A jövő elkezdődött - hirdeti címében is a vitairat. A lényeg itt a folyamatos jövő állapota; a jövőé, amely örök és elpusztíthatatlan, s amely csak egy történelmi baleset folytán (mondjuk a következő választásokon) szakadhatna félbe. A vitairat éppen azt igyekszik szuggerálni, hogy ez szinte elképzelhetetlen: az olvasó, mire végzett a százhatvanvalahány oldalas kötettel, elméjébe vési a rendre felbukkanó szlogent: "A jövő elkezdődött." Ez a címe ugyanis az egyes alfejezeteket záró blokkoknak is, amelyekből megtudhatjuk, hogy eddig a Fidesz szerint mi teljesült, illetve mi teljesül még a Párt ígéreteiből. (A Párt mindig is azt ígérte, ami végül lett; és ami ezután történik, azt szintén megjósolta az orákulum, már csak a megfelelő szöveghelyet kell megtalálni.) Ez az ismétléses szerkezet igen hatékony, hiszen az állandó mantrázásra kényszerített olvasó egy idő után magától ismételgeti a kötet címét.
Olvasó nép
Bár tanulságos A jövő elkezdődött pusztán formai-szerkezeti elemzése is, mégsem szabad megállnunk ezen a szinten. Érdemes mélyebbre ásni, hiszen a szöveg méltó a kötet struktúrájához. A munkaanyag írói tudták, hogy az átlagos olvasókra mind kevésbé jellemző a szöveg tradicionális feldolgozása (balról jobbra, felülről lefelé, az utolsó betűig); a mai befogadó hajlamos rá, hogy csak a kapitálissal szedett szövegrészeket fogadja be, így ezeknek lehetőség szerint tömörnek, frappánsnak és megfelelő emlékeket ébresztőnek kell lenniük, a maradékot meg nyugodtan fel lehet tölteni olyan mondatokkal, amelyekben dialektikus egységben él a termelési beszámolók nehézkessége és az üzemi lapok tárcáinak szellemessége. A modell már a bevezető (Hazánk, Európa című) fejezetben is jól nyomon követhető: ebből mindenekelőtt megtudjuk, hogy "Magyarország polgárai magyarok, és európaiak akarnak lenni", s egyébként is olyan országban akarnak élni, ahol "ha örömük van, úgy van kivel megosztani"; s ez az altruizmus nem ismer határokat, hiszen "a nemzeti összetartozás társakat keres, és osztozni akar minden itt élő etnikai csoporttal közös elképzeléseink megvalósításában". A bevezető további részének értelme alapvetően feltárul, ha összeolvassuk a nagybetűvel szedett alcímeket: A család szent dolog, Ami jó a gazdaságnak, jó a családoknak is, A munka becsülete (ez amúgy a segélyek eltörlésének szükségességéről szól), Tudás és érték, A szabadság lelke a rend, A közös akarat ereje. Ha pedig valakinek ennyi kevés volna, nyugodtan belemerülhet a nagybetűs alcímek közét kitöltő mondatokba, s olyan kincsekre lelhet, mint például: "A szabadság rend nélkül mit sem ér. A törvényeket be kell tartani." Vagy: "Az elmúlt években érezhetően nőtt a polgárok biztonságérzete is." Vagy: "A bajban a segíteni akarás, az összefogás, összekapaszkodás, a kemény és áldozatos egymásért is végzett munka segített." Esetleg (az Országimázs Központ szinkronizálási tevékenységéről szólva): "A megemlékezések, ünnepségek, rendezvények az ország számos városában, községében egy időben, egyszerre zajlanak." Az úttörő-cserkész-mozgalmár hangulat és a KISZ-vezetők zsebkönyvében megfogalmazott közösség- és rendezvényszervezési elvek apoteózisa zavartalanul folytatódik a következő fejezetekben is. (Közös ismérv, hogy az elkövetkező szövegrészekkel kapcsolatban már nincs értelme kontextusból való kiragadottságról beszélni, mivel az egyes blokkok, sőt még azok belső elemei is tetszés szerint permutálhatók.)
