HANGADÓ

Üvöltő koponyák

A karmesteri önkény áldozatai

Zene

A karmesteri pulpituson álló türannosz nem csupán múltbéli jelenség, viszont a közönség füle nem ismer moralitást. Igazságot tenni csak a muzsikusok tudnak.

Egy régi anekdota szerint a temperamentumos Arturo Toscanini, aki egyébként nem volt gyáva szembeszállni Mussolinival sem, egy próbán annyira elveszítette a türelmét az NBC Zenekarának rendezetlen brácsaszólama miatt, hogy földhöz vágta és megtaposta drága aranyóráját. Másnap a maestrót egy értéktelen, nikkelből készült karóra várta a pulpituson: „Használja ezt a próbákon!” – állt a mellette lévő cetlin.

Azokon a filmfelvételeken is találunk goromba jeleneteket, amelyek Toscanini próbáiról és koncertjeiről készültek: egy késve érkező, túl hangos vagy túl halk hangjegy, de akár egy nem helyénvaló grimasz is felkelthette a klasszikus zene frakkos nagyurainak haragját. Alig létezik nagyság, akin ne találnánk foltot. Gustav Mahlertől rettegtek a bécsi udvari opera hangszeresei, Solti György pedig az „Üvöltő Koponya” nevet kapta a zenészeitől. Másik emigráns karmesterünk, Reiner Frigyes rendszeresen leckéztette muzsikusait, valahogy úgy, ahogy azt a Whiplash című filmben láttuk. Széll György clevelandi zenekarában tízből négy tag pszichológushoz járt, ő pedig a Bécsi Filharmonikusokkal utált a legjobban vendégszerepelni, mert az általa neveletlennek tartott osztrák együttesnek soha nem volt vezető karmestere. Általában összeveszett velük, és kijelentette, hogy mindennek a zenekar nyájassága az oka. Otto Klemperer lenéző mosollyal jelentette ki kollégájáról, a beosztottjaival mindig úriemberként viselkedő Bruno Walterről, hogy moralista. „Én viszont immoralista vagyok” – tette hozzá rögtön, arra célozva, hogy a zenéért bármit megtesz. Herbert von Karajan személyi kultuszt épített maga köré Berlinben, hiszen sármját senki nem vitatta el. Még kevesebben a nagy riválisét, Leonard Bernsteinét, aki szívesen agyoncsókolta női és férfi muzsikusait egy-egy jól sikerült szóló után, de egy híres filmfelvételen azt is láttuk, miként kínozta meg José Carrerast a West Side Story próbái közben: nyilvánvalóan segíteni akarta, de jottányit sem engedett a minőségből. A fantasztikus jelenet megmutatja, hogy ez egy olyan foglalkozás, amelyben a lelkiismeretességet és a kontrollmániát csak egy hajszál választja el.

Nagy oroszlánok

A karmesteri zsarnokság egyes észrevételek szerint az európai udvari zenekarokból származik, ahol a muzsikusok előbb tényleg szolgák voltak, a feudális kötöttségek felbomlásával pedig a teljhatalmú dirigensek „jobbágyai”. És van, ahol ez még most is így van. A szentpétervári Mariinszkij Zenekarából, amelynek teljhatalmú ura a putyinista Valerij Gergijev, akár egyik napról a másikra eltűnhet az engedetlen szólammunkás, és senki nem fog kérdezni semmit. Talán a földrész legrégebbi alkotmányos monarchiája teljesít a legjobban: a britek nem mondják – hacsak nem gúnnyal –, hogy maestro, és anekdotáik is inkább Sir Thomas Beecham szellemességeiről szólnak. („Két aranyszabály van: együtt kezdeni és együtt végezni – mondta az öreg –, a frászt sem érdekli, mi történik a kettő között.”)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A magyar tehetséggondozó, ahol másképpen néznek a tinédzserekre

A Milestone Intézet 15 éve készíti fel sikeresen a világ legjobb egyetemeire jelentkező középiskolásokat, akiket autonómiára és felelősségvállalásra nevel. Az intézmény oktatási igazgatója szerint a legfontosabb, hogy a diákok megtalálják azokat a kérdéseket és témákat, amelyek őszintén foglalkoztatják őket. Ebben segítenek a Milestone-ban oktató szakemberek.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.