HANGADÓ - Interjú

„Az orvos és a páciens”

Zétényi Tamás csellóművész

Zene

Az idén megjelent új lemezén Ligeti és Kodály műveit halljuk. Az avantgárd szcéna keresett csellistája tagadja, hogy szakadék lenne a múlt és a jelen zenéje között.

 

Magyar Narancs: Egy kortárs zenével foglalkozó csellistának állítólag nem kell olyan szép hangon játszania, e műfajban fontosabb a halálmegvető bátorság. Az új lemezeden mégis izmos, tónusos hangot hallok.

Zétényi Tamás: Pedig éppen azért van annyi rossz felvétel Ligeti György műveiből, mert mindenki megelégszik a bátorsággal, meg mintha csak „kivitelezni” kellene a kottát. De az ilyen zenének levegője, atmoszférája van, meg kell érezni a finomságait.

MN: Hogyan kerültél a kortárs zenei közegbe?

ZT: Többnyire zeneszerzőkkel barátkoztam a Zeneakadémián, és szívesen eljátszottam, amit írtak. Nem tudatosan kerestem ezt a szcénát, lépcsőről lépcsőre ereszkedtem alá. De van egy vonósnégyesünk, a Classicus Quartet, amellyel kifejezetten törekszünk rá, hogy klasszikus, modern és élő zeneszerzőktől egyaránt játsszunk. Nem mondanám magam specialistának, főleg, hogy a kortárs zene olyan tág fogalom, hogy önmagában nem sok értelme van.

MN: Van átjáró?

ZT: Nem akkora a különbség kortárs és klasszikus között. Ugyanazokból a hangokból komponálnak. Erre Kurtág a legjobb példa.

MN: Milton Babbitt hírhedt mondata szerint: „Nem érdekel, hogy hallgatod-e!” Azért ez egyfajta elitizmusról tanúskodik.

ZT: Pedig számos szerzőnek nagyon fontos volt a társadalmi érzékenység. Vegyük csak Bartókot vagy Kodályt, akik gyerekeknek is komponáltak. Kurtág úgyszintén. Szerintem ez az elitizmus ellentéte. Az, hogy ugyanezen szerzők életművét ki hajlandó meghallgatni, nem az én bajom, szóval ennyiben talán igaza volt Babbittnek. A szerzők megírták a műveket, onnantól a közönségnél a labda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.