Árvízi költségek: Száraz elvonás

Belpol

A tiszai árvíz ellen való védekezés igen sokba került. Előteremtése - az előzetes nyilatkozatok alapján - alaposan megterheli az egyes szaktárcák amúgy is szűkösre szabott költségvetését. Pedig korántsem biztos, hogy - bármennyire dicséretes is a szándék - beljebb kéne venni a nadrágszíjat.
A tiszai árvíz ellen való védekezés igen sokba került. Előteremtése - az előzetes nyilatkozatok alapján - alaposan megterheli az egyes szaktárcák amúgy is szűkösre szabott költségvetését. Pedig korántsem biztos, hogy - bármennyire dicséretes is a szándék - beljebb kéne venni a nadrágszíjat.

Az évezred árvize miatti tetemes költségek előteremtésére először - ki más - Csurka István MIÉP-frakcióvezető kínált frappáns megoldást, aki a pénznyomás beindítását s a monetarista iga lerázását követelte a parlamentben. A neki válaszoló miniszterelnök udvariasan figyelmeztette a magáról megfeledkezett közírót az általa javasolt megoldás képtelenségére. De ne feledkezzünk meg Matolcsy Györgyről; a gazdasági miniszter korábban publikált nézetei nem is állnak oly távol a fedezet nélküli pénzkibocsátás csurkai ideájától (lásd: Polgazd, MaNcs, 1999. december 16.), így nem lehetünk biztosak abban, hogy az orbáni elutasítás vajon teoretikus meggyőződésből fakadt-e. A miniszterelnök által lebegtetett (ám elvetett) ötletek között mindenesetre ott szerepelt ez az alternatíva is, miként a népszerűség-növelésre kivált alkalmas rendkívüli egyszázalékos árvízi adó kivetéséé is, ám végül a kormány inkább az egyenletes eloszlású (ún. fűnyíróelven nyugvó) költségvetési lefaragásokat választotta, s az általános kopasztásba bevonta az önkormányzatokat is; hadd érezzék a polgárok, mennyibe is kerül a megvadult elemek elleni harc.

Vannak persze gonosz emberek, akik a költségvetés bevételi oldalának alultervezettségéről beszélnek, valamint a tervezettnél jóval nagyobb idei GDP-növekményről meg a kalkuláltnál dettó nagyobb inflációról: e tényezők mind-mind azt eredményezik majdan, hogy

a vártnál

sokkal több pénz

ömlik a feneketlen államkasszába, ám hogy ezzel mit akar kezdeni kormányunk, azt eddig nem kötötte az orrunkra. Mint ahogyan azt sem, hogy mi lesz a vártnál nagyobb privatizációs bevételekkel.

Egy biztos: az árvízi számlákat nem ezekből fogják kifizetni. Azt is már kikötötték az elején, hogy nem nyúlhatnak a rendkívüli kiadásokra szánt pénzekhez és a költségvetési vésztartalékokhoz; fogalmunk sincs, hogy az efféle pénzek elköltéséhez miknek kellene történniük. Ha nem, hát nem; s bár némelyeket egyre jobban furdal az átkos kíváncsiság: mire is spájzolunk ilyen veszetten, csak összehúzzuk magunkat, és kicsengetjük a nem kevesebb mint 38,3 milliárd forintot. Legalábbis a napi félmilliárdos folyó költségből plusz a tavalyi cech alapján ez kalkulálható végösszegként. S mindez csak a tűzoltás ára: hogy a gátak ennél sokkal több pénzt igénylő megerősítésére mikor és miből kerül sor, az ugyancsak nem tudható.

A fenti összegből nem kevesebb mint 7,3 milliárd forintot köhögnének ki a már tavaly is alaposan megkopasztott önkormányzatok, a többit meg a tárcák saját hatáskörükben metszik ki önhúsukból. A legtöbb minisztérium már ki is jelölte, mely célfeladatokra kíván kevesebbet fordítani: a sajtóban kerengő listák alapján jól látható, hogy idén is - miként tavaly - elsősorban a korábban betervezett beruházási pénzek estek áldozatul. A két legnagyobb tétel értelmében késni fog a Ludovika rekonstrukciója, és a Pécs környékiek sem nagyon reménykedhetnek az uránbányászat áldásos következményeinek mihamarabbi felszámolásában. De bele kellett faragni a drogprevenciós, a gyermekvédelemre, a szegénypolitikára vagy a fogyatékosokra szánt tételekbe, és a kisebbségek sem kaphatják meg az eredetileg rájuk szabott teljes összeget; majd jövőre, gondolhatják optimistán. Uniós csatlakozásunkat nyilván nem gyorsítja viszont az, hogy a honi börtönviszonyok normalizálására szánt pénzt is elvitte a szennyes ár.

Az eddigi legnagyobb

lefaragott tételek persze a Pénzügyminisztériumnál találhatók: s itt nemcsak a központi beruházásokra szánt 1,2 milliárd forint átcsoportosításáról van szó, hanem arról a csaknem másfél milliárdos tételről is, amennyivel a lakástámogatásokat kurtította meg a minisztérium.

Az öncsonkítást koordináló Belügyminisztérium (BM) magán is végrehajtotta persze a szükséges műtétet: a BM nyilatkozó munkatársa erről annyit árult el, hogy négy költségvetési hely (Duna Palota, Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, Rendőrtiszti Főiskola, Közigazgatási Hivatal) kivételével minden más tételt lefaragtak. Ugyancsak a BM volt az önkormányzatokon végrehajtandó köpölyözés kivitelezője is: a belügyesek által kifundált elvek szerint eltérő mértékek és arányok mentén kell összedobniuk a településeknek a fent említett 7,3 milliárdnyi összeget. A területi elosztás magától értetődően egyenetlen: először is bizonyos elvonási jogcímek alól mentesülnek az árvíz által közvetlenül érintett megyék (szám szerint kilencen), de így is marad még tíz, no meg a bűnös Budapest, melyeknek be kell szolgáltatniuk vis maior keretük felét, a területi kiegyenlítést szolgáló keret három százalékát, a címzett és céltámogatások bizonyos részét, ám az összeg java (vagy 5,6 milliárd) az önkormányzatoknál hagyott személyi jövedelemadó és helyi iparűzési adó elvonásából adódik. És itt nincs irgalom: fizet Szeged, Szolnok és a többi víziváros is, meg persze a dombtetőn sunnyogó dunántúliak.

Az egyes önkormányzatokra jutó

penzum

kiszámolását az ún. adóerő-képesség figyelembevételével osztja le a BM, azaz az eloszlás vállaltan egyenetlen (s már halljuk is a tiltakozást: egyben igazságtalan). Az újabb megfaragás annál kínosabban érinti a helyi erőket, hogy tavaly a kormány akaratából már egyszer jól megkurtították a helyben maradó adóbevételeket, s a központ újraelosztó buzgalma érdekes módon nem mindenhol kompenzálta a kieső bevételeket, amely a helyben mérhető felháborító gazdagságon kívül esetenként a városi (illetve megyei) vezetés esetleges ellenzéki mivoltával is összefüggést mutatott (a pécsiek és általában a baranyaiak jó részét nehezen lehetne meggyőzni arról, hogy az irányukban mutatkozó állami fukarságnak semmi köze sincs a helyi választópolgárok legutóbb megnyilatkozó baloldali vonzalmaihoz). Meglehet, mindezek csupán hiedelmek s tévképzeteken alapuló rágalmak, ám ha most megint aránytalanul megnyírják a helyi erőforrásokat, könnyen feléledhet e korábbi gyanú. A belügyminisztériumi bürokraták persze nagylelkűek: ígérik, hogy 2,1 százalékosnál nagyobb elvonásban senki sem fog részesülni, s hogy nem hagyják, hogy a nagy nyírás közepette valamely település csődbe jusson, ami azért megnyugtató. A BM-ből állítólag már szerteszét mentek az ezt rögzítő levelek.

Az arányos teherviselés érzetét kelhetné az is, ha a kormány gigászai is nyilatkoznának végre arról, hogy mely kiadási előirányzataikat kívánják lefaragni. Hogy ne menjünk tovább, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) számára például a 2,1 százalékos kasza szerény számításaink szerint több mint ötmilliárd forintot érint, ám az FVM lapzártánkig nem bírt előállni épkézláb és részletes listával. Bízvást állítható: ilyen lista egyelőre nincs is, a tárca gazdáját pedig mostanság nagyobb, történelmi léptékű ügyek foglalják le, mintsem az ily potom ügyekkel való foglalatoskodás. Valamit azért előbb-utóbb megcsapolnak a vidékfejlesztők, s csak reménykedhetünk, hogy a Ferencváros méltán népszerű s a PNB-ben oly lendületesen menetelő labdarúgócsapata nem kerül a fűnyíró alá.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!