Más pénzéből
Visszafizetni persze többnyire nem tudták; a gány rajta maradt az államon, amely húzta, halasztotta a dolgot (mármint azt, hogy állja vállalt köteleztettségeit), így hát rendre prolongálta a hitelek visszafizetési határidejét. Tavaly év végén azután a még fennálló rövid lejáratú hitelszerződéseket lecserélték középtávúakra (háromévesekre), ezeknek azonban értelemszerűen szigorúbbak a hiteltörlesztési feltételei is. A hitelcsereügyletből kimaradt vagy tíz, nagyobbrészt külföldi kézben lévő cég, amelyek mellesleg a magyar piac nagy részét is uralják (kéretik a hűtőt kinyitni és olvasni: Deko Food Rt., Globus Rt., Schenk és társai Kft., Székesfehérvári Hűtőipari Rt., Márton Konzerv Kft., Petisfood Kft., Békéscsabai Hűtőipari Rt., Arvit Hűtőipari Rt., Berta Bt., Bogyiszló-vidéki Paprika Kft.). Az agrártárca (FVM) ezt azzal indokolta, hogy tavaly év végén ők már visszafizették az 1999-es hiteleket. Az érintett cégek és az őket képviselő Magyar Tartósítóipari Szövetség szerint viszont nem járja, hogy a pontos adósokat szívassák; meg egyébként is, az eredeti kormányhatározat éppen a pontosan fizetőket preferálta, csupán az új FVM-vezetés interpretációja zárta ki őket a pályázatból. Az érintett társaságok most jogászokat foglalkoztatnak, míg egyes megfigyelők megértéssel nyilatkoznak a tárca húzásáról: a száraz megvonás híján ugyanis a konzervgyárak már csaknem teljesen függővé váltak a számukra kedvezményes, az adófizetők szempontjából viszont kevésbé tuti hitelektől.
Tíz kicsi svarc
Voltak azonban a kormányzatnak és szűkebben az agrártárcának kifejezett liblingjei is: egy 1999-es kormányhatározat a pénzügyi és az agrártárca gondjaira bízott tíz kicsi szabolcsi konzervgyárat, amelyeknek összesen 2,33 milliárd forint államilag garantált hitelt kellett kapniuk. Ezt az összeget az államnak ki is kell perkálnia, mivel - már akkor, a támogatáskor is jól láthatóan - az érintett cégek jó részének soha esélyük sem volt a hitel törlesztésére. A tízből hét a jelek szerint nem tud fizetni: egyikük, a mátészalkai Vega-Food Kft. pedig alighogy felvette a hitelt, taccsra is került: a Magyar Hírlap információi szerint a hitelfelvétel és a felszámolási eljárás kezdete között eltelt bő másfél hónap során 250 millió forint államilag garantált hitel tűnt el az időkapun keresztül.
Az ügyben először a tavalyi fehérgyarmati időközi választások két fordulója között jelentette fel Torgyán József akkori tárcagazdát Szanyi Tibor szocialista képviselő, idén pedig a parlament június 19-i rendkívüli ülésnapján Kis Zoltán szabaddemokrata agrárfelelős intézett azonnali kérdést a jelen lévő Bogár László politikai államtitkárhoz. Miután Bogár a vizsgálat kevéssé előrehaladott voltára való tekintettel nem tudott kielégítő választ adni, Kis felolvasott egy Kovács Zoltán FVM-közigazgatási államtitkár (korábban államtitkár-helyettes, azaz a minisztérium vezetésében az egyetlen állandó bútordarab) által a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak írott levelet, amelyben az államtitkár közli, hogy anno a kedvezményezettek körét a pénzügyminiszter (akkor Járai Zsigmond) és az agrárminiszter (akkor Torgyán) határozta meg, s a minisztérium személyzete ezek után mindent parancsra tett.
Nézni is tereh
És nem akárkik jutottak hitelhez: a tavaly képviselővé választott Lengyel János (FKGP) vezette Vépisz konzervipari szövetkezet, a Balogh Gyula egykori Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisgazda elnök kisebbségi és a Magyar Fejlesztési Bank egyik cége többségi tulajdonában lévő Cser-Food Rt. és további nyolc társa nyúlta-kapta az említett 2,33 milliárd forintos hitelt állami garanciavállalással és 75 százalékos kamattámogatással leöntve (lásd: A kasza egyenes, Magyar Narancs, 2000. április 20.). Kielégítő válasz híján Kis Zoltán írásban is feltette kérdéseit (melyek Járai és akkori főnöke, Orbán Viktor felelősségét firtatják) a miniszterelnöknek és Varga pénzügyminiszternek, amelyeket már meg is küldött Áder János házelnöknek. Válasz persze őszig már aligha érkezik, addig meg a konzervgyárak is el lesznek foglalva a paradicsompürével és a vágott vajbabbal.
A legfrissebb s az ágazat helyzetét hűen tükröző hír szerint a honi vetélytársak jelentősen megorroltak a nyíregyházi - az MFB (illetve annak egyik cége) tulajdonában lévő - Eko konzervgyárra, amely állítólag dömpingáron nyomja a cukorborsót az orosz piacra. Persze egy, az adófizetők pénzét ellenőrizetlenül felhasználó kvázibank sok mindent megtehet: például azt is, hogy a mi pénzünkön nyomja víz alá a konkurenciát azáltal, hogy húsz százalékkal alájuk ígér. A magán- és a közszféra immár széltében-hosszában megtapasztalható szemérmetlen keveredését persze nem csak és nem is elsősorban a konzervgyártók fogják megszívni.
Barotányi Zoltán
