A Normafa télen: Hozzák, viszik

Tranzit

A Normafa a szótári definíció szerint a Sváb-hegy festõi panorámát nyújtó kilátóponja, tengerszint feletti magassága 477 méter (ebbõl következõen vagy négyszáz méterrel magasodik Pest fölé), ráadásul könnyen, gyorsan elérhetõ innen a János-hegy éppen úgy, mint a Tündér-szikla, Rácz Péter úttörõvezér vityillója vagy a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI).

A Normafa a szótári definíció szerint a Sváb-hegy festői panorámát nyújtó kilátóponja, tengerszint feletti magassága 477 méter (ebből következően vagy négyszáz méterrel magasodik Pest fölé), ráadásul könnyen, gyorsan elérhető innen a János-hegy éppen úgy, mint a Tündér-szikla, Rácz Péter úttörővezér vityillója vagy a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI).

A hely egy öreg bükkfáról kapta a nevét, az meg onnan, hogy állítólag a régi Nemzeti Színház operatársulatának (egykoron európai hírű) tagja, bizonyos Schódelné Klein Rozália éppen e vén faóriás árnyas lombjai alatt énekelte el Bellini Norma című operájának nagyáriáját az efféle produkciókra akkoriban még fogékony, műértő közönség füle hallatára. A város közeli kirándulóhely népszerűsége arra ösztönözte a fővárost, hogy a XIX. század végére felvásárolja a környező erdőket a kincstártól - alkalmasint némi parcellázásra is sor kerülhetett, elvégre ebben az időben (1880 és 1900 között) épültek a Normafa út immár műemlék jellegű villái is. Az említett, sokat megélt faóriás 1927 júniusában adta át magát végképp az enyészetnek, a közönség pedig azóta egészen más jellegű élvezetek kedvéért látogatja a helyet a mentősök és vendéglátósok nagy örömére.

Síből sínbe

A Normafától a festői Harangvölgyön át egészen Zugligetig húzódó lejtő legfőbb jellegzetessége, hogy egyenletes, megfelően meredek és többnyire kopár, így ideális a síelők és szánkózók számára - e tekintetben kivételesnek is számít a budapesti kirándulóhelyek között. Szigorúan geológiai szempontból a Normafa és környéke úgynevezett budai márgára épül, erre utóbb pannon üledékek, legfelül pedig tipikus holocén földtani képződmények (törött sörösüveg, pillepalack, nejlonzacskó) rakódtak le. A jóra-szépre vágyó kisebbség inkább alulról, Zugliget felől közelíti a helyszínt, a többség viszont felviteti magát BKV-val, vagy autóval hajt fel egyenest a lejtő tetejére. Sajnálatos tény, hogy a havas-jeges napok viszonylag gyér száma jelentősen gátolja a lelkes, ám gyakorlatlan versenyzőket az alapvető mozgáselemek elsajátításában: mindenekelőtt abban, hogy - akár a küzdősportok és a labdajátékok művelői - megtanuljanak esni. Az sem válik a Normafa előnyére, hogy a viszonylag szűkös hely miatt egymás mellé szorulnak sízők és szánkózók, ezért gyakran zavarják egymás mozgását (általában a szánkózók döntik fel a síelőket), ami - ha eddig nem tudtuk volna, mely országról, városról is van szó - kiváló ürügyet kínál a résztvevők számára némi verbális, illetve testi fenyítés alkalmazására. Sajnos vagy inkább hál' istennek a nagyobb atrocitásokról lemaradunk, ám amint felérünk a Normafa síházhoz, rögvest kvaterkázó mentősök látványa fogad - állítólag egyetlen délután (vasárnap) tizenkétszer riasztották őket végtag-, illetve kulcscsonttöréshez - ami ilyen rövid idő alatt a maga nemében kétségtelen rekord. A balesetek jelentős számát a fent említett tényezőkön kívül a jelentős mennyiségű elfogyasztott alkohol is magyarázhatja, elvégre a már említett patinás síházon és a valamivel mögötte található talponálló fabódéján túl alkalmilag óriási kondérokban kotyvasztják a forralt bort, amihez a közönség ízlés szerint további szerves reagenseket (ún. röviditalokat) vehet magához. Alighanem a tudatmódosítók hatásával magyarázható a szánkón hason fekve produkált "Ki tud lassabban menni?" tárgyú verseny, melynek győztese negyedóra alatt sem tett meg többet két méternél.

Öreg este

A Normafa báját mintegy fokozza, hogy kitüntetett földrajzi pozíciója miatt remekül követhető, miként módosul a napszakok váltakozásával a város képe - a teátrális naplementét követően miként gyúlnak ki odalent a középületek, irodaházak, bankok és biztosítótársaságok fényei, továbbá odafönt, némileg szerényebben, az úgynevezett csillagok: jelenleg az alkony beállta után rögvest látható a különlegesen fényes égi objektumokból álló úgynevezett téli hatszög, benne az Orion (szép magyar elnevezéssel élve a Kaszás), továbbá a legnagyobb látszó fényességű csillag, a Szíriusz, mi több, az Ikrek csillagképben még a Szaturnusz is felfedezhető. Napközben a rádió és a tévé többször is bemondja ugyan, hogy a nép oktalan tolongása miatt az autósokat az Eötvös út elejétől visszafordítják, ám a zsúfoltság csak néhány óráig tart - a nép java még kora délután, napszálllta előtt a város felé veszi az irányt. Csupán egy mindenre elszánt, markáns kisebbség marad: ők inkább a tisztes kockázatot, a sötétben való szánkózást (horribile dictu: a síelést) választják. Odalent állítólag kivilágított sípálya is várja a fanatikusokat, ám az rohadtul messze van - egyébként is sokkal viccesebb tök sötétben száguldozni és az óvatlan túrázókat paráztatni. Ezt a mostanában népszerű, kör alakú, kis fogantyúval ellátott műanyag ródlik használata esetén még némi tengely körüli pörgés is kiegészíti. A havat a végére alaposan letaposták, ennek megfelelően csúszik is, mint a nyavalya - tekintve, hogy lapzártakor is szakad a hó, biztosak lehetünk abban, hogy e hét végén sem marad hó nélkül a lejtő. Ha pedig egyszer oda kerül az ember, úgy további pályáját a fix elemeken (súrlódás, g gyorsulás) kívül csupán az elfogyasztott alkohol mennyisége, a v kezdősebesség és a lejtő a hajlásszöge szabja meg.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.