Csáki Judit

Nagybőgő - talán csak az nincsen a színpadon, így aztán nem is ugrik bele sem Hajmási Péter, sem Hajmási Pál, de még Cili sem, a Csárdáskirálynő. (A zenekarban persze biztosan van, a zenekar pedig a színpadon van, tehát végül is...)

Akkora az életmű, hogy színházakat, csapatokat, rendezőket "nagy zabálásra" késztet: hátha egy csapásra hetet vagy még többet is lehet ütni Shakespeare-darabokból.

Körülbelül négyszázezren olvassák szerte a világon. Számos előfizetője van Amerikán, sőt angol nyelvterületen kívül is - például Kelet-Európában, Kínában, Indiában.

A pécsi találkozón jól a vége felé lehetett látni a sepsiszentgyörgyiek két előadását - a Médeiát és a Brecht-darabot (Magyar Narancs, 2005. június 30.) -, ezért aztán eléggé elkerülte őket a díjeső; két picike jutott azért, de a zsűri alighanem már finiselt. Kár.

Hiszen az öntelt és korlátolt mérnökember – akit, mint hajdanán írtam, az ő jó szerencséje és a mi fölfoghatatlan balszerencsénk Bartók Béla fia, a gyermektelenül maradt ifjabb Bartók Béla unokaöccsének (felesége testvérének a gyerekének) rendelt – ezek után már csak pro forma sorolta elő kifogásait egy a próbáról készült videofelvétel megtekintése után.

Szeretem a fotóalbumokat, és utálom azt a kiadói-terjesztői "politikát", amely ezzel az én elfogult szeretetemmel visszaélve egyre-másra dobja piacra a giccses, gondolattalan és pofátlanul drága albumokat.

Hogy pontosan mi az egész, azt inkább csak sejteni lehet. Németh Gábor színművének címe - Túl az egészen - éppúgy talányos, mint a mű maga.

Optimális esetben nem kell ahhoz a színfalak mögé látni, hogy rájöjjön az ember, mit miért játszik egy színház, sőt: mit miért játszik, tervez, rendez egy színházban ez vagy az. Optimális esetben minden ilyesmi kézenfekvő, mondhatni, logikus.

Negyven éve színész, húsz éve már igazgató is - szakmai élete felét a Radnóti Színház élén és színpadán töltötte. Ő az első, aki pályázat révén lett igazgató - azóta is simán nyeri el a posztot. Az Irodalmi Színpadból előbb Radnóti Színpadot, majd Radnóti Színházat csinált; polgári, minőségi színházat. Olykor jobbat, olykor kevésbé.

Elsőként is eszembe jut, hogy amikor hajdanában az angol szakon a restaurációs kor jellegzetes drámafajtájáról, a comedy of mannersről tanultunk, mondókaszerűen skandáltuk az idevágó szerzők nevét: Congreve, Etherege, Wycherley, Vanbrugh...

Nagyon találó a "sokszor használatos" cím, hiszen majd' mindennap kimondja az ember.

A maga módján meglehetősen perfekt darab Barta Lajos 1916-ban írott színműve.