Magyar Narancs: A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a magyar közösségben elsöprõ az RMDSZ fölénye, míg a magyarországi jobboldali sajtóban rendre jelentõs erõnek láttatott erdélyi Magyar Polgári Szövetségé (MPSZ) alig néhány százalékos. Ez megnyugtatta önöket?
Markó Béla: Azt eddig is tudtuk, hogy az RMDSZ-nek változatlanul nagy a támogatottsága, s azt is tudtuk, hogy ennek az alternatív kezdeményezésnek viszonylag kicsi. Ezzel együtt aggódunk, mert Romániában 5 százalékos a parlamenti küszöb. A magyar lakosság számaránya 6,8-6,9 százalék, s nagyjából ennyit is kapunk általában a választásokon. Ha egy ilyen alternatív mozgalom a magyarság szavazatainak csak 4-5 százalékát viszi is el, ráadásul a bizonytalanokat távol tartják az urnáktól a közöttünk lévõ viták, akkor nagyon rossz esetben mi is a küszöb alá kerülhetünk. Ezért nem legyintünk arra, hogy a közvélemény-kutatások szerint 5 százalék alatt van az MPSZ támogatottsága. Egyébként õk maguk sem merték soha azt állítani, hogy bírnák az erdélyi magyar közösség többségének a támogatását. Néha azzal próbáltak ugyan dicsekedni, hogy a magyar közösség voksainak akár harmadát is meg tudnák szerezni, de hát errõl sincs szó. Lehet persze, hogy ennél többen vannak azok, akik valamiért elégedetlenek az RMDSZ politikájával, de bennük van annyi bölcsesség, hogy felmérjék: vagy az RMDSZ jut be a parlamentbe, vagy 1990 óta elõször nem lesz a magyar közösségnek parlamenti képviselete. Ez a két lehetõség van. Aki alternatív szervezetet indít, az 2004 októberében annyit érhet el, hogy megakadályozza az RMDSZ bejutását, vagyis azt, hogy az erdélyi magyaroknak parlamenti képviseletük legyen. Az más kérdés, hogy Magyarországon sokan erõnek erejével próbálják azt a látszatot kelteni, hogy az erdélyi magyar közösségre is az a fajta politikai szembenállás a jellemzõ, mint Magyarországon, vagyis egyenlõ erõk mérkõznek egymással. Ezt a tév-hitet még azok is osztják, akik amúgy az RMDSZ-t támogatják, mert nincsenek tisztában azzal, hogy Romániában mások a politikai megosztottságok. Magyarországon egyszerûen nem értik, hogy az RMDSZ miért mutatja be jelentéktelennek a Magyar Polgári Szövetséget. Hát azért, mert jelentéktelen a támogatottsága. De bajt azért ez is okozhat.
MN: Miután nyilvánvaló, hogy a novemberi választáson az MPSZ nem lehet az RMDSZ alternatívája, van-e valamiféle közeledés a két szervezet között?
MB: Meghívtuk az alternatív kezdeményezés tagjait, hogy vegyenek részt az RMDSZ elõválasztásain. Közülük jó néhányan éltek is ezzel a lehetõséggel. (Az RMDSZ területi szervezetei rendezésében lazajlott urnás szavazásokon a szövetség tagjai, illetve a magyar anyanyelvû polgárok vehetnek részt. Idén százezren voksoltak, s az eredmények alapján áll össze a végleges területi választási lista - B. I.) Másrészt az utóbbi idõben beindult Tõkés László és közöttem egy párbeszéd. Ez a közvélemény elõtt is világossá vált, amikor az RMDSZ által szervezett október 6-i aradi megemlékezésen meghívásunkat elfogadva õ is beszédet mondott. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezután mindenben egyetértünk, számos kérdésben ugyanis elég nagyok a véleménykülönbségek. Mégis párbeszédet kell folytatni, és nem is annyira a parlamenti választások, hanem inkább olyan kulcskérdések miatt, mint például a kettõs állampolgárság vagy az autonómia ügye. Ezekben például jó volna közös álláspontot kialakítani.
MN: Az autonómia kérdése kampánytéma lesz?
MB: Már most is az. Választási programunknak Párbeszéd az autonómiáért a címe, egyik kampányszlogenünk pedig az, hogy Együtt az autonómiáért. Egyértelmû, hogy célunk az autonómiák különbözõ formáinak és intézményeinek a megteremtése. Az RMDSZ mindezt párbeszéd útján látja megvalósíthatónak: magyar-magyar dialógussal, valamint a románsággal folytatott párbeszéddel és tárgyalások útján.
