Barotányi Zoltán

Magyar Narancs: Szerinted mennyire tanulható a hallás, vagy ha úgy tetszik, mennyire fatális dolog az, ha valaki nem hallja meg két hang, illetve két hangberendezés között a különbséget?

Múlt héten, amikor a zárszámadásról szóló törvényhez benyújtott módosító indítványokról szavazott az Országgyűlés, még úgy tűnt, hogy erősen necces lesz a végszavazás. Akkor ugyanis az MSZP-, az SZDSZ- és a MIÉP-frakció távollétében mindössze 195 igen szavazattal sikerült összehozni a T. Ház igenlő döntését.

Nem kis feladat egyetlen monográfia keretében összefoglalni a középkori magyar állam történetét, s tenni ezt úgy, mintha kívülről, a historizáló magyar közgondolkodásra jellemző elfogultságok nélkül néznénk a múltat,

nem is vártunk mást. Igaz, Orbán Viktor látványosan ellentmondott miniszterének,

Vannak, akik makacsul kételkednek a kutatási eredmények megalapozottságában, és manipulációt emlegetnek. Gyakori ama érv, mely szerint egy ezres (kétezres) mintából semminémű érdemleges következtetést nem lehet levonni a mintegy nyolcmillió választó szándékairól. Cs. István nép- és pártvezér szerint például a közvélemény-kutatások nyomán nyilvánosságra kerülő preferencialista nem egyéb hazugságok gyűjteményénél, amit az bizonyít a legjobban, hogy a MIÉP-jelöltek rendre többet kapnak a helyi és időközi választásokon, mint amennyit a közvélemény-kutatók kihoznak.

Vannak olyanok - közöttük az életút hivatott kutatói -, akik szerint a még életében legnagyobb magyarként aposztrofált Széchenyi személyiségénél, alkatánál s a hozzá kapcsolódó ellentmondásos tartalmaknál fogva egyszerűen alkalmatlan a kultusz által megkívánt szerep betöltésére. A most készülő Széchenyi-film finanszírozói - meglehet - éppen azt várják, hogy megtörjön a varázs. A forgatókönyvet ismerjük, a filmet majd meglátjuk.

Az uborkaszezon közepén jó bizonyos filmeket újranézni - meglehet, ez nem tartozik ezek közé. Azért mégiscsak jól szórakozik az ember, elvégre odabenn légkondi van, míg odakünn a halál kaszál.

- vélelmezte két héttel ezelőtt egy ellenzéki (SZDSZ-es) képviselő. A konzervgyárak egy része ettől függetlenül is sérelmezi, hogy kimarad a tutiból, s egyúttal dömpingváddal illeti egyik - Magyar Fejlesztési Bank-tulajdonú - konkurensüket.

Aköltségvetés tervezésekor az egyik neuralgikus pont az éves inflációs előrejelzés, amelyre majd a bevételi és kiadási sarokszámok épülnek. A mindenkori ellenzék ilyenkor rendre az inflációs adat szándékos alultervezésével vádolja a mindenkori kormányt, amelyre az viszontfikáz (hogy mindez hazugság, meg hogy tik is ezt csináltátok). A tervezettnél nagyobb pénzromlás természetesen növeli az államháztartás bevételeit; a nagyobb adóbevételeknek persze részben megvan a maguk helye, elvégre egyes kifizetések mértéke is függ az inflációs ütemtől (gondoljunk csak a nyugdíjakra), a többit meg rakják, ahová szokták: a kormány számos olyan célra is betervezett pénzt, ami a költségvetésből rohadtul nem olvasható ki (ezeket most az MFB-autópálya-biznisz kivételével hely hiányában nem soroljuk fel). E kiadások utólag (esetleg) felbukkannak a költségvetés zárszámadásában - legközelebb 2003-ban, elvégre kétéves költségvetésben élünk.

a politikai, társadalmi vagy ha tetszik - mert próbáljunk már végre történelmi távlatokban gondolkodni - a magyar történeti hagyományban.

Ahhoz, hogy saját mitológiát teremtsünk, előbb a nullpontot, az idők kezdetét kell kijelölni. Ez egy Fidesz-programtervben bizonyosan 1998 lesz: a Fidesz-objektív nézőpontjából ekkor kezdődik a Történelem, amely ezen értelmezés szerint nem a jelenbe érő múlt, hanem a már most is tartó jövő.