A terror és a magyar gazdaság: Pakkot kapunk

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2001/40. (10. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

nem is vártunk mást. Igaz, Orbán Viktor látványosan ellentmondott miniszterének,

mi meg azon tűnődhetünk, hogy ki is irányítja a magyar gazdaságpolitikát, s hogy melyik közülük a kisebbik rossz.Aháborús veszély, a növekvő nemzetközi kockázatok s az Amerikán belüli bizonytalansági faktorok gyarapodása tovább súlyosbíthatja a már korábban is bontakozó recessziót, s ennek az egész világgazdaságot érintő hatásait hamarosan érezni fogjuk. Matolcsy György szerint hazánk akár meg is úszhatja a dolgot: a dinamikus magyar gazdaság amúgy sem az amiktól függ, hanem a nyugat-európai exportpiacoktól, nevezett régió pedig, kihasználva a terrorakció utáni helyzetet, maga lesz a világgazdaság motorja és éltető ereje, mi pedig velük szárnyalunk. Sőt: ez itt a béke szigete, ahová a tőke is csak megpihenni tér, hogy azután örökké itt maradjon.

Á, dehogy

Kisvártatva a miniszterelnök kezébe vette az ügyet: szerinte a merényletek után gazdasági összefogásra van szükség az országban, hogy megállíthassuk a világgazdasági válságtünetek begyűrűzését, amik persze úgyis begyűrűznek, akkor viszont kard ki kard, jöjjön a csomag. A legújabb pakk a gazdaság élénkítését és gyorsítását szolgálná: volna benne egy kis bővülő lakásépítés meg egy kis közlekedési infrastrukrtúra-fejlesztés, amiben persze nincs semmi szokatlan, a kormány másról sem beszél, mint eme két fő célkitűzéséről (történni annál kevesebb történik, de hát ez így szokás), ki a fene gondolta volna, hogy egyszer erre is jók lesznek. Nézzük az indoklást, érdemes: a lassuló világgazdaságban a recesszió jelei mutatkoznak, a magyar gazdaság csak akkor maradhat fejlődési pályán, ha a belső motorok erőteljesebben működnek. Most tehát gázt adunk, leelőzzük magunkat, így fennmarad a négy százalék feletti fejlődési ütem, s ezáltal (figyelem!) teljes lesz hazánkban a foglalkoztatottság.

Amúgy valószínűleg semmi olyan nem történik, amit eddig ne terveztek volna be: a kétéves költségvetés sarokszámai nem változhatnak - állítja a miniszterelnök, de ő már azt is tudja, hogy azokon úgysem múlik sok. A kormány a büdzsén kívüli eszközöket akarja összeszedni és összegyúrni: például megerősíteni az Eximbankot és a Magyar Hitelgarancia Rt.-t, illetve további garanciavállalások, vállalkozói hitelekre nyújtott állami biztosítékok várhatók; csupa olyan cucc, amikre most tényleg nem kell egy fillért sem adni, csak pár év múlva. Amúgy semmi gond: éppen most zajlik a tavalyi költségvetés zárszámadásának a vitája, s ha minden összejön, a jó kis tavalyiból jut idénre meg jövőre is: már az idei zárszámadás után is vagy 25 milliárddal gyarapszik a Széchenyi-terv révén szétosztogatható pénz, meg önmagában is vagy 2-300 milliárdnyi lesz az a bevételi többlet, amellyel a kétéves költségvetésben még nem számoltak; ami nem csoda, elvégre a kétéves büdzsét pont ezért találták ki.

Adj gázt!

A múlt pénteki gazdasági csúcsértekezlet azután sok mindenben konkretizálta a várható fejleményeket: hatszázalékos hitelkamat új lakás vásárlására vagy építésére, növekvő kisvállalkozói adókedvezmény, miegyéb. Érdemes azt is végignézni, hogy kik ültek a csúcson: Orbán, hat minisztere, Járai Zsigmond jegybanki elnök, Csányi Sándor OTP-vezér, a KSH, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), a MEHIB és az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke meg a miniszterelnök három gazdasági tanácsadója - azért erre a jegyzőkönyvre mi is kíváncsiak lennénk. Kiderült, mik azok a költségvetésen kívüli források: ezek az MFB (a kormány magánbankja) privát hitelfelvételei, továbbá pontosabban meg nem határozott uniós források (azt egyébként Járai is elismerte, hogy az MFB adósságaival csak az EU-felvételig lehet ügyeskedni, azután mindent be kell vallani; de hát ez sem holnap lesz). Az új program keretében 200 milliárdot költenének el, ebből csak jövőre 70-80 milliárd forintot - a korábban említetteken kívül gátépítésre és MÁV-korszerűsítésre, ami nagyszerű és hasznos, bár a gazdaság aligha élénkül tőle. Maga Járai mindenkit biztatott: az egyensúlyi mutatók nem romlanak majd elviselhetetlen mértékben (értsd: romlanak, csak nem annyira), és az inflációs cél is tartható (annál is inkább, mert ez szezonálisan folyton változik, jövőre 4,5 százalék). A jegybank ezen kívül az államadósság növekedésére sem számít, az állam csak forinthiteleket vesz fel, hogy ne növekedjék hazánk külföldi adóssága (csak a belföldi), kivéve persze az MFB-t, ami nem az állam, hanem állam az államban, ezért külföldön is vehet fel hitelt, az viszont úgyis a magánszektor küladósságát duzzasztja az égbe.

A csomag kiötlői nem sokat adnak a gazdasági elemző szakmában ügyködő hivatásos disztrojok kuvikolására: hogy aszondja jövőre már hírből sem lesz 5 és fél százalékos a gazdasági fejlődés, sőt jó, ha négy fölött alakul, ami kevesebb bevételt jelent. Ha a kormány felpörgeti a belső keresletet (a fent említett eszközökkel, plusz a választások előtti béremeléssel), azzal csak az importot gerjeszti. Amúgy is kockázatos olyan költségvetéssel játszani, amelynek a hiánya meghaladja a 2 százalékot; a külkereskedelmi mérleg labilis, a külső államadósság pedig még mindig tetemes, s a beharangozott intézkedésekkel csak tovább nőne. Van, aki szerint inkább a feldolgozóipari beruházásokat kellene serkenteni - ezt ugyanis már a gonosz multik is csaknem abbahagyták. Új tőke sem nagyon jön, egyre nagyobb mértékű a profitkivonás, az export stagnál, az ipari termelés szintúgy, a mezőgazdaságban pedig egyelőre az az egyetlen jó hír, hogy jön a tél, s akkor legalább nem kell semmit csinálni. Sajnáljuk csak nyugodtan magunkat, más úgysem teszi helyettünk!

Barotányi Zoltán

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2001/40. (10. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra