A vegyes emlékezetű kárpótlásról lassan már úgy beszélnek a népek, mint a Nagyatádi-féle vagy az 1945-ös földreformról meg a kolhozosításról: így volt, tán igaz se volt, de azért ennek issza a levét a fél ország. Van sok-sok kistulajdonos, akiknek eszük ágában sincs művelni a birtokot, így azután kiadják bérbe, eladniuk pedig általában nem is érdemes, oly csekély az ára - különösen ahhoz képest, amennyit rendezett piaci körülmények között a birtok érne. A mezőgazdaság bajai persze nem csak az újonnan kialakult sajátos tulajdonszerkezetből fakadnak (erről lásd: Föld, föld, ti rabjai, MaNcs, 2000. március 2.): ennek spontán korrekciója részben megtörtént, s még inkább megtörtént volna, ha hagynák ezt a törvények. Ám az igazi földpiac megteremtése helyett, úgy tűnik, más alternatíva is akad. Itt van például a Nemzeti Földalap, amelynek ötlete időről időre megkísérti a megfelelő tárcák szakapparátusát, s amely ideának többféle mutációja is megjelent már a nyilvánosság előtt.
Kell egy alap
Itt van mindjárt a kisgazda változat, amely a legősibb, különös tekintettel arra, hogy a vidék pártja már évek óta hirdeti szükségességét. A kisgazda érvelés szerint a honi földbirtokszerkezet fő baja, hogy nem megfelelő súlyú az életerős középbirtok (ennek meghatározásánál a párt öntudatlanul is a kulák klasszikus bolsi definícióját használja). Ehhez képest meglehetősen sok föld került avatatlanok kezére (ez persze egyenes következménye a kisgazda nyomásra született kárpótlási törvényeknek), akiktől bagóért veszik meg a külföldiek, s akkor még nem beszéltünk a tovább terpeszkedő kolhozokról (meg a belőlük kikelt úgynevezett gazdasági társaságokról), amelyek az istennek sem akarnak kimúlni, pedig az FKGP már mindent megtett ennek érdekében.
Most például ismét elővették azon ötletüket, hogy a szövetkezeti törvény módosítása nyomán a külső üzletrész-tulajdonosok közgyűlési határozat nélkül is kivihessék vagyonukat a közösből, ami ugye több százezer üzletrész-tulajdonost érint, s persze nem mindegyik élne az alkalommal - de ez már így is elég ahhoz, hogy tovább paráztassa a szövetkezeteket. Hogy szövetkezet, gazdasági társaság vagy más jogi személy földet vehessen, fel sem merül a kisgazda fejekben, s láthatóan nem csak attól félnek, hogy ezáltal honi kft.-kbe takarózó külföldieké lenne a magyar rög. A családibirtok- és kisgazda tulajdonos dinamikus egységében gondolkodó párt számára így csak egyetlen esély kínálkozik (mivel a földpiacot korlátozó 1994-es földtörvény liberalizációjáról hallani sem akarnak), mégpedig egy új überszervezet felállítása, amely egyszerre irányítaná a birtokpolitikát, a falusi társadalom egészséges gerincének létrehozását, s szolgálhatna szociális célokat is (elvégre aki szeretné, innen kaphatna földet, s így majd enyhül a falusi szegénység, gondolják naivan, már ha gondolják).
Patakbér
A legújabb hírek szerint befejeződött a Nemzeti Földalapról szóló törvénytervezet tárcaközi vitája, ami annál különösebb, mivel a kormányzó pártok továbbra sem értenek egyet az alap működésének koncepciójában. Az eredeti változat szerint mindenesetre az államnak, pontosabban a szuperföldalapnak elővásárlási joga lenne minden, az alapba bevonni kívánt földterületre, s ennek érdekében élő szerződéseket is felbonthatna. Ez azzal a gyakorlati következménnyel járna, hogy jelenleg is érvényben lévő, öt-, illetve tízéves bérleti szerződéseket is fel lehetne mondani, mégpedig törvényesen; hogy mást ne mondjunk, ma is több ezer ilyen bérleti szerződés él agrárvállalkozások és az ÁPV Rt. vagy a kincstári vagyonkezelő között. Az egészben éppen az a legmegdöbbentőbb, hogy a krónikus tőkehiány megszüntetése, a mezőgazdaság finanszírozása érdekében éppen a bérleti viszonyok stabilizálására és biztonságossá tételére volna szükség. Ezt pedig nem az szolgálja, ha az állam durván belenyúl a szerződéses viszonyokba. Ilyen esetben persze lehetne perelni, amit néhány év múlva tán meg is nyerne a törvényesen szerződött bérlő, csak éppen addig tönkremenne - vagyis az egyenlőtlen viszonyok gyakorlatilag korlátlan hatalmat biztosítanának az új földalapnak. Szerény igényként, a felismert szükségszerűség jegyében a kisgazda jogalkotók módosítanák a polgári törvénykönyvet is, így törvényesítvén az einstandot, ami pedig előzetesen is felvet némi alkotmányos aggályokat; de elébb meglátjuk, mire megy a javaslat a Tisztelt Ház előtt. Annál is inkább, mert két dolog nem világos: mekkora földterületet kezeljen az alap, illetve hogy ki irányítsa az egészet.
