chili&vanília

Filet américain

Gasztro

Brüsszelben jó néhány hónapomba telt, mire rájöttem, hogy a kivétel nélkül minden étlapon megjelenő „filet américain”-ként szereplő fogás nem egy steak, hanem a tatárbifsztek. Az ellenben igencsak hamar feltűnt, hogy bármelyik bisztróba, sőt elegáns étterembe ültünk is be, szinte az összes helyi kizárólag ezt rendelte. Kiderült, hogy a tatárbifsztek az egyik legjellegzetesebb belga specialitás, és legalább olyan kultusznak örvend, mint a helyi sör. Főételként fogyasztják. A harmadik ott töltött évem magasságában kezdtem megbarátkozni ezzel a gondolattal, olyannyira, hogy utána már szinte nehezemre esett, hogy ne ezt kérjek én is mindenütt. Kiválóan tudják elkészíteni kapribogyóval, finomra aprított salotta hagymával, mellé pedig kötelezően sült krumpli jár. A jó tatárbifszteknek két titka van: a kiváló minőségű hús, és hogy darálás helyett érdemes késsel vágni. Magam részéről a francia, belga elkészítési módot részesítem előnyben, amely magát a húst helyezi középpontba, és nem fűszerezi agyon. Aki nyitott az új ízekre, próbálja ki a keleti ihletésű tatárt is: a tojássárgájához szezámolajat, zöldcitromlevet, friss reszelt gyömbért, szójaszószt és kevés pirított szezámmagot keverünk, ezzel forgatjuk össze a húst. Alább viszont következzen a belga klasszikus.

 

Brüsszeli tatárbifsztek

Hozzávalók (4 adag)

 

40 dkg jó minőségű marhahús (pl. bélszín vagy hátszín)

2 tojássárgája

4 evőkanál olívaolaj

só, bors

1 kávéskanál dijoni mustár

2 evőkanál átöblített kapribogyó

2 salotta, finomra aprítva

fél csokor snidling, finomra aprítva

 

A nyers húst éles késsel egészen apró kockákra vágjuk. A tojások sárgáját kikeverjük az olívaolajjal, a sóval, a borssal, a mustárral. Hozzáadjuk az alaposan átöblített kapribogyót, a salottát és a snidlinget. Összeforgatjuk a tojássárgájás mártást a hússal. Bekeverve egy órára a hűtőbe tehetjük. Tálalhatjuk a kiegészítőket külön-külön is – ebben az esetben mindenki magának állítja össze a tatárbifszteket.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.