Katona Kálmán menesztése: Hosszú búcsú

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2000/20. (05. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lassan valósággá válik, amit már hetek óta rebesgetnek, s távozik posztjáról Katona Kálmán miniszter, ráadásul nem önszántából. Dolgozna ő tovább, de hát szétszedik alatta a tárcát, s a legizgalmasabb feladatokra ezután Stumpf István kancelláriaminiszter és az ő hivatala felügyel majd. Egyelőre nem teljesen világos, hogy Torgyán József és a kisgazdák mit nyernek a bolton - még az is lehet, hogy semmit.

Lassan valósággá válik, amit már hetek óta rebesgetnek, s távozik posztjáról Katona Kálmán miniszter, ráadásul nem önszántából. Dolgozna ő tovább, de hát szétszedik alatta a tárcát, s a legizgalmasabb feladatokra ezután Stumpf István kancelláriaminiszter és az ő hivatala felügyel majd. Egyelőre nem teljesen világos, hogy Torgyán József és a kisgazdák mit nyernek a bolton - még az is lehet, hogy semmit.

Katona Kálmánnak előbb-utóbb mennie kell - ebben lényegében mindenki egyetért, s e nézetet csak erősítette, hogy Orbán Viktor többször cáfolta az erről szóló híreszteléseket. Arról persze megoszlanak a vélekedések, hogy a miniszter mivel tett be magának: az árvízi védekezés állítólagos elmulasztásával, avagy az autópálya-építés állítólagos lelassításával (egészen pontosan megállításával) - nem mintha ezen ügyekben ténylegesen Katona lenne az első számú felelős, de hát régi tapasztat, hogy a jó főnök mindig megtalálja a felelőst, ha gáz van (még mielőtt őt vennék elő).

Azután a múlt héten kibukott a lényeg: kiderült, hogy sem ez, sem az: a miniszterelnök inkább az informatikát meg a táv- és hírközlést akarja kiszervezni a hosszú nevű Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumból (KHVM), s a kancellária gondjaira bízni őket. Továbbá, ennek örvén, még számtalan kicsiny (egyenként kemény milliárdokat érintő) feladatátirányítást végrehajtani, melyek közös jellemzője a centralizáció.

Vagy-vagy

Katona Kálmán korántsem fogadta kitörő lelkesedéssel a miniszterelnöki terveket, s miniszterre nem jellemző módon szembeszegült Orbán Viktorral, s nyíltan bírálta, mi több, ésszerűtlennek és átgondolatlannak nevezte főnöke terveit. Mindezt a közvélemény a civilkurázsi csalhatatlan jelének tekintette, pedig bizony Katonának mint a magyar közjogi szerkezetbe ágyazott miniszternek tudnia kell, hogy aki a mindenható miniszterelnökkel szembeszáll, annak mennie kell. Tudja ezt persze Katona Kálmán is, pontosan ezért makacsolta meg magát. A következmények szempontjából mindegy is, hogy Orbán pusztán miniszterét akarta kifúrni a kormányból, s ezért állt elő saját nagyra törő terveivel (ez kevéssé valószínű), avagy az eddig titokban tartott koncepcionális különbségek most kerültek a nyilvánosság elé, de maga a miniszterelnök már régen tudja, hogy Katona ezt a balhét nem fogja elvinni szótlanul. Az eddig napvilágot látott feladatátirányítási koncepciók kiterjedt volta cáfolni látszik azt a hipotézist, hogy mindezen ötletek egy délutáni konyakozós brainstorming eredményei, bár a koncepció eddig ismert formájában némileg kidolgozatlannak tetszik, ami nem mond ellent az előzőeknek, elvégre egy víziónak nem fontos egyben precíznek is lennie.