MN: És a kettõs állampolgárság?
MB: Mindannyian tudjuk, hogy kitelepítõ hatása is lehet, hiszen nagy az életszínvonal-beli különbség Magyarország és Románia között. Ám szerintem egyikünk sem tagadhatja meg a jogot a Magyarországon kívül élõ magyaroktól, hogy aki akar, az könnyebben juthasson magyar állampolgársághoz annál, akinek nem magyar az anyanyelve, a kultúrája.
MN: Ha a kiírandó népszavazás érdektelenség miatt kudarcba fullad, esetleg több lesz a nem szavazat, annak milyen hatása lehet a határokon túli magyarokra?
MB: Szerintem egyáltalán nem lett volna szabad népszavazásra vinni ezt a kérdést. Miért nem oldhatta volna meg ezt a problémát a négy magyar parlamenti párt, vagy miért nem lehetett átbeszélni ezt a Magyar Állandó Értekezleten? Kompromisszumra kellett volna jutni a magyar politikai erõknek ebben az ügyben: erre a lehetõségük és a hatáskörük is meglett volna.
MN: A magyar politika egyik jellegzetessége a "komcsizás". Erre többnyire akkor kerül sor, ha az egyik vitapartnernek elfogynak vagy eleve nincsenek is érvei, de valami nagyon csúnyát akar mondani riválisára. Kívülrõl úgy tûnik, a romániai magyar politikában ennek a megfelelõje a "románbérencezés". Az erdélyi képlet szerint az RMDSZ politikusai azok, akik idõrõl idõre megkapják ezt a minõsítést. Mennyire hat ez az ottani közvéleményre?
MB: A kommunistázás újabban nálunk is dívik, de valóban, ha valakit nagyon le akarnak járatni, akkor azzal vádolják, hogy elárulta a magyarságot a románoknak és így tovább. Van valamelyes hatása, és érzelmileg mindenkit, így engem is érint adott esetben. Úgy vélem azonban, az emberek túlnyomó többsége nem fogékony erre. Manapság a Magyar Polgári Szövetség tagjai, a székelyudvarhelyi polgármester meg a körülötte lévõk hajtogatják ezt. 'k egyrészt egy ultraradikális nemzeti retorikával próbálják megnyerni a közösségünket, meg azzal, hogy ujjal mutogatnak a románoknak lefekvõ RMDSZ-re. Mindeközben végsõ kétségbeesésükben azzal fenyegetõznek, hogy román pártok listáin indulnak majd a választásokon. Számomra ez is csak annyit bizonyít, hogy zavar van azokban az emberekben.
MN: Mekkora nehézséget okoz önöknek, hogy a magyar politika nyíltan beleavatkozik a kinti magyar közélet folyamataiba? Például az, hogy az MPSZ mögött a Fidesz áll.
MB: Komoly nehézséget. Magyarországnak tekintélye van az erdélyi magyarok körében, Magyarországra mindenki fölnéz. Azokat a magyar politikusokat, akik retorikájukban a nemzeti ügyet hangsúlyosabban képviselik, szeretik Erdélyben, és odafigyelnek arra, amit mondanak. E politikusok támogatása fölerõsítheti az erdélyi alternatív kezdeményezéseket. Az, hogy errõl ilyen sokat beszélünk, jórészt annak köszönhetõ, hogy Magyarországról felpörgették ezt az egész mozgalmat.
MN: Önök a román politikai élet szereplõi, együttmûködnek a kormánypárttal, ami racionális politizálásra és beszédmódra szorítja az RMDSZ-t. Ellenfeleik és magyarországi támogatóik viszont elsõsorban a nemzeti érzelmekre akarnak hatni. Mit tehetnek ebben a helyzetben?
MB: Nem tisztességesek azok, akik minket ilyen módon támadnak. Nem lehet ugyanis a román pártokkal úgy együttmûködni, hogy eredményeket is elérjünk és közben egy bizonyos határon túl is kritizáljuk, mi több, szapuljuk õket. A mi beszédmódunkat befolyásolja, hogy együttmûködési viszonyban vagyunk a román kormánypárttal. Nem szidhatom bõ lére eresztve a román kormányt, noha a kritikát természetesen mi is megfogalmazzuk. A románellenes retorikában sem léphetek túl egy bizonyos határt, mert ez kontraproduktívvá válna, és nem tudnék párbeszédet folytatni a saját román partnereimmel. Amire pedig szükség van, mert csak így tudom képviselni eredményesen a magyar közösség érdekeit. Primitív dolog tehát, ha valaki erre a szituációra alapozva támad minket, és így próbál elõnyt szerezni velünk szemben. Kétségtelen: mivel alapvetõ, nem lezárt történelmi vitáink vannak a román többséggel, a durvább retorika sokaknak tetszhet.
