Heraus mit... - Euripidész: Médeia (színház)

  • Csáki Judit
  • 2005. július 7.

Zene

A pécsi találkozón jól a vége felé lehetett látni a sepsiszentgyörgyiek két előadását - a Médeiát és a Brecht-darabot (Magyar Narancs, 2005. június 30.) -, ezért aztán eléggé elkerülte őket a díjeső; két picike jutott azért, de a zsűri alighanem már finiselt. Kár.

A pécsi találkozón jól a vége felé lehetett látni a sepsiszentgyörgyiek két előadását - a Médeiát és a Brecht-darabot (Magyar Narancs, 2005. június 30.) -, ezért aztán eléggé elkerülte őket a díjeső; két picike jutott azért, de a zsűri alighanem már finiselt. Kár.

A román Mihai Maniutiu ugyanis olyan Médeiát rendezett, amely teljes koncentrációt és fokozott befogadói igénybevételt kíván. Már önmagában is, pusztán azért, mert olyan, amilyen - mindazonáltal nem lehet nem emlékezetünkben tartani a szintén "posztos" Zsámbéki-féle Médeiát, amelyből egyébként Fullajtár Andrea a színészzsűritől megkapta a legjobb alakítás díját. A két Médeia úgy játszik össze a néző képzeletében, hogy fölerősíti egymás erényeit, amúgy meg tükröt is tartanak egymásnak.

Maniutiu szertartásszínházi nyelven indít: amikor bemegyünk a nézőtérre, Médeia - akár egy sötét, misztikus varázsló - hátul, egy földhányás mellett lassú mozdulatokkal és kézzel "sírt ás" - hogy a sajátját, az később világos lesz -, mellette a két színpadi alakra "hasadt" Dajka. Olyan táncjelenet ez, amely egyből bevezet az előadás jellegzetes formanyelvébe, amely jelzésekre, jelrendszerekre épül, s amelyben a nyelv, a beszéd erős jel, akárcsak a zene, a tér, a mozgás, a világítás.

Médeia nyelvét például nem értjük (eszkimóul beszél, de nem ez a lényeg, csak az érthetetlenség). Nem értik a korinthosziak sem, csak a dajkák, akik tolmácsul szegődnek mellé, ha úgy kívánja. Ez már az értelmezés centrumához tartozik: az előadás ugyanis leginkább Médeia idegenségéről, másságáról szól. A Iaszón-féle szerelmi-házastársi dráma Médeia érzelmi diszpozícióját tekintve passzé: ez a nő már nem a szerelem okán akarja visszakapni a férjét és gyermekei apját; sőt, visszakapni sem akarja, csak kitaszítottságát, be nem fogadottságát akarja méltó módon megbosszulni. Nem szenvedélyből öl, hanem hideg fejjel: újbóli hontalansága okozóinak - Kreónnak és a lányának - pusztulniuk kell. De Médeia egy egész birodalommal áll szemben; a kar maga Korinthosz népe, más a ruhájuk, a mozgásuk, a nyelvük, és Iaszón immár hozzájuk hasonlít - neki tehát mindannyiukat le kell győznie. A rendező egy plexikockát borít Médeiára, hogy megérzékítse kirekesztettségét, amelyet egyébként a dráma összes szereplője is eljátszik: a két dajka - Kicsid Gizella és Péter Hilda árnyalt alakításában - kiváltképp.

A kar - az istenadta nép - végtelenül színes és végtelenül lehangoló. Nemcsak szolgalelkű és megfélemlített, hanem félelmetes és agresszív is, ahogyan ez a színházon kívüli valóságban is magától értetődő kombináció. Egyrészt ők emelik az áthatolhatatlan falat Médeia köré, másrészt ugyancsak ők játsszák el kedvtelve és a nő tetszését remélve Kreón és lánya halálát. Aztán Médeiát persze megölik - beledöngölik a földbe.

Ebben az értelmezésben másként működik Médeia varázsere-je: föltámad. De még a tetszhalál előtt megbeszéli Aigeusszal - a szintén "idegennel" -, hogy dolga végeztével utánamegy Athénba. Legalábbis csak így értelmezhető az az árnyjátékban fogalmazott szeretkezési jelenet, amely egyszerre kínálja Médeiának a menekülés útját, Aigeusznak pedig leghőbb vágya beteljesülését: gyer-mekeket.

Iaszón afféle mediátor. Azért akar közvetíteni Kreón és Médeia között, hogy a lehető legkisebb balhéval ússza meg a nejcserét - ráadásul ő ismeri Médeiát, érti a nyelvét, tehát tudja, van mitől félnie. Pálffy Tibor szép alakítása nem a félelmet, hanem a kispályás alkudozást hangsúlyozza - de jól is van így, hiszen nem érzelmekről van itt szó.

Bicskei Zsuzsanna Médeiája monumentális. A színésznő szinte képtelen fegyelmezettséggel fokról fokra emeli őt a többiek fölé. Segít neki ebben a királynői jelmez is (a jelmezek egyébként is beszédesek és gyönyörűek, Iuliana Vilsan dí-jat is kapott értük), de a tartás, a mozgás és a beszéd nem kevésbé. Médeiája erős, hatalmas és megveszekedetten könyörtelen. Erejét, hatalmát nagyszabású cselre koncentrálja: eljátssza, hogy megöle-ti magát, eljátssza, hogy megöli gyermekeit - a két aranymaszkos bábu közben szép csöndben az utazókofferba kerül -, majd sem nem hal meg, sem nem öl. Meglehet, Euripidész drámája megengedi, hogy a hagyományosan a gyerekgyilkosságról szóló mű előadásának végén az anya kézen fogja gyermekeit, és jobbra szép lassan elhagyja a játékteret. Maniutiu rendezésében ennek azért finom átjátszatását látjuk a teatralitás nyelvére, amennyiben lehetséges, hogy itt már a színház a főszereplő. Mivel a színházi reflexió mindvégig jelen van - nemcsak a hangsúlyos és komplex formanyelvben, hanem az egyes figurák váltásaiban is -, elképzelhető, hogy "csak színházilag" nincsen gyerekölés. Bárhogy is: bizonytalanság van. A fantasztikus előadás végén az értelmezhetőség sávja túl szélesre nyílik. Valahol - a valóságban vagy a képzeletben? - "gyermekileg" happy ending van. Az meg tényleg magától értetődik, hogy az idegenek takarodjanak...

Pécs, június 16.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.