Ki itt a dilis? (Petr Zelenka: Hétköznapi őrületek)

  • Csáki Judit
  • 2005. május 5.

Színház

Nagyon találó a "sokszor használatos" cím, hiszen majd' mindennap kimondja az ember.
A fiatal cseh filmes író darabja pont erről szól: hétköznapi őrületekről. Meg hétköznapi őrültekről is - majdnem mindenki ilyen, ugye, a nézőtéren is volt belőlü(n)k jó néhány, az ilyenektől van csúcsforgalom délután a BlahánÉ Meg arról is szól, hogy őrültnek lenni nézőpont kérdése.

Gothár Péter díszlete jól szolgálja Gothár Péter rendezőt és a színészeket: valóságos nagyszínpad van a Kamrában, némileg aszimmetrikusan beferdítve a nézőtérre is. Az elején mintha két szobát látnánk, egymás tükörképeit; ezek egyben a két helyszínt is jelzik - de hát aztán mindez nem így van: annyira egy tér ez, hogy ugyanannak a garnitúrának a darabjai vannak szétszórva itt-ott, meg amúgy is átjárható, és ettől persze még lehet két tér, de három is, nem beszélve a belőle hátrafelé nyíló harmadik (esetleg negyedik) térről, amelyhez képest ez itt csak előszoba. Rugalmas - ez az ő értelme.

Mert így tudnak keresztbe-kasul mászkálni azok az alakok, akiknek jobbára egyetlen domináns mánia vagy őrület körül forog az életük: boldogok szeretnének lenni, jobb esetben a maguk módján, rossz esetben a másén. Petr például Janát akarja visszaszerezni, Bögöly nőt akar, de ha nincs, a porszívó csöve vagy

a mosdó lefolyója

is megteszi; Petr anyjának a rendről van furcsa ideája, apjának a villanykörtéről, és akkor még ott van a szomszéd pár, ahol a nőnek, a "cukormongúznak" (Csoma Bori fordítása nem csak ezért jó) egy kukkoló kell az orgazmushoz; aztán van egy szobrásznő, egy takarítónő és egy próbababa meg más isÉ Cselekményről kevéssé, egymásba fűződő jelenetekről inkább lehet beszélni; a darabkákból ismerős világ rajzolódik ki, az a világ, amelyben élni jókora kihívás.

Ez a világ eléggé emlékeztet egy jó Gothár-filmre - amelyből egyébként mostanság a szükségesnél kevesebbet látni -, legfőképp a Gothár-filmek atmoszférájára, a szelíd tűrhetetlenségre, az otthonos tébolyra, az ismerős érzelmi hontalanságra. Szokásosan pontos minden, helyükön vannak az apróságok: Nagy Ervin kék csíkos ingéhez a piros törökmintás nyakkendő vagy a párducmintás lámpaernyő, vagy Lengyel Ferenc, az idősebb Hanek kezében a barna szatyor, benne a telefon, a vezetékes, benne az utoljára véletlenszerűen bepötyögött szám, a következő fordulat dobbantójaÉ Vagy az egész Vajdai Vilmos, ahogy van: a Főnök, a barna öltönyében, tompított hangjával, a kisfiúkat szereti, dalolja mindenkinek, közhírré téve, hogy nem rossz ő, csak szerencsétlen.

Világít az asztal, a takaró meg magától ugrik a tér közepére: semmin nem lehet csodálkozni. Mennyire a helyén van például a lift, egy apró fülke a tér jobb oldalán, amelyben összezsú-folódnak, besűrűsödnek, egészen az abszurdig pörögnek a képtelenségek: Bögöly majdnem elvérzik benne (mármint a farkából kifolyólag), miközben fölötte Jana és Petr borul össze ismét.

Gothárnál a karakterek igen markánsak - csupa egyszerre mély és látványos színészi alakítás; tovább fogunk emlékezni rájuk, mint a nemigen létező sztorira. Kocsis Gergely hibátlan ritmusban vált aktívból passzívba, rohanásból bámulásba, akarásból félésbe. Nagy Ervin a dilis barát, Bögöly szerepében derűs tébolyult: voltaképpen genetikai optimista, neki minden jó, a próbababa meg a legjobb. Szirtes Ági anyafigurája monoton menetelés és beszélés - csak a kórházi ágyon, a kényszerzubbonyban áll le boldogan: önmagára talált. Lengyel Ferenc már a tartásával, sőt a fejtartásával is sokak alapvető üzemmódját idézi meg: a titkolt nosztalgiát a valahai fontosság iránt (politikai hírolvasó volt ugyanis a régi szép időkben). És ahogy a lelkileg szikárrá aszott férfi váratlanul ismét kitelik és nagy dolgokra képes, például arra, hogy a szájába vegyen egy villanykörtét - hát ez megrendítő fordulat. Rezes Judit Janája ugyancsak egy típust idéz - "nem is tudom, mi vagyok és mit akarok"; Szantner Anna feketén blazírt takarítónő,

szőkén együgyű kefélőgép

Máté Gábor ezúttal a hőbörgő balek sémájából kerekít eleven karaktert, Bertalan Ágnes a rituális boldogságvadászból. Mészáros Béla pedig ebből a rövidke mondatból: "meg tudunk egyezni", márminthogy kikerülni minden konfliktust, mégis mindig veszteni: a született lúzer.

És persze a helyzet filmes ritmusban fokozódik: Lengyel Ferenc a felesége ruhájába bújik, hátha akkor jobban megérti asszonyát (és viszont), a próbababa megelevenedik és sétálni megy, a takarítónő balettozik, a szifont permetezőkészüléknek mondja a szép új nemzedék, apa és fia végre őszintén beszél egymással, igaz, a sötétben, Rezes Judit harisnyáján mintha a pisai ferde tornyot láttam volna, Lengyel Ferenc feje óriásiban megszoborva, fehér lepel kerül mindenre, majd a főszereplő Petr Haneket alakító Kocsis Gergely beül egy jókora papírdobozba, ahogy az elején tanácsolták neki mint nővisszaszerző tuti ötletet, magához vesz egy üveg befőttet, lesz, ami lesz, jöhet a Tixo, azaz a ragasztószalag - és feladja magát, nyilván a Marsra. Nemigen lehet másképp.

Kamra, április 23.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.