(Jegyezzük meg azt is, hogy Katona egyszer már helyre tette a miniszterelnököt, mégpedig nyilvánosan: amikor 1998 őszén Orbán a Torgyán család légügyi próbálkozásairól azzal akarta elterelni a figyelmet, hogy ő szívesebben beszélne a Malév által okozott "milliárdos károkról" meg a "százmilliós nagyságrendű ingyenjegyekről", Katona kijelentette, hogy "a miniszterelnök úr félreérthetett valamit". Tény, hogy Orbán nemigen forszírozta utána a dolgot.)

Baross tér, végállomás

A koncepció lényege, hogy a hír-, a távközlés és az informatika, melyek eddig úgymond megbújtak az egyéb természetű infrastrukturális témák árnyékában, most kiemeltetnek a KHVM kebeléből, s a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) felügyelete alá kerülnek. A maradék minisztériumról a historizálást módfelett kedvelő miniszterelnök jegyezte meg amúgy lelkesen, hogy szinte kiköpött mása az egykori, Baross Gábor által irányított tárcának (amit egyébként közmunka- és közlekedésügyi tárcának hívtak, Baross mindössze két és fél évig vezette, utána korai haláláig kereskedelmi miniszterként működött; mellesleg erről a korról írja egy történész, többek között Barossra is utalva, hogy ekkortájt a szakemberség csak akkor értékelődött igazán politikailag, ha egyben politikai rugalmasságot is képviselt, adott esetben akár a jogszerűség kárára).

Katona azonban a jelek szerint nem akar új Baross Gábor lenni, legalábbis erre utal, hogy végzetesnek nevezte a KHVM szétkapását; arra az ötletre pedig, hogy minisztériumából esetleg kiemelik a vízügyet, s azt a Torgyán vezette vidékfejlesztők martalékául vetik, csaknem szívszélhűdést kapott, s erre az eshetőségre kilátásba helyezte azonnali lemondását is. Egyébiránt a miniszter minden tekintetben megmakacsolta magát, lemondani nem hajlandó, várja a hivatalos miniszterelnöki felmentést, amit Orbán, ha akarta, ha nem, mindenképpen kénytelen meglépniÉ legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint.

Új seprő

Ennél érdekesebb, hogy mihez kezd a MEH a frissen lenyelt informatikai területtel (mindenekelőtt persze örülni fog, elvégre a gazdalény pozícióra rástartolt a Matolcsy-féle Gazdasági Minisztérium (GM) is, de ők, mint majd meglátjuk, kénytelenek beérni más falatokkal). A hírek szerint mindenekelőtt elkerül a KHVM-től a Hírközlési Főfelügyelet, s a kancellária keretében önállósul, s majdan hozzá tartoznak a hírközlési és postai tarifaügyek s egyéb, hírközléssel kapcsolatos bokros teendők. Ezekhez pénz is jár, meg sarzsi (s a maradék közlekedési minisztériumnak ezek után magától értetődően a postai ügyekre sem lenne befolyása). Létrehoznának emellett egy, a kormányzati informatika fejlesztésével foglalkozó kormánybiztosi hivatalt, melynek nyilván lesz egy vezetője is kormánybiztosi rangban.

Hogy a távközlési és informatikai ügyek a továbbiakban miképpen helyezkednek el a kancellária bendőjében, még nem tudható; mindenesetre pedzegetik már, hogy a jövőben ebből még kinőhet egy önálló minisztérium is.

