HANGADÓ - Interjú

„Az orvos és a páciens”

Zétényi Tamás csellóművész

Zene

Az idén megjelent új lemezén Ligeti és Kodály műveit halljuk. Az avantgárd szcéna keresett csellistája tagadja, hogy szakadék lenne a múlt és a jelen zenéje között.

 

Magyar Narancs: Egy kortárs zenével foglalkozó csellistának állítólag nem kell olyan szép hangon játszania, e műfajban fontosabb a halálmegvető bátorság. Az új lemezeden mégis izmos, tónusos hangot hallok.

Zétényi Tamás: Pedig éppen azért van annyi rossz felvétel Ligeti György műveiből, mert mindenki megelégszik a bátorsággal, meg mintha csak „kivitelezni” kellene a kottát. De az ilyen zenének levegője, atmoszférája van, meg kell érezni a finomságait.

MN: Hogyan kerültél a kortárs zenei közegbe?

ZT: Többnyire zeneszerzőkkel barátkoztam a Zeneakadémián, és szívesen eljátszottam, amit írtak. Nem tudatosan kerestem ezt a szcénát, lépcsőről lépcsőre ereszkedtem alá. De van egy vonósnégyesünk, a Classicus Quartet, amellyel kifejezetten törekszünk rá, hogy klasszikus, modern és élő zeneszerzőktől egyaránt játsszunk. Nem mondanám magam specialistának, főleg, hogy a kortárs zene olyan tág fogalom, hogy önmagában nem sok értelme van.

MN: Van átjáró?

ZT: Nem akkora a különbség kortárs és klasszikus között. Ugyanazokból a hangokból komponálnak. Erre Kurtág a legjobb példa.

MN: Milton Babbitt hírhedt mondata szerint: „Nem érdekel, hogy hallgatod-e!” Azért ez egyfajta elitizmusról tanúskodik.

ZT: Pedig számos szerzőnek nagyon fontos volt a társadalmi érzékenység. Vegyük csak Bartókot vagy Kodályt, akik gyerekeknek is komponáltak. Kurtág úgyszintén. Szerintem ez az elitizmus ellentéte. Az, hogy ugyanezen szerzők életművét ki hajlandó meghallgatni, nem az én bajom, szóval ennyiben talán igaza volt Babbittnek. A szerzők megírták a műveket, onnantól a közönségnél a labda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.