HANGADÓ - Interjú

„Az orvos és a páciens”

Zétényi Tamás csellóművész

Zene

Az idén megjelent új lemezén Ligeti és Kodály műveit halljuk. Az avantgárd szcéna keresett csellistája tagadja, hogy szakadék lenne a múlt és a jelen zenéje között.

 

Magyar Narancs: Egy kortárs zenével foglalkozó csellistának állítólag nem kell olyan szép hangon játszania, e műfajban fontosabb a halálmegvető bátorság. Az új lemezeden mégis izmos, tónusos hangot hallok.

Zétényi Tamás: Pedig éppen azért van annyi rossz felvétel Ligeti György műveiből, mert mindenki megelégszik a bátorsággal, meg mintha csak „kivitelezni” kellene a kottát. De az ilyen zenének levegője, atmoszférája van, meg kell érezni a finomságait.

MN: Hogyan kerültél a kortárs zenei közegbe?

ZT: Többnyire zeneszerzőkkel barátkoztam a Zeneakadémián, és szívesen eljátszottam, amit írtak. Nem tudatosan kerestem ezt a szcénát, lépcsőről lépcsőre ereszkedtem alá. De van egy vonósnégyesünk, a Classicus Quartet, amellyel kifejezetten törekszünk rá, hogy klasszikus, modern és élő zeneszerzőktől egyaránt játsszunk. Nem mondanám magam specialistának, főleg, hogy a kortárs zene olyan tág fogalom, hogy önmagában nem sok értelme van.

MN: Van átjáró?

ZT: Nem akkora a különbség kortárs és klasszikus között. Ugyanazokból a hangokból komponálnak. Erre Kurtág a legjobb példa.

MN: Milton Babbitt hírhedt mondata szerint: „Nem érdekel, hogy hallgatod-e!” Azért ez egyfajta elitizmusról tanúskodik.

ZT: Pedig számos szerzőnek nagyon fontos volt a társadalmi érzékenység. Vegyük csak Bartókot vagy Kodályt, akik gyerekeknek is komponáltak. Kurtág úgyszintén. Szerintem ez az elitizmus ellentéte. Az, hogy ugyanezen szerzők életművét ki hajlandó meghallgatni, nem az én bajom, szóval ennyiben talán igaza volt Babbittnek. A szerzők megírták a műveket, onnantól a közönségnél a labda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.