Könyv

Vér és arany

Kádár Gábor–Vági Zoltán: Aranyvonat

Zene

A magyar holokauszt egyik igen fontos, ám korábban kevés figyelemre méltatott epizódja az áldozatok módszeres kifosztása s a vagyon kézen-közön történő eltüntetése – ennek fontos állomásait mutatja be ez a munka. 

A könyv, miután felvázolja a honi zsidóság két világháború közti demográfiai-társadalmi helyzetét s a zsidótörvények gazdasági-szociális hatását, több országra kiterjedő kutatómunka alapján gondosan elemzi a német megszállást követő zsidóüldözés gazdasági, vagyoni vonatkozásait. Az antiszemitizmus nyílt,

leplezetlen „nemzetgazdasági” motivációit

manapság többen is emlegetik (lásd: Ungváry Krisztián: Értelmiség és antiszemita közbeszéd, Beszélő, 2001/6), ezek szerint számos hazai közgazdasági szaktekintély már a harmincas-negyvenes évek fordulóján számolt azzal, hogy a gazdaság meglódításához s a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez szükséges tőkeakkumuláció a zsidók javainak elkobzásával teremthető elő (a nyilas Matolcsy Mátyás a zsidók, míg barátja, a parasztpárti Kovács Imre a németek vonatkozásában veti fel: menjenek egy szál batyuval, ahogy jöttek).

Az 1944. március 19-ét követően a magyar hatóságok jóvoltából megszülető, mind durvább hangú és tartalmú zsidórendeletek egy szemernyi kétséget sem hagytak afelől, hogy a „keresztény” többség magától értetődően sajátjának tekinti a zsidótörvényben érintettek vagyonát. A végső megoldásra ez esetben is deportálás kínált alkalmat: az áldozatoktól – számos esetben a legbrutálisabb kényszerítő eszközök, akár kínzás révén is – igyekeztek még itthon megszerezni minden értéket, a többi ugyanis útközben vagy a végállomáson (mely többnyire Auschwitz volt) óhatatlanul a németeké lett. A könyv lapjain valósággal sorjáznak a listák arany és ezüst ékszerek, csomózott perzsaszőnyegek, festmények, órák, étkészletek, tórapajzsok, menórák százairól és ezreiről: a magyar hatóságok hátborzongatóan precíz listákat készítettek az összerabolt vagyonról. A könyv részletesen bemutatja a zsidó aranyvonat (mely nem keverendő össze a zömmel a Nemzeti Bank nemesfémtartalékait szállító másik aranyvonattal – azt egyébként nagyrészt visszakaptuk) útját Budapestről Zirc-Óbányán és Brennbergbányán át az ausztriai Böcksteinig és Werfenig, ahol a zöm végül amerikai kézbe került. Képet kaphatunk a szerelvényt irányító főtisztviselők, mindenekelőtt Toldy Árpád kormánybiztos (volt csendőrezredes és Fejér megyei főispán) privát haszonszerzési akcióiról, no meg arról, miként szolgált az aranyvonat tartalma (összértéke akkori áron 6,5 millió dollár) az egyéni menekülés biztosítékául – jelen esetben nem is sikertelenül. Jellemző tény, hogy a háborús bűnökkel és népirtásban való aktív közreműködéssel alaposan gyanúsítható

Toldy végül el tudott tűnni

szem elől: vesztegetés révén kiszabadult a francia fogságból, számos magyar, német, lengyel stb. kortársához hasonlóan valószínűleg beállt az Idegenlégióba, majd nyoma veszett.

Legalább ennyire tipikus a szövetségesek (jórészt az amerikaiak, kisebb részt a franciák) kezére került aranyvonat sorsa: a szerzőpáros precízen vázolja azt a nemzetközi jogi szerkezetet, melynek merőben önkényes értelmezése meghatározta a kincs további sorsát: e kérdésben, bár tehette volna, senki sem volt hajlandó a túlélők számára kedvező döntést hozni.

A vagyon azon (nagyobb) részét, mely nem került így-úgy a magánszorgalmú gyűjtögetők kezébe, az amerikai hatóságok ismeretlen eredetű zsidóvagyonként kezelték (dacára, hogy a korábbi tulajdonosok legalább egy kis részét azonosítani lehetett volna), és ennek megfelelően tartózkodtak visszajuttatásától: inkább kerüljön bárki – de lehetőleg valamely illetékes zsidó szervezet, például a Jewish Agency vagy a Joint – kezére a vagyon, mint vissza a szovjet zónába. Bármily tragikus, de ez a vélekedés nem volt teljesen alaptalan, mivel a szovjetek előszeretettel konfiskálták a kezükre került zsidó vagyont, s jellemző módon még az általuk frissen annektált Kárpátalja deportált s túlnyomórészt legyilkolt zsidó lakosságának elrabolt vagyontárgyaira (illetve azok ellenértékére) is igényt tartottak.

Még arcátlanabb volt a magyar kormány

álláspontja: kapva kaptak azon, hogy a hanyag francia értékkezelés miatt az 1948-ban visszakapott szállítmányban keveredtek a zsidó eredetű és a náci/nyilas értéktárgyak, így hatóságaink az egészre rátették a kezüket.

A könyv harmadik, igen tanulságos fejezetében megismerkedhetünk az Endlösung egyik aktív részese és haszonélvezője, Kurt Becher SS-Obersturmbannführer ellentmondásos történetével. A Kádár–Vági páros precíz kutatások után vázolja fel egy gátlástalan, ravasz s megállás nélkül saját önképét építő náci tiszt portréját. Becher, akinek harctéri működéséről vajmi keveset tudunk, eredetileg a Waffen-SS lószakértőjeként érkezik az országba, hogy azután ifj. Chorin Ferenc révén (az ismerős módszerrel: a tulajdonosok és rokonaik néhány tucat ember életéért cserébe) megszerezze az SS számára a Weiss Manfréd Művek többségi tulajdonát, majd az elvet saját hasznára működtetve megszervezi az ún. Kasztner-akciót, melynek révén (vagy két és fél millió dollár ellenében) mintegy 1700 magyar zsidó kerül Bergen-Belsenen keresztül a biztonságot jelentő Svájcba. Kádár és Vági tüzetesen végignézik Becher saját legendáriumának elemeit (önnön működésének tulajdonítja közvetve vagy közvetlenül a maradék zsidóság deportálásának leállítását, ezáltal a budapesti zsidóság megmentését, később a halálmenetek beszüntetését, valamint a zsidók tömeges megsemmisítésének leállítását, Birkenau leszerelését), s annak egyetlen pontját sem tudják megerősíteni, mi több, számosat határozottan cáfolnak. Egy azonban biztos: Becher a Kasztner-akcióval megalapozza saját háború utáni gazdasági egzisztenciáját, megússza a felelősségrevonást, s békében él egészen néhány évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig.

Az Aranyvonat – mely bízvást állítható: példa nélkül álló kutatómunka eredménye – egyben döbbenetes olvasmány mindazoknak, akik eddig nem voltak, mert nem lehettek tisztában az általában tökéletesen irracionálisként leírt holokauszt úgymond „racionális, gazdasági” mozgatórugóival.

Barotányi Zoltán

Osiris, 2001, 304 oldal, 1500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.