MN: Kulcskérdés lesz a részvétel, éppen amiatt, hogy az MPSZ-re adott néhány százalék ne okozzon önöknek gondot. Hogyan akarják mozgósítani a választókat? A nyári helyhatósági választásokon meglehetõsen passzívak voltak a romániai magyarok.
MB: Valóban fontos, hogy elvigyük a magyarokat szavazni. Két kihívással kell szembenézni. Az egyik, hogy akik elmennek, azok szavazzanak az RMDSZ-re. A közvélemény-kutatások szerint az erdélyi magyarság több mint 80 százaléka ezt tenné. De a potenciális szavazóbázis két peremére figyelnünk kell. Részint azokra, akik a radikálisabb retorikával rokonszenveznek és esetleg támogatnák az MPSZ-t: a közvélemény-kutatás szerint ez most 4,7 százalék. Ám ez a jelentéktelenebb. Az ellenkezõ, fogalmazzunk így: a baloldalon 8-10 százaléknyi olyan pragmatikus szavazó van, akik szociális és gazdasági megfontolásokból esetleg román pártokra is hajlandók voksolni. Nem könnyû egyszerre a két irányba üzenetet fogalmazni, igaz, szerintem meg tudjuk oldani. Ilyen a programunk is: van nemzeti és társadalmi-gazdasági kínálatunk. Ha például együttmûködünk majd a leendõ román kormánypárttal, akkor sem csak kisebbségi, emberi jogi kérdésekkel fogunk foglalkozni, hanem gazdasági és szociális kérdésekkel is. A másik, a nagyobb feladat, hogy miként mozgósítsuk a magyarokat: azokat, akik nem akarnak szavazni, mert elbizonytalanította õket a magyar politikán belüli sok vita, vagy mert úgy érzik, hogy a parlamenti képviseletnek nincs különösebb jelentõsége. Be kell bizonyítanunk, hogy fontos a parlamenti képviselet, és azt is, hogy amennyiben nem lesz, szinte pillanatok alatt, majdhogynem észrevétlenül lebontható mindaz, amit eddig elértünk a nyelvhasználat, az oktatás terén. Romániában ezek a folyamatok sajnos még mindig visszafordíthatók. Ezt meg kell értetnünk a magyar választókkal.
MN: Számolnak azzal a lehetõséggel, hogy az RMDSZ nem kerül be a parlamentbe? Mi várható abban az esetben?
MB: Az erdélyi magyar közbeszéd radikalizálódna, bár szerintem csak a közbeszéd. A közösségi magatartás szintjén a kitelepülés gyorsulásával lehetne számolni, éppen az eddig elért eredményeink várható, gyors lebontása miatt kialakuló hangulat miatt. Persze a magyarság vezetõi nyilván tiltakoznának az EU különbözõ fórumain, és Magyarország közbenjárását kérnék. Ez érthetõen a közhangulat romlásához vezetne, egy konfliktusos légkörhöz, a román-magyar viszony romlásához mind Románián belül, mind a két ország között. Ez mind benne van a negatív prognózisban. Ez nem érdeke Magyarországnak, hiszen az erdélyi magyarság gondjait az RMDSZ képes képviselni és kezelni. Ha nincs parlamenti képviseletünk, akkor mindez Magyarországra hárul. Kérdés, hogy jelenlegi politikai helyzetében Magyarország miként tudná ezt ellátni.
MN: Mintha az erdélyi magyarságon belüli és kívüli ellenfeleik egy "minél rosszabb, annál jobb" helyzetre játszanának. Nekünk legalábbis így tûnik. Önnek nincs ilyen érzete?
MB: De van, ugyanakkor nem minden RMDSZ-szel elégedetlen csoportosulás gondolkodik így. Vannak, akik egyszerûen csak szeretnék átvenni az erdélyi magyar politikai vezetést. És vannak olyanok, akik valóban õrült forgatókönyveket forgatnak a fejükben anélkül, hogy ezt nyíltan is kimondanák. A mai Európában csecsen vagy kosovói típusú forgatókönyveket akár csak felvillantani is, nos, ahhoz tényleg õrültség kell. Ez egy rémisztõ alternatíva. Az viszont egyszerûen nem alternatíva, hogy nem fontos a romániai parlamenti képviselet, mert akkor az Európai Unió vagy Magyarország sokkal hatékonyabban fog segíteni romániai problémáink megoldásában. Mert ez is elhangzik érvként: hogy tudniillik a románokkal nem nekünk kell megegyezni az autonómia kérdésében, hanem majd az EU rákényszeríti erre Romániát. Nagy ostobaság így szembeállítani Európát és a romániai magyar parlamenti képviselet ügyét.
MN: Két héttel ezelõtt a román parlament két háza együttes ülésen emlékezett meg a romániai holokausztról, amelyen Iliescu államfõ történelmi önvizsgálatra szólította föl hazája társadalmát. Ez mindenképpen fordulat az eddigi struccpolitika után - de miért pont most?
MB: Néhány éve Romániában is elindult egy szemléletváltás, s most érezte szükségét az államelnök és a kormány annak, hogy egy határozott gesztust tegyen - gondolom, Európa és az Egyesült Államok felé - a holokausztmegemlékezéssel. De voltak már elõzményei. A térség más országaiban is folynak viták a holokausztról, de az, hogy az illetõ ország részese volt-e a holokausztnak, az már sem Magyarországon, sem más államokban nem téma. Romániában viszont nemcsak a Ceausüescu-érában, hanem a kilencvenes évek elsõ felében is hevesen tagadták a vezetõ politikusok, hogy Romániának bármi vétke lett volna a holokausztban. Amikor zsidóüldözésrõl esett szó, õk kizárólag az észak-erdélyi deportálásokról beszéltek, miközben mindannyian tudtuk, hogy az akkori Romániában több száz ezer zsidó esett áldozatul az üldözéseknek. Ma már lassan-lassan elismerik ezt, s a szemléletváltozás ebben ragadható meg a leginkább.
MN: A mindennapi emberek szintjén is így van ez?
MB: A román társadalomra nem volt jellemzõ az önvizsgálat az elmúlt évtizedekben. Néhány esztendõvel ezelõtt nagy és jórészt negatív visszhangot váltott ki a közvéleményben egy román történész tankönyve, amely kritikusan szemlélte XX. századi történelmük számos pillanatát, és nem csak a Ceausüescu-diktatúrát. Emiatt elég sokan felhördültek. A magyarországi közvéleményben szerintem nem váltott volna ki ekkora vihart egy ilyen jellegû mû - legalábbis remélem, mert azért vannak itt is jelei, hogy bizonyos történelmi kérdések kritikus megközelítése ellenkezést válthat ki. A román önszemlélet, önismeret egészen más, éppen ezért tényleg van jelentõsége a mostani holokausztmegemlékezésnek. De nem hiszem, hogy a közvélemény egyelõre pontosan tudná, mirõl is van szó. Iskolában nem tanították, nem beszéltek róla. Egy olyan könyv, mint Curzio Malaparte Kaputt címû regénye, amely a iasüii pogromról, a Moldovában történtekrõl õszintén és nyersen beszélt, már-már tiltott könyvnek számított. Nekünk, magyaroknak más források is rendelkezésünkre álltak 1989 elõtt is.
MN: A romániai magyar társadalom hogy áll a szembenézéssel? Az észak-erdélyi deportálásokkal az akkori magyar állam olyanokat küldött halálba, akik magukat többségükben a magyar nemzethez tartozónak vallották 1920 és 1940 között, a román fennhatóság idején is.
MB: Nem állítanám, hogy mindennapi téma. Általában az ún. zsidókérdés úgy nem téma a mindennapokban, ahogy például Magyarországon az bizonyos megközelítésben. Az erdélyi magyar társadalom ismeri a saját történelmét annyira, hogy tudja, mi történt hatvan évvel ezelõtt.
Bundula István
(Lapzártánk idején értesültünk arról, hogy a román választási iroda visszautasította az MPSZ listáit ajánló aláírásokat, miután többen jelezték: noha szignójuk szerepel az íveken, õk nem támogatták a szervezetet. A Magyar Polgári Szövetség fellebbez a döntés ellen, a választási iroda pedig a román fõügyészséghez továbbította a dokumentumokat. - A szerk.)