Fontos szerepük van a szövegben használt vizuális elemeknek, mindenekelőtt a derékszögű koordináta-rendszerekbe helyezett frappáns grafikonoknak. A trükk a szokásos, hiszen nem lényeges az x tengelyt éppen az y tengely nullpontjához illeszteni; így azután elég, ha valamely jellemző 1-ről 0,8-ra csökken, s máris eltűnt a kis oszlop a semmibe. Nem lehet azonban mindent lerajzolni, néha definiálni is kell: például azt a sokáig homályban maradó fogalmat, hogy mi is a polgár. Nos, "polgárnak lenni nem rang, hanem magatartás. Olyan közös értékrend és olyan józan életszemlélet egyben, mely ösztönösen keresi a dolgok természetes rendjét, és amely mindig is annak fenntartásában érdekelt. Ez a magatartás magától értetődő és elpusztíthatatlan. Elpusztíthatatlan, mert mélyen emberi." A dolgok természetes rendje tehát most állt helyre, elvégre polgári kormány van hatalmon, amelyik megtartja ígéreteit, hiszen (egy újabb alfejezet címét idézve) "az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó".
A kormány amúgy "időseink pártján áll". Egészen pontosan: "A nyugdíjasoknak a nagy gyógyszergyártókkal és -forgalmazókkal vívott éveken át reménytelennek tűnő küzdelmében a polgári kormányzat az idősek pártjára állt." (Egy soha meg nem történt esemény felstilizálása és újraértelmezése terén korszakalkotót hoztak létre a szerzők.) Az már szót sem érdemel, hogy "az emelkedést az egészségügyben is a zuhanás megállításával kellett kezdeni". (Hogy menjen az ember, ahhoz előbb el kell indulni, lásd Galilei és az arisztoteliánusok vitáját a mozgás természetéről.)
Új barázdát
A lényeg a nagybetűvel szedett közcímekből is tökéletesen összeolvasható, ez a tanulsága az Új gazdaságpolitikai modell címet viselő fejezetnek, amelyből kiderül, hogy "a helybenjárás gazdasága - a múlt gazdasága", és "a polgári jövő gazdaságélénkítő programja új szemléleti alapokon áll"; "Ez a szemlélet dinamikus gazdasági modellben gondolkozik", míg a gazdaságra a "rugalmas, gyorsütemű fejlődés", mi több, a következő alfejezet címe szerint a Robbanásszerű fejlődés a jellemző. S mindez nem is marad titokban, hiszen erős gazdaság = polgári jólét, azaz "a családok a maguk életében is tapasztalják a gazdasági fejlődést", hazánk pedig éppen "útban a teljes foglalkoztatottság felé". Ez ugyan kevéssé valószínű, ám - mint tudjuk - Kövér és Matolcsy státusférfiak nem ismerik sem a lehetetlent, sem pedig a klasszikus közgazdaságtan alaptételeit. Bár az olvasót tán meglepi a Csökkenő infláció című alfejezetcím, kétségtelen, hogy ez a megfogalmazás nagyfokú koherenciát mutat a szöveg egészével, s a belső kohézió mégiscsak fontosabb, mint a múló és változó külső körülményekre való kényszeres referálás.
A hektikusan alakuló gazdasági környezethez való rugalmas alkalmazkodást kiválóan segíti a már méltatott kreatív grafikonhasználat, hiszen az inflációs diagram esetében a nullpontot az ötszázalékos pénzromlásnál, míg az államháztartási deficit leképezésekor a kétszázalékos hiánynál találjuk, ami már magában is nagyfokú önfegyelemre és országismeretre vall. Örvendetes látni, hogy a vitairat szerzői is tudják, érzik: nincs elveszett ember, az ideológiailag elmaradottak idővel felveszik a lépést a többiekkel, elvégre "a harmadik évezredbe lépve a régi rendszer iránt még ideig-óráig nosztalgiát táplálók közül is mind többen értik meg és érzik át annak személyes felelősségét, hogy a polgári társadalom fejlődése az állam és polgárai közötti bizalmon alapszik". Mit lehet tenni: ha egyszer az állam nem bízhat mindenkiben (sőt népünket ismerve, úgyszólván senkiben), legalább a polgárok bízzanak benne. De mindegy is, elvégre 2000: az úttörés éve (az apróbb betűs szövegrész ezúttal félrevezető, a szerint ugyanis tavaly mindössze 50 km alsóbbrendű út épült), "a vasút ügye sínre kerül" (ez, mint tudjuk, erősen kétértelmű meghatározás), s felbukkan a Közlekedj okosan alfejezetcím is, ami fontos információ a vitairat szerzőinek gyermekkori szocializációjáról. A továbbiakban megtudhatjuk: "És mégis terem a föld", ahol némi szerény önkritika nyomaira bukkanhatunk, viszont teljesen hiányzik annak megállapítása, hogy kinek a kezében is volt az elmúlt három évben a mezőgazdaság. Az alfejezetcímek - belső tartalomegyezés nélkül is érvényesülő - harmóniáját mutatja, hogy egymás után, egy oldalpáron találhatjuk a Felszabadítás (ez az energetikai liberalizációról, és a kormány árampiaci beavatkozásáról szól), valamint a Magyarországon 1990-ben ért véget a XX. század (ez a tudás fontosságát emelné ki) fejezetcímeket, melyek közül az utóbbi mintha kicsit megbontaná az addig töretlen 1998: Jahr Null hangulatot.
Élet lengi be
Iskolák, óvodák: remény miatt nyitva (óvatos értelmezés szerint eme intézmények most lárvaállapotban várják, hogy egészséges magyar anyák teleszüljék őket), annál is inkább, mivel "minden egyes bezárt iskolával és óvodával a remény egy-egy kapuja is bezáródik". De nem kell félni: "Nyitva van az aranykapu", s akik bebújnak rajta, azok a "hiteles diákok", hiszen a diákhitel "a diákok életkörülményeinek javítására is alkalmas, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy az egyetemista időszak a polgári értelmiségi létre való felkészülés legfontosabb, intenzív és tartalmas időszaka legyen". A (felső)oktatás már csak azért is fontos, mert "hazánk lángelméi, feltalálói, Nobel-díjas tudósai tevékenységükkel gyakran egészen új irányokat szabtak, világlátásunknak, életünknek, olykor még a történelem menetének is". (Miután kellő időben elmenekültek kis hazánkból - tehetnénk hozzá.)
A szöveg utópista futurizmusa a végkifejlet felé haladva érzékelhetően erősödik: a Miniszterelnöki Hivatal például már csak egyszerűen a "Jövő minisztériuma" (tekintve, hogy tavaly ők nyelték be az informatikát), s egyébként is "működtetjük az elektronikus kormányzat már meglévő eszközeit és továbbfejlesztjük azokat", amitől az elmaradottabb agyúak akár meg is rémülhetnek, s különböző obskúrus szerzőkre (Huxley, Zamjatyin, Orwell) asszociálhatnak. Ám a Nemzet érdeke című következő nagy fejezet, s különösen annak mottója, rögvest megnyugtathat mindenkit, s egyben rá is világít a szöveg eddig még nem tárgyalt alternatív felhasználási lehetőségeire (bevándorlóknak és leendő EU-helytartóknak szóló magyar nyelvkönyv): "A magyar nemzet tagjai, magyar polgárok vagyunk. Magyarország polgárai európai polgárok. Ezer éve otthon vagyunk Európában" (kérem, ismételjék el a példamondatokat). "Az életben gyakran kell megélnünk, hogy helyzetünk egyszerre nehéz és reményteljes." Különösen, mivel "nemzetünk és országunk határai nem esnek egybe". Ám az ebből fakadó külpolitikai gondok megoldását segítheti annak tudomásulvétele, hogy "az élet nagy dolgaiban való eligazodáshoz gyakran elég csupán annyit tennünk, hogy komolyan vesszük a mindennapi élet apróbb bölcsességeit. Aki a magánéletben tudja, annak a politikában is tudnia kell, hogy való-e a csizma az asztalra." Persze nyilvánvaló, hogy nem való, így azután "a célok közötti kompromisszum megtalálása helyett továbbra is az azok között meglévő harmónia és a konszenzuális viszony fenntartására törekszünk", aminek ugyan nincs semmi értelme, de kifejezi az elszántságot és a töretlen elvhűséget.
A következő fejezet címe maga a stílbravúr: A Máért a holnapért: magyarok határon innen és túl (Máért: Magyar Állandó Értekezlet). Amúgy pedig "a magyar nemzeti érdekek európai érvényesítésének esélye jelentősen megnőtt azáltal, hogy a legerősebb magyar párt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt a legerősebb európai párt, Az Európai Néppárt tagja lett", és mint tudjuk, mindig az erősebb kutya.
Érctorkok harsogva
De hamarost jön az a blokk, amelyben a szerzők igazán elemükben vannak: ez az országimázzsal foglalkozó Az Ország képe című fejezet, benne az Európa vár és a Magyarország - kitörési pont című alfejezettel. Közülük az elsőben kövér betűkkel szedve megtaláljuk, hogy "az Országimázs Központ tevékenysége fontos hozzájárulás ahhoz, hogy Magyarország szabadságért és polgári értékekért való kiállása, természeti és kulturális kincsei, valamint imponáló gazdasági sikerei által Európában méltán kiérdemelt jó hírére alapozva országunknak új, a Magyar Millennium Évéhez méltó, XXI. századi arculatot, a modern marketingkommunikáció üzenetrendszere segítségével felépített lelki és szellemi tartalmat adjon" (mondat vége, pihenj). S lőn: A magyar millennium jegyében, Jó kedvvel, bőséggel "polgárok milliói ünnepelnek a maguk módján és a maguk örömére helyi közösségeikben, és minden eddiginél többen vesznek részt közös állami ünnepeinken. Az emberek örülnek az ünnepnek, mely csak a miénk, szeretik, hogy az ezredév most megtörténik velük és általuk." De az új dinamikus-totális-neonacionalista ünneplési gyakorlat nem véletlen, hiszen "Magyarország polgárai egy álom hitében élnek. Az államalapításban a nagy király évezredes álmát, az előttünk álló évszázadban a modern európai Magyarországot érzik valóra válni. És egyre többen hiszik, hiszen látják, hogy saját személyes álmaik is valóra válthatók. S nemzeti Himnuszunk soraiból már nemcsak a >>balsors, akit régen tép>jó kedvvel, bőséggel
A szöveg - csúcspontját elérvén - ezután csendes, hömpölygő lejtmenetbe kezd, bár kétségtelenül jó tudni, hogy a "kultúra eleven sodrású folyam", továbbá hogy 2001 őszétől megnyílik az Uránia - Nemzeti Filmszínház, ahová Steven Seagal garantáltan nem teheti majd be a lábát. Az izgalom még egy pillanatra feltámad, amint a jelenlegi rezsim egyházpolitikai elképzeléseinek tárgyalására kerül a sor: A hit a legszemélyesebb közügy provokatív fejezetcím alatt megtudhatjuk, hogy "a vallásszabadság elidegeníthetetlen jogának tiszteletben tartása mellett, az európai gyakorlatnak megfelelően fel kell lépni a társadalomra és az egyénre egyaránt veszélyes, >>vallásinakmagyarul: csúcsidőben - B. Z.) kell lehetőséget biztosítani".
De a programnak minden polgártárs számára van valami mondanivalója: így például "valljuk, hogy a romák értékeinek felfedezésével - pl. családszeretet, a közösség szerepének elfogadása, a hitélet meghitt sajátosságai, a hagyományőrzés, a természetközeliség, az életszeretet, a találékonyság - csökkenthetők a többségi társadalomban élő előítéletek. Ezért értékeik büszkén vállalt bemutatására ösztönözzük a romákat."
Szakálla van
De lépni kíván a Párt más területeken is, például a Gyorsabban, magasabbra, erősebben fejezet egyik alfejezete a Dorg stop (sic!) címet viseli, finoman utalva arra, hogy egyes pszichotróp anyagok milyen negatívan befolyásolják a koncentrációs készségeket. Ennek keretében "megerősítjük a biztonságos szórakozóhely mozgalmat annak érdekében, hogy a fiatalok szórakozását ne árnyékolja be a szervezett bűnözői csoportok rezidenseként működő kábítószerdílerek jelenléte, fenyegetése", illetve "létrehozzuk a Nemzeti Drogkutató Tanácsot", továbbá "kormányzati szinten ösztönözzük a rendvédelmi és bűnüldöző szervek felderítési hatékonyságát annak érdekében, hogy mindenki szabadon elkerülhesse a kábítószerek rabságát". (A Fidesz-fikció szerint a drogfogyasztóba nyilván úgy erőszakolják bele az anyagot, emiatt péntek esténként az egész ország recseg-ropog a torkokon erővel letömött tabletták meg a szájba tuszkolt spanglik zajától.) Ezért is kell a "megélt biztonság" "a jog erejével", továbbá az "összehangolt katasztrófavédelem". S mindezt Kevesebb sorbanállással (ez az alfejezet mellesleg a BM okmánykiadási gyakorlatáról szól), jelezvén, hogy az utóbbi ötven évnek vannak állandó vonásai is.
H
Mint a fenti példák mutatják, igenis létre lehet hozni élő szöveget pusztán Kádár-korszakbéli töredékek összebarkácsolásával. Az Ablak-Zsiráfból, a Gőgös Gúnár Gedeonból, a KISZ-vezetők kézikönyvéből, a Hahotából, a Szünidei matinéból, az orosz nyelvkönyvekből, a tévétornából, az MSZMP kongresszusi beszámolóiból, a ´77-es Népszabadságból és az úttörők 12 pontjából vett idézetek apróbb átalakítások után megelevenednek, s ráadásul biztosítják olvasójuk számára a közös ifjúkor nyújtotta generációs élményt meg a közös nyelvet, melyet mindannyian beszélünk, már ha hagynak bennünket. Hely: sámli; ölben: rántott leves; kézben: kanál; szemünk előtt: szebb jövő. A Jövő, mely a lábunk előtt hever - már csak a torkára kell lépnünk.
Barotányi Zoltán
