Újságíró
2022 óta ír a Magyar Narancsba: általában zenéről, általánosan kultúráról.
Az idősebb Vidnyánszky is eljött – megnézni a fiát –, és még félmaréknyi prominens személyiség, hogy Ascher Tamás rendezésében megcsodálja a katonát, aki eladja hegedűjét, szerelmét a vagyonért, dicsőségért, hatalomért.
Josquin des Prez és Palestrina után a 400 éve elhunyt William Byrd zenéjéből készít lemezt a karvezető nélkül működő, oxfordi és cambridge-i kötődésű brit kórus.
Szabó Bálint jazzgitáros együttese 2020-ban megjelent első lemezén temperálatlan, tiszta hangolásokkal kísérletezett, a második album ennek a „piszkos” párja.
Filippo Bernardini alighanem a világ legfurább irodalomrajongója, csak az a baj, hogy ezt a bíróságon nem értékelik.
A levélregény szinte elfeledett, ám korábban annál népszerűbb műfajához nyúlt az elsőkönyves Janice Hallett, regénye egy színtársulat tagjai közötti rövidebb-hosszabb e-mailek garmadájából épül fel. Nem példa nélküli a szórakoztató műfajban vagy a kortárs irodalomban, hiszen Bram Stoker Drakulája vagy Stephen King Carrie című thrillere is hasonló formát követ, Hallett azonban önmagát és az olvasót is nehéz kihívás elé állítja, amikor tucatnyi szereplőjét levélíróvá teszi.
Jean-Efflam Bavouzet és a Manchester Cameratát igazgató Takács-Nagy Gábor úgy tervezi, hogy mind a 27 Mozart-zongoraversenyt lemezre veszi az esős város ragyogó akusztikájú koncerttermében, a Stoller Hallban.
Ismét megjelent Oravecz Imre kötete, A megfelelő nap, amelynek címadó versét alighanem nagyon sokan ismerik.
Magyarországon pedig nem kell attól tartanunk, hogy a törökországi földmozgások ide is eljutnak. Akár egy évig is előfordulhatnak utórengések az anatóliai kőzetlemez határán.