Ki a gazda a házból
Az első kérdésre kisgazda részről a 400 és 800 ezer hektár közötti intervallum a válasz. Amiről viszont nem tudni, hogyan jön ki, elvégre ők minden állami kézben lévő (termő)földterületre igényt tartanak, s annak teljes nagysága (benne az ÁPV Rt. önmagában is vagy 418 ezer hektárnyi, jórészt árendába adott birtoka és a kincstári kezelésű földek, erdők, miegyebek) jóval meghaladja a felső plafont, s akkor a szervezet még neki sem látott vásárolni, ami ugye az egyik fő feladata. A felügyelet dolgában a kisgazdák számára nincs vita: azt csakis a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium s annak vezére láthatná el szakszerűen, ám a Fidesz is ragaszkodik saját verziójához, melyben az ÁPV Rt.-nek és vezetőjének, Gansperger Gyulának jutna a főszerep (mellesleg e verzió szerint a Nemzeti Földalap nagyságrenddel kisebb földterületet kezelne, amit lehetőség szerint nem stokkolna, azaz nagyobb volna a kezelt birtokok forgási sebessége). A legkisebb kormánypárt Medgyasszay László exállamtitkár által benyújtott javaslata értelmében az egész földalap (melynek ötlete, legalábbis Balsai István, az MDF frakcióvezetője szerint amúgy is tőlük származik) a parlament ellenőrzése alá kerülne; ezt egy nyilatkozatában Raskó György agrárszakértő (szintén ex-MDF-es exállamtitkár) az egyetlen elfogadható megoldásnak nevezte.
Feketézők, spekulánsok
A földalap felállításának ideája tán nem véletlenül, de igen gyér népszerűségnek örvend az ügyben megszólaló agrárszakemberek körében. Raskó György (a jelenlegi kormány volt agrártanácsadója) és Juhász Pál (agrárszociológus, SZDSZ-ex-képviselő) például egyöntetűen állítja, hogy a magyar mezőgazdaság problémáinak megoldásához fikarcnyival sem járulna hozzá az állami földalap létrehozása, elvégre most sokkal inkább a földpiac legalább részleges fölszabadítására, a földvásárlási szabályok liberalizálására és minimum a földbérleti viszonyok tisztázására, a hosszú távú földbérlet törvényi biztosítására lenne szükség - különben nem jön a tőke az ágazatba, elmaradnak a beruházások, márpedig ezek nélkülözhetetlenek a nemzetgazdaság valószínűleg leginkább elmaradott és tőkehiánytól szenvedő ágazatának talpra állításához. (Ráadásul a jelenlegi földárak és a piaci viszonyok mellett a földbirtok mit sem ér, mondjuk ha banki hitelfelvételről van szó.) A jelenlegi földtörvény és a mostani földpiaci szituációból eredő földárak pedig csakis a vérmagyar magánspekulánsoknak kedveznek: veszi a földet a városi ügyvéd, a vidéki kocsmáros és még sokan mások, nem utolsósorban egy bizonyos párt holdudvarának jelesei. Megegyeznek a kritikai vélemények abban is, hogy a mostani koncepcióban elvtelenül és indokolatlanul keverednek a gazdasági (piaci intervenciós), a társadalompolitikai és a szociális szempontok, s ez a diffúz profil már eleve megkérdőjelezi a szervezet jövőbeli hatékony működését. Ezzel szemben valószínűsítik, hogy az alap működése a mostani elvek szerint egyértelműen politikai (Raskó), illetve keményebb megfogalmazás szerint korrupciós célokat (Juhász) szolgálna, azaz a klientúraépítés és a majdani szavazatvásárlás tűnik a földalap legvalószínűbb funkciójának. Az pedig már-már magától értetődő fejlemény, hogy kisgazda szakértő véletlenül sem hajlandó a nyilvánosság elé lépni és válaszolni az ellenvéleményekre: a kisgazda potentátok mindig is többre tartották az Orbánnal való háttérmutyizást a nyilvánosságnál, meg aztán minek álljon szóba az ember a kolhozlobbi csahosaival.
Ilyen körülmények között kifejezetten vigasztaló, hogy a jövő évi költségvetésben nincs meg a Nemzeti Földalap felállításához szükséges összeg forrása (a kisgazdák tán a privatizációs bevételekből szeretnének hasítani). De azt sem lehet tudni, hogy a kisgazdák által vagy négymilliárd forintra becsült alapítási és működtetési költség tartalmazza-e a majdan felbontandó bérleti szerződésekből keletkező kártalanítási igények fedezetét.
Barotányi Zoltán
