Hambeth - Shakespeare-puzzle Gyulán (színház)

  • Csáki Judit
  • 2005. július 21.

Zene

Akkora az életmű, hogy színházakat, csapatokat, rendezőket "nagy zabálásra" késztet: hátha egy csapásra hetet vagy még többet is lehet ütni Shakespeare-darabokból.

Akkora az életmű, hogy színházakat, csapatokat, rendezőket "nagy zabálásra" késztet: hátha egy csapásra hetet vagy még többet is lehet ütni Shakespeare-darabokból. A zanzák, para- és metajátékok legjobb helye pedig általában a (nyári) fesztivál, a lazább közönség és a természetes közeg jótékony hatásának reményében.

Gyulán a jeles külföldi produkciókkal is tarkított Shakespeare-fesztiválon (jön Purcarete Vízkeresztje és Korsunovas Szentivánéji álomja! De levetítenek régebbi híres előadásokat is - hogy "Shakespeare konyhájáról" már ne is beszéljünkÉ) a mindenképpen koronának számító új magyar produkciót Vidnyánszky Attila rendezte, Shakespeare-koszorú a címe,

wwW.Shakespeare.hu az alcíme

(kicsit kár, hogy erre egy budapesti Shakespeare-étterem nyílik meg a hálónÉ). Már a "koszorú" is utal arra, hogy itt egy kör alakú dolgot fogunk látni. Van egy előjáték, rövid és közepesen szellemes, hiszen alig-alig bírja eltakarni azon legfőbb tulajdonságát, hogy a közönség tájékoztatására, technikai bemelegítésére született. Megjelenik benne maga a szerző - hál' isten, női mivoltában, és hál' isten, Takács Katalin játékos hangütésében -, vádlója, a kaszával fölszerelt Tolsztoj (őt Tóth László adja), s védője, a figura kliséibe öltöztetett Don Quijote, akit egyre "donki"-nak becéznek, és Blaskó Péter mosolyog ki belőle. És föltűnik Dulcinea - ő később is leginkább tünemény; képzeltségét, nemvalódiságát fájdalmas lírával hozza Szűcs Nelli.

Az Új Színház néhány színészével "dúsított" beregszászi csapat ezután megfelezi magát és a közönséget, és egyszerre kezd játékba a vár színpadán és a várfalon kívül. Odabent a komolyabb zanza megy, többé-kevésbé párhuzamosan, csomópontokra építve a Hamlet és a Macbeth, de "beszólnak" A velencei kalmárból is, és az előjáték figurái is. Vidnyánszky ebbe a játékba belekomponálja a falon túlról érkező hangokat, a mulatozást, Macbeth köszöntését. A folytonos dekonstrukció egyszer csak építkezésbe fordul: a fehér inges Hamlet és a fekete inges Macbeth párhuzama működtetni kezdi