Bundula István

A Zengõre tervezett radarállomás körüli, lassan egy éve tartó hercehurca újabb fejleményeként újabb dokumentum rögzíti azt, amit eddig is lehetett tudni: katonai szempontból nincs jobb helyszín a Zengõnél. Az alapkérdésre viszont - az építkezéssel a honvédelmi érdekek aránytalanul érvényesülnének-e a környezetvédelmiekkel szemben - az újabb jelentés sem akart válaszolni. Igaza van: ez a politika dolga.

A kötet anyaga tizenhárom éve állt össze.

Bár az erdélyi magyarság döntõ többsége továbbra is a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) bízná politikai képviseletét, soha nem volt ennyire bizonytalan a párt parlamentbe kerülése. A november 28-i általános választásokon egyetlen más magyar szervezõdésnek sem lenne esélye az 5 százalékos bejutási küszöb meghaladására, ám - fõleg a magyarok alacsony részvétele esetén, ami korántsem kizárt - elvihetne annyi voksot az RMDSZ-tõl, hogy a közösség végül parlamenti képviselet nélkül marad. Ami miatt a szövetség erdélyi ellenfelei, illetve azok magyarországi támogatói - ki tudja, miért - egyáltalán nem bánkódnának.

A két héttel ezelõtti frakciószakadás és élénk sajtóvisszhangja ellenére kijelenthetõ: az MDF-ben semmi rendkívüli nem történt, a párt a terveknek megfelelõen készül hét végi, XIX. országos gyûlésére. Meglepetés nem várható: szeptember 25-én az egyetlen jelöltet, Dávid Ibolyát elsöprõ többséggel újra elnöknek választják, a várhatóan bevezetendõ új poszt (az ügyvezetõ elnöki) Gémesi Györgyé lesz, s befutnak az elõzetesen jelölt elnökségi tagok is. Bárcsak a tippmix menüjében igazodna el ilyen biztonsággal a dolgozó.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csalás gyanúja miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, mivel egy "dokumentumokkal alátámasztott bejelentés szerint" 33 orvos dobozonként 2-4 ezer forintért szív- és keringési betegségek elleni gyógyszereket írt föl.

Csillag István ismertségi indexe alighanem megugrott az utóbbi hetekben: menesztésének a bejelentése volt az a banánhéj, amin a régóta leváltani óhajtott Medgyessy Péter végül elcsúszott. A távozófélben lévõ kormányfõ célozgatásai arra, hogy valami nincs rendben az M6-os sztrádára kiírt tender körül, ugyancsak a címlapokra röpítették a gazdasági minisztert. De hogyan látja mindezt a történet kulcsszereplõje?

Az élvonalbeli politikusok közül õ kockáztatta a legtöbbet az európai parlamenti választásokon: ha pártja június 13-án nem lépi át az 5 százalékos küszöböt, elnök talán maradhatott volna, de presztízse alaposan csökken. Dávid Ibolya nem pusztán az MDF önállóságának a híve - a megmaradásról beszél a választás másnapján alakult Lakitelek Munkacsoport, az elnök asszony belsõ ellenzéke is -, hanem arra törekszik, hogy a fórum újra a jobboldal vezetõ, de legalábbis meghatározó ereje legyen. A különféle nyilatkozatokból világosan kirajzolódó szándék egyelõre tréfának hat, kivált a jelenlegi ellenzék térfelén - de hogy Dávid Ibolyával számolni kell, azt többek között a Fidesz és a vele rokonszenvezõ média támadásai igazolják a leginkább.

"Pénzszivattyúnak" nevezi és elveti Frajna Imre az ellátásszervezõi intézményt, amely pedig sarokköve a Radnai György egészségügyireform-kormánybiztos nevéhez köthetõ koncepciónak. (A Radnaival készített interjút lásd: "Ez nem fájdalommentes változás", Magyar Narancs, 2004. június 17.) A Fidesz szakmapolitikusa, az Orbán-kormány egykori, a társadalombiztosítási alapokért felelõs államtitkára úgy véli, az egészségügy átalakítását pénzügyi szakemberek vették kézbe, akiknek - mint szerinte a kormánybiztosnak is - nincsen kellõ tudásuk e speciális ellátórendszerrõl. Az orvos és a beteg közé iktatott ellátásszervezés nem más, mint a nem hatékony egészségügyi rendszeren megtakarítható összegek sajátos privatizációja - állítja Frajna Imre.

Lapzártánk idején úgy tûnik, hogy a rendszerváltozás utáni negyedik kormányciklusban, jövõre elkezdõdik az egészségügy átalakítása. Az elmúlt tizennégy év egyik legnagyobb szabású reformjáról lehet szó - már ha a politika az eddigi szokások szerint nem teszi idõ elõtt hidegre a tervezetet. Erre egyelõre semmi nem utal, kritika azonban bõven érte a koncepciót mind a pártok, mind a szakma részérõl. (Például lapunkban is, lásd: Árvák országa, 2004. május 6. és Uramisten, megint reform!, május 27.) Az elképzelésekrõl és a bírálatokról a legilletékesebbet, a reform kormánybiztosaként tavaly november óta dolgozó Radnai Györgyöt kérdeztük.

Másfél évtizeddel a rendszerváltás után a magyar pártstruktúra változatlanul mozgásban van: igaz ez (a látszat ellenére) a baloldalra és még inkább a jobboldalra. A helyüket és identitásukat keresõ formációknak a június 13-i választás sem érdektelen: a jelek szerint azonban az ellenzéki pártok számára nagyobb a tét.

Meglehetõs szkepszissel fogadtuk tavaly õsszel a K&H brókerbotrányát vizsgáló országgyûlési bizottság megalakulását (lásd: Dúvadak, Magyar Narancs, 2003. október 9.), és igazunk lett. Még a rossz emlékû "megfigyelési" bizottság munkáját is sikerült alulmúlnia a pár hete végleg kimúlt testületnek. Az egyszerre röhejes és elszomorító jelenetek sorával terhelt "ülések" (lásd: Kecsegtetõ befeketítés, Magyar Narancs, 2003. november 20.) riasztó képet festettek a magyar parlamentarizmus jelenkori állapotáról. A brókerbizottság volt SZDSZ-es tagja, Gulyás József szerint igen gyorsan kiderült, hogy ez a grémium nem fog érdemi tényfeltárást végezni.

Noha a Zengőre tervezett katonai radarállomás elleni lakossági tiltakozás eredetileg konkrét okok (az építkezés miatti tájrombolás, a sugárzástól, a telekárak drasztikus esésétől való félelem, a lokátor mint lehetséges katonai célpont) miatt indult, a protestálók mára jól kivehetően elvi síkra terelték a vitát. (Az egy kivétel talán a bazsarózsakérdés.)