Csak szavak és könnyek

Ez a koncepció nem egykönnyen alakult ki, jól mutatják ezt a Katona-Orbán-vita kapcsán elhangzott, egymásnak ellentmondó érvek is (melyek egyként Katona pozíciójának gyengítését célozták). Az egyik szerint megengedhetetlen, hogy ilyen, az egész országot érintő probléma, illetve feladatrendszer egy kézben maradjon, inkább minden tárcánál létre kell hozni az adott területre vonatkozó informatikai részleget. A másik (a szakmai lobbik által is támogatott) vélekedés szerint pedig elkerülhetetlen, hogy egy ilyen fontos stratégiai kérdéssel egy (kül)önálló központ foglalkozzék - lehetőleg egy minisztérium, de legalábbis egy protominisztérium. Mindez azt is jelezheti, hogy az informatika, távközlés, miegyebek kapcsán bonyolódó vita mögött mellesleg egy nagyobb szabású koncepció is bontakozni látszik. Ennek lényege: mindent egy kézben tartani (amit a kormányszóvivő a feladatok megfelelő egymáshoz rendezésének nevezett). Ezek szerint intenzíven gondolkoznak illetékes helyen arról, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos stratégiai ügyek (légyen az felnőttképzés, munkanélküli-ellátás vagy az úgynevezett aktív foglalkoztáspolitikai eszközök feletti diszpozíció) egy kézbe kerüljenek, melynek gazdáját nem véletlenül Matolcsy Györgynek hívják. Továbbá a MEH s az ott dolgozó államtitkár végre levenné az Egészségügyi Minisztérium gyenge vállairól a stratégiai egészségügyi tervezés feladatát, s egyben nagylelkűen magára vállalná, hogy cserébe ezért hozzájuk kerülne a tb felügyelete, ami inkább büntetés, mint ajándék (meg egyébként is többször cáfolták, ami persze nem jelenti, hogy az információ hamis lenne). Ennek egyik mellékeseményeként könnyen meneszthetik Pusztai Erzsébetet is (aki a békejobbos MDNP elnöke).

Vizesek

Egyelőre a kisgazdák nem kaptak semmit, pedig sokan már látatlanban nekik adták volna az egész boltot vízügyestül, mindenestül - csak hát nem is annyira biztos, hogy erre éppen a kisgazdáknak van a legnagyobb szükségük. Hamarost jön a következő árvíz, gyaníthatóan megint úszni fog minden, s akkor előveszik a vízügy gazdáját (ha aszály lesz, akkor meg azért), a kisgazdáknak, pláne Torgyánnak ez végképp nem hiányzik, úgyis lesz elég bajuk, ha végképp a fejére (s a mi fejünkre) omlik az egész mezőgazdaság. Inkább kell nekik a Nemzeti Földalap, amit elébb (vagy másfél hónapja) Orbán Viktor, majd most Kövér László is beígért számukra (még nem tisztázott feltételek mellett), s akkor nem is beszéltünk némely, eddig az ÁPV Rt. által felügyelt vagyonelemekről (állami gazdaságok, Bábolna, óh, miegyebek), melyek sokkal kívánatosabbak. (Tisza Lajos, Vásárhelyi, Baross szent őrültek voltak, ám a hazának most józan és hűséges sáfárokra van szüksége, meg egyébként is, ki tudja, manapság meddig nyúlhat az, ki arra hivatottnak érzi magát.) A kisgazdák egyelőre büszkék magukra, arra, hogy türelmet bírtak gyakorolni államfőügyben, s hasonló türelmet várnak el másoktól saját inkompetens minisztereik iránt, akikkel majd alkalomadtán maguk számolnak el. (Igaz, Pepó Pál s a legutóbb államfőnek ajánlkozó s ezzel közröhejt keltő Szabó János miniszterek lecserélése némiképp kockázatos, hisz könnyen államtitkáraik kerülhetnek a helyükre.)

