chili&vanília

Az alábbi házi változat természetesen nem száll versenybe az olasz pizzériák tűzforró kemencéiben sütött vékony csodapizzákkal, hiszen ott más a hőfok, a liszt, a víz, a levegő és a csillagok állása, de az otthon elkészíthető pizzák közt pompás.

„…libaaprólékot majdnem teljesen omlósra főzött, aztán beletett felkockázott birsalmát, amikor az is megpuhult, akkor behabarta tejföllel…” – suttogta a fülembe Furka István nyugdíjas professzor úr egy debreceni rendezvényen édesanyja receptjét. Egyébként sincs inspirálóbb az olyan családi recepteknél, amelyek valaki gyerekkori emlékeit idézik fel, és amelyeket anyák és nagymamák főztek a családjuknak.

Az otelló az egyik kedvenc szőlőfajtám, rövid, mindössze néhány hétig tartó szezonjában lehetetlen betelni vele. Leginkább csak úgy, ahogy van, szemezgetve – vicces, ahogy a jellegzetes ízű belső gömböcske kipattan a vastag héjából.

Idén nyáron már szinte minden piacon kaphatók voltak a különböző színekben pompázó, különleges külsejű és nagyszerű ízű paradicsomfélék. A sárga, hosszúkás, kis lila és fekete koktél, piros-zöld cirmos, aztán tűzpiros ökörszív vagy a nagy kerek narancssárga, ami enyhén mandarinos-citrusos ízjegyeket hordoz, és olyan gyümölcsös, hogy az ember önkéntelenül sárgabarackra vagy datolyaszilvára asszociál.