Földpiaci mustra: És mégis forog

Belpol

Most már így lesz ez az idők végezetéig, de lagalábbis 2002-ig: ha baj van, leül egymással szemben a két derék ember, kancellár és szakminiszter, hogy megvitassák a Magyar Haza vitás dolgait. A minap például a Nemzeti Földalap ügyét boronálták el; ámbár azt, hogy egészen pontosan hogyan fog kinézni e nemzet-stratégiailag és millenniológiailag egyaránt létfontosságú izé, még nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy a vidékfejlesztőnek és miniszterelnökének egyformán kellő rálátása lesz az ügyekre, ami nyilván megfelelő számú megbízható és hűséges szakember delegálásában manifesztálódik. Ehhez képest másodlagos jelentőségű, hogy a régóta várt földalap mondjuk az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyonkezelő összevonása nyomán keletkező Nemzeti Holding keretén belül jön-e létre közhasznú társaságként (s nem utolsósorban a vidékfejlesztési tárca meg talán a privatizációs szervezet szakértőinek értő közreműködésével), avagy fölülről a második asztalfiókban alakítják ki, rögtön a szivarvágó, a konyakmeggy és a tegnapi Nemzeti Sport mellett.
Most már így lesz ez az idők végezetéig, de lagalábbis 2002-ig: ha baj van, leül egymással szemben a két derék ember, kancellár és szakminiszter, hogy megvitassák a Magyar Haza vitás dolgait. A minap például a Nemzeti Földalap ügyét boronálták el; ámbár azt, hogy egészen pontosan hogyan fog kinézni e nemzet-stratégiailag és millenniológiailag egyaránt létfontosságú izé, még nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy a vidékfejlesztőnek és miniszterelnökének egyformán kellő rálátása lesz az ügyekre, ami nyilván megfelelő számú megbízható és hűséges szakember delegálásában manifesztálódik. Ehhez képest másodlagos jelentőségű, hogy a régóta várt földalap mondjuk az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyonkezelő összevonása nyomán keletkező Nemzeti Holding keretén belül jön-e létre közhasznú társaságként (s nem utolsósorban a vidékfejlesztési tárca meg talán a privatizációs szervezet szakértőinek értő közreműködésével), avagy fölülről a második asztalfiókban alakítják ki, rögtön a szivarvágó, a konyakmeggy és a tegnapi Nemzeti Sport mellett.

A sors, továbbá a kisgazdapárt és az őt megérdemlő szövetségesei jóvoltából ma Magyarországon földet csak jól szituált hazai magánszemélyek vásárolhatnak mintegy 300 hektárig bezárólag. A logika meglehetősen perverz: földet vagy olcsón, vagy sehogy nem lehet venni, a kereslet-kínálat tehet egy szívességet. Az olcsóság ezúttal szó szerint értendő: Heves megyei tapasztalatok alapján (és ott speciel kifejezetten jó földeket lehet találni) egy aranykorona föld értéke mindössze 2 ezer forint, vagyis egy 20 aranykoronás föld ára 40 ezer forint. Összehasonlításképpen: egy hasonló nagyságú holland birtok körülbelül ennek a százszorosába kerül, pedig ha olvad a jégsapka, akkor mehetnek megint halászni, ezzel szemben a hevesi nyolcszáz négyszögöl sziklaként dacol az árral az idők végezetéig.

A holland példa persze kirívó; az uniós földár átlagban 40-50-szerese a magyarénak. Megemlítendő még, hogy nálunk - a föld árához képest - viszonylag drága a földbérlet. Az árak országosan amúgy finoman szólva is szóródnak: egy zsíros békési birtokot nyilván drágábban lehet megvenni, mint egy homokbuckás somogyi vagy nyírségi földet.

Gazdagok és szépek

A földbirtok gondolata valósággal megbabonázza a leendő vásárlókat, akik módjával bár, de vesznek földet; igaz, a köz csak akkor törődik velük, ha a vásárolt birtokot végképp nem a tájjelegnek megfelelően szeretnék felhasználni, hanem mondjuk bevásárlóközpont építésére. A kívülről jött befektetők és a helyi lakosság konfliktusai már eddig is számos érdekes, sőt egzotikus folklórelemmel dúsultak: az egyik budakalászi tiltakozó például magára láncolta a helyi önkormányzat kárpótlási irodájának számítógépeit, melyeket utóbb ugyan levágtak róla, ám a láncok maradékait részben okulásképpen, részben a finom szimbolika miatt végül rajta hagyták. A Vadkelet birtokbavételének ezek persze csak szélsőséges esetei; a drága magyar humuszt békésebb körülmények között is meg lehet szerezni.

A jó földre startoló újbirtokosokat szociális és gazdasági hátterük alapján - Raskó György agrárszakértő útmutatásai szerint - három erős csoportra oszthatjuk fel.

A földszerzés első hulláma a kárpótlás klasszikus időszakára esik: az újszerzeményesek ekkor kárpótlási jegyek felvásárlása révén jutottak (végül persze licittel) jelentős földterületekhez, ám utólag készpénzért is vásároltak más, kevésbé tehetős s főleg agrárkérdésekben kevésbé kompetens, húgyagyú városiaktól (dettó újszerzeményesektől) birtokot. A földszerzés eme első periódusában a helyi erők, konkrétabban a panziótulajdonosok és kocsmárosok játszottak főszerepet. Persze nem volt rest az egykori tsz-vezetés sem, s igazolandó a róluk kisgazda körökben elterjedt balítéleteket, maguk is heves földvásárlásba fogtak. ´ket tekinthetjük a második csoportnak.

Nyakatokon vad úri tatárok

A harmadik körben jöttek a hiedelmekből elhíresült városiak: a befektetők - kiemelten brókerek -, no és persze az ügyvédek, ám az ő motivációik bonyolultabbak, mint azt sztereotípiáink birtokában vélnénk. Ha egy bróker földet vesz, úgy az ember első blikkre spekulációt gyanít, ám ez csak részben igaz; a motiváció ugyanis éppúgy lehet egy új keletű hobbi kiélése, illetve egy nagyon is tradicionális modell feltámasztása. Az ántivilággal foglalkozó társadalomtörténészek több ízben behatóan elemezték azt a jelenséget, hogy a meggazdagodott (abban a korban sokszor allogén - zsidó, német - származású) városiak inkább birtokot vásároltak maguknak a magyar vidéken, elvégre az életmód, társadalmi és magatartásminták szintjén (bank ide, tőzsde oda) még mindig a dzsentri volt a példakép (Weiss Manfréd és társai esetében pedig a tízezer holdas mágnás). A társadalmi mintához való hasonulást leginkább a külsődleges kellékek birtoklása, illetve használata tudja szolgálni; a manapság földet vásárló brókerek általában 100-300 hektáros földeket keresnek, melyeken a megvásárlás után (s ez jellemző a földet vásárlók más kategóriáira is) lehetőség szerint nem csinálnak semmit. Egészen pontosan: a lóistálló megépítése és az obligát pacik beszerzése után a birtokot bevettetik fűvel, amit évente kétszer lekaszáltatnak, azt annyi. Ez két okból is frappáns: egyrészt kikerülik a hatályos törvényt, amely hasznosítási kényszert ugyan nem ír elő a földtulajdonosok számára (ez a jelenlegi agrárviszonyok közepette kifejezetten unfair volna), de művelési kényszert igen. Növényvédelmi és egyéb okokból a hatóságok éppen mostanában igyekeznek betartatni a törvényt a legújabb kori agrárreform következtében elszaporodott parlagföldek ijedt tulajdonosaival; ráadásul az újszerzeményesek egy része nem is tud arról, hogy termőföld volna a birtokában, amelynek pedig, jobb híján, pollenben igen jelentős a hozama.

A földvásárlók célcsoportja többek között éppen az a réteg, melynek csak nyűg a kéretlenül jött birtok, esetleg még bérbe sem adta, s mivel művelni nem tudja, és nem is kívánja, idővel riadtan észleli, hogy a földbirtok esetében jóval több a hatályos törvényekből fakadó adminisztratív macera, mint azt korábban gondolta. Ezek után valószínűleg érthető is, miért szerepelnek az ügyvédek a földvásárlók legjobban pozicionált csoportjában.

Csák Máté földjén

Az átlag magyar földtulajdonosnak mostanság nem kell attól tartania, hogy megjelenik nála a Sergio Leone-klasszikusból megismert Frank (Henry Fonda, magyar hangja Sinkovits Imre), és akár családja kiirtása árán is megszerzi a talpalatnyi alluviális mállásterméket. Nálunk a föld nem ér ennyit. Spekuláció céljára mondjuk megtenné, hiszen valószínűleg ennél már nem megy lejjebb az ára, problematikus viszont, hogy egyhamar följebb sem, vagyis a hátránya ugyanaz, mint az előnye: könnyű megszerezni, mert nincs ára, és mert nincs ára, alig lehet terhelni.

A jövő pedig bizonytalan: hazánk kormányzata - bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot - tízéves derogációt kért az EU-tól a földszerzési szabályokra, ami egy valószínűsíthető 2006-os csatlakozási dátumot figyelmbe véve (s meglehet, még ennek rögzítése is nagy vakmerőséget kíván) ahhoz vezetne, hogy egy sehonnai gazdag külhoni legalább 2016-ig nem tehetné enyves mancsait a magyar anyaföldre. Képzeljük magunkat egy mai magyar befektető helyébe, s szembesítsük őt egy évtizedes futamidő gondolatával; már látni is, amint elvörösödött fejjel bukik le a székről. A spekuláció ezek szerint nemigen működik a maga vegytiszta irodalmi formájában; ezek után kifejezetten kíváncsiak volnánk arra, hogy a majdan felállítandó Nemzeti Földalap kedvezményezettjei vajon mi a csudát kezdenek a kisajátított s részükre átpasszolt földdel. Szintén kérdéses, hogy ilyen körülmények között hogyan enyhül a magyar mezőgazdaság mérhetetlen tőkeszomja és fejlesztésigénye, s lesz-e oly hazai vagy külföldi gazdálkodói réteg, amely hajlandó ide befektetni.

Máskülönben ugyanis végérvényesen tönkremegy e szektor.

Innen nézve csak remélni lehet, hogy a jelenlegi paroxiás tünetek múltával esetleg honi jogi személyek, netalántán külföldi farmerek is vehetnek birtokot, ami legalább egy kicsit elmozdítaná a földárakat a reális szint felé; ám ez most annyira sem valószerű, mint a Csillagkapu című népszerű sorozat.

Dózsa népe

Köztudott tény, s ha nem, akkor most közöljük: az EU birtokpolitikája szűkkeblű. A Raskó György által kifejezetten bigottnak minősített joggyakorlat, itt most nem részletezendő ideologikus okokból, korlátozza a birtokkoncentrációt, ami valóságos új népvándorlást indított el a világ fejlett mezőgazdasággal bíró, ún. boldogabb régióin belül. Az EU-ból menekülnek a többre-szebbre vágyó farmerek: célpontjuk Kanada, az USA, Ausztrália, Új-Zéland, Argentína, Brazília (e tény ismerete nélkül nem értelmezhető még A pampák bikája című sorozat sem). Ehhez érdekes adalék, hogy Kanadában például a tejkvóták száz százalékát immáron holland farmerek birtokolják, s ez ott senkit nem zavar, hiszen a fiúk helyben is adóznak, helyben ruháznak be, helyi erőknek adnak munkát, ami mindenkinek jó.

Nos, nálunk effélétől nem kell tartani, s ezért nem is csak a földszerzést korlátozó jogi akadályok a felelősek. Szemléletbeli és a késő kvázifeudális ántivilágban gyökeredző mentális okai vannak annak, hogy a jelenlegi restriktív földpolitika még népszerű is lehet a falusi népesség egy jó része előtt. A magyar faluban (s nyilván nem vagyunk ezzel egyedül a világon) igen kevéssé örülnek a gazdálkodási célból érkező idegennek, legyen az külhoni vagy hazai vállalkozó, pláne ha még eredménye is van annak, amit csinál. Aki azért vásárolt össze egy jelentősebb birtoktestet, hogy ott a nagy magyar reformerek által megálmodott kapitalisztikus gazdálkodást folytasson, annak sok esetben közutálattal kell szembenéznie. Akadt olyan agrárvállalkozó is, aki a birtoka melletti faluból inkább a legközelebbi kisvárosba költözött, mint hogy elviselje azt az ellenérzést, amit azzal váltott ki, hogy birtokán embereket alkalmazott.

Az ösztönös paraszti anarchizmusból és hierarchiagyűlöletből fakadó érzelmekre könnyen lehet hatni, s a jelenlegi vidékfejlesztő garnitúra mindent meg is tesz azért, hogy apadó népszerűségét ennek révén stabilizálja. Ennek egy példája, hogy elviekben rendelkezésre állnának azok a pénzügyi keretek, amelyek a nem kifejezetten hobbicélú birtokszerzést és farmfejlesztést szolgálnák: a minisztérium idén már harmadik évben hirdette meg pályázatra ezt a (beruházásra és farmépítésre szánt) pénzt, és harmadik évben függesztette fel annak tényleges felosztását, mivel mindig talált más, politikailag kifizetődőbb célállomást. Ennek is megvan a maga sajátos racionalitása, elvégre egy átlagos sertés- stb. bomba hatástalanítása ugyan a mezőgazdaság fejlesztésére szánt tízmilliárdok elpazarlásával jár, viszont vagy 100 ezer családot - körülbelül 300 ezer szavazót - érint. Ehhez képest egy tudatos és koncentrált farmfejlesztési program, amely az életképes birtoktestek kialakítására koncentrálna, mondjuk csak 10 ezer családot érintene, s őket is inkább hosszabb távon. Ilyen kevés szavazóra viszont, mint tudjuk, nem lehet felelős nemzetpolitikát alapozni.

Barotányi Zoltán

Buena Vista SC

Az MDF próbálkozna a kármentéssel - a Nemzeti Földalap parlamenti felügyeletét javasolja megteremteni -, de a jelek szerint legfeljebb csak azzal vigasztalódhat, hogy manapság mások is elbuknak józan ötleteikkel. Lapzártakor mindenesetre a kancellária profijai még dolgoztak az ügyön; ha valamire jutnak, azt úgysem fogjuk megúszni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.