Bundula István

Csillag István ismertségi indexe alighanem megugrott az utóbbi hetekben: menesztésének a bejelentése volt az a banánhéj, amin a régóta leváltani óhajtott Medgyessy Péter végül elcsúszott. A távozófélben lévõ kormányfõ célozgatásai arra, hogy valami nincs rendben az M6-os sztrádára kiírt tender körül, ugyancsak a címlapokra röpítették a gazdasági minisztert. De hogyan látja mindezt a történet kulcsszereplõje?

Az élvonalbeli politikusok közül õ kockáztatta a legtöbbet az európai parlamenti választásokon: ha pártja június 13-án nem lépi át az 5 százalékos küszöböt, elnök talán maradhatott volna, de presztízse alaposan csökken. Dávid Ibolya nem pusztán az MDF önállóságának a híve - a megmaradásról beszél a választás másnapján alakult Lakitelek Munkacsoport, az elnök asszony belsõ ellenzéke is -, hanem arra törekszik, hogy a fórum újra a jobboldal vezetõ, de legalábbis meghatározó ereje legyen. A különféle nyilatkozatokból világosan kirajzolódó szándék egyelõre tréfának hat, kivált a jelenlegi ellenzék térfelén - de hogy Dávid Ibolyával számolni kell, azt többek között a Fidesz és a vele rokonszenvezõ média támadásai igazolják a leginkább.

"Pénzszivattyúnak" nevezi és elveti Frajna Imre az ellátásszervezõi intézményt, amely pedig sarokköve a Radnai György egészségügyireform-kormánybiztos nevéhez köthetõ koncepciónak. (A Radnaival készített interjút lásd: "Ez nem fájdalommentes változás", Magyar Narancs, 2004. június 17.) A Fidesz szakmapolitikusa, az Orbán-kormány egykori, a társadalombiztosítási alapokért felelõs államtitkára úgy véli, az egészségügy átalakítását pénzügyi szakemberek vették kézbe, akiknek - mint szerinte a kormánybiztosnak is - nincsen kellõ tudásuk e speciális ellátórendszerrõl. Az orvos és a beteg közé iktatott ellátásszervezés nem más, mint a nem hatékony egészségügyi rendszeren megtakarítható összegek sajátos privatizációja - állítja Frajna Imre.

Lapzártánk idején úgy tûnik, hogy a rendszerváltozás utáni negyedik kormányciklusban, jövõre elkezdõdik az egészségügy átalakítása. Az elmúlt tizennégy év egyik legnagyobb szabású reformjáról lehet szó - már ha a politika az eddigi szokások szerint nem teszi idõ elõtt hidegre a tervezetet. Erre egyelõre semmi nem utal, kritika azonban bõven érte a koncepciót mind a pártok, mind a szakma részérõl. (Például lapunkban is, lásd: Árvák országa, 2004. május 6. és Uramisten, megint reform!, május 27.) Az elképzelésekrõl és a bírálatokról a legilletékesebbet, a reform kormánybiztosaként tavaly november óta dolgozó Radnai Györgyöt kérdeztük.

Másfél évtizeddel a rendszerváltás után a magyar pártstruktúra változatlanul mozgásban van: igaz ez (a látszat ellenére) a baloldalra és még inkább a jobboldalra. A helyüket és identitásukat keresõ formációknak a június 13-i választás sem érdektelen: a jelek szerint azonban az ellenzéki pártok számára nagyobb a tét.

Meglehetõs szkepszissel fogadtuk tavaly õsszel a K&H brókerbotrányát vizsgáló országgyûlési bizottság megalakulását (lásd: Dúvadak, Magyar Narancs, 2003. október 9.), és igazunk lett. Még a rossz emlékû "megfigyelési" bizottság munkáját is sikerült alulmúlnia a pár hete végleg kimúlt testületnek. Az egyszerre röhejes és elszomorító jelenetek sorával terhelt "ülések" (lásd: Kecsegtetõ befeketítés, Magyar Narancs, 2003. november 20.) riasztó képet festettek a magyar parlamentarizmus jelenkori állapotáról. A brókerbizottság volt SZDSZ-es tagja, Gulyás József szerint igen gyorsan kiderült, hogy ez a grémium nem fog érdemi tényfeltárást végezni.

Noha a Zengőre tervezett katonai radarállomás elleni lakossági tiltakozás eredetileg konkrét okok (az építkezés miatti tájrombolás, a sugárzástól, a telekárak drasztikus esésétől való félelem, a lokátor mint lehetséges katonai célpont) miatt indult, a protestálók mára jól kivehetően elvi síkra terelték a vitát. (Az egy kivétel talán a bazsarózsakérdés.)

Magyar Narancs: Ön azon közéleti szereplők egyike, akik a jelenkori jogállam megszületésénél bábáskodtak. Nem érzi néha úgy, hogy az elmúlt tizennégy évben utat vesztettünk? Nem voltak a kelleténél idealistábbak 1989-ben?

Az 1913. október 8-án született Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legsokoldalúbb literátus egyénisége volt: költő, író, irodalomtörténész, műfordító és szerkesztő.

Bolgár György műve nem pornó, noha esetenként kétségtelenül fölöslegesen alkalmaz pornóbetéteket.

A kötet a Jókai család egymás közti, eddig kiadatlan levélváltását, különféle - korábban nem vagy csak részben publikált - dokumentumokat (szerződéseket, meghatalmazásokat, orvosi jelentéseket) és Feszty Árpádné Jókai Róza eredeti alakban közölt visszaemlékezését tartalmazza.

Az előző kormány által "a tudásalapú társadalom megteremtésére és az információs társadalom kihívásaira válaszul" alapított In-Forrás Kht.-t a cég tisztázatlan ügyei miatt tavaly szeptemberben végelszámolásra ítélte