Az egykori kormány-, most ellenzéki pártok egyértelmű nemtetszéssel fogadták az infrastrukturális tárca vezetőjének várható menesztését s a minisztérium lerablását, bár ezzel nyilván nem törődik majd senki. Ezen alkalomból - végül is bókolni sohasem késő - nem felejtették el méltatni a feltehetően távozó Katona Kálmán érdemeit sem, s nem átallották őt a már korábban menesztett, szoros pártpolitikai kötődéssel dettó nem rendelkező Chikán Attila és Hámori József exminiszterekhez hasonlítani. A távozás motivációját illetően már vélhetően több volt a tévedés: a szocialisták például a közvélemény előtt makacsul ragaszkodtak ama, később megdőlni látszó vélekedésükhöz, hogy az egész cirkusz csak a Mádl Ferenc jelölése körüli alku szerencsétlen mellékkövetkezménye, ami megint csak a kisgazdák mitikus mohóságát bizonyítja. Az ügyben nyilatkozó szabaddemokraták ugyancsak baromságnak minősítették a KHVM szétverését s az informatikai, távközlési ügyek kiragadását a megfelelő szakmai háttér elől, ugyanakkor azt is éreztették, hogy itt a pénzeket és a hatásköröket szétosztják majd úgymond Simicska Lajos és Torgyán József között (ami, mint fentebb említettük, azért nem egészen így lesz): ennek eredményeképp a maradék tárca KRESZ- és MÁV-ügyi minisztériummá minősülne vissza. Mindkét ellenzéki párt egyetért azzal, hogy itt merő politikai zsákmányszerzésről van szó, amely mögül hiányzik az átfogó szakmai koncepció; viszont így lassan minden a Stumpf-tárcához kerül, előbb-utóbb nyilván a Dunaferr is, de ők legalább bajnokok lettek.

Renegade Master

Érdekesebb ezeknél viszont, hogy a hírközlési és informatikai lobbi képviselői (legyenek akár mobilcégvezetők, akár informatikai érdekképviseleti főemberek) leplezetlenül üdvözölték a tervezett átalakítást. Mindannyian hivatkoztak arra, hogy régóta szeretnének már valami hasonlót, hogy mindig is azt kívánták volna, ha egy erős kézbe kerülnének az összes informatikai ügyek, s ha végül létrejönne egy szupertárca, mely óvón-védőn terülne az egész ágazat fölé. Amihez adott esetben futni lehetne, ha valami fáj, s amely, ha kell, hintené a jó magyar forintot, mely azután biztosan nem kerülne rossz helyre. Katonát, bár sajnálják, nem marasztalják, ami arra mutat, hogy szakirányú lobbik már régen szerették volna a fenében tudni, ami köztudomásúlag rossz előfeltétel egy hosszú miniszteri karrierhez.

Katona mögül tehát kiszaladt a szakmai lobbi meg a politikai hátország. Ez biztosnak látszik. Egyebekben maradnak a hipotézisek, illetve ezek variációi, melyek igazságtartalma független egymástól (akár mindegyik lehet igaz is meg hamis is). A verzió: a kormányfő állítólag megharagudott miniszterére, mert az nem megfelelően tájékoztatta őt a Posta tenderének ügyében (lásd erről: Elmélet és gyakorlat, MaNcs, 2000. március 30.). B verzió: Orbán megharagudott miniszterére az autópálya ügyében tanúsított renyhe magtartása miatt, s ezért az egész bizniszt már korábban az MFB-nek (Patonai és Simicska) adta, akik most kavarnak, míg el nem szédülnek belé. C verzió: a miniszterelnök megharagudott miniszterére, mert azt megint meglepte az árvíz (így volt ezzel persze az egész hitetlen ország, benne kormányunk s valamennyi miniszterünk), de aztán Katona nem átallott snájdigul végiglejteni az elázott gátakon, elhomályosítván miniszterelnökünk és főemberei erőfeszítéseit, akik hétvégi buherhez ajánlott dresszben alázták a homokzsákokat.

A lényeg, hogy lesz egy új miniszter: az első jelölt a renegát Manninger Jenő (ex-MDF), jelenleg még politikai államtitkár volt, de azután hangsúlyosan vetődött fel Nógrádi László neve, aki szintén renegát (ex-KDNP-s, két éve Fidesz-MKDSZ-képviselő), volt kamarai vezető, Zalából bekerült parlamenti képviselő. Rosszmájúbb értelmezésben utóbbi felbukkanása annak is köszönhető, hogy egykor Bázakerettyén fejlesztette a helyi turizmust és a víg vadászéletet.

Akárki is legyen az új miniszter, az már most szinte biztosra vehető: aligha kap majd szobrot a Baross téren.

Barotányi Zoltán

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2000/20. (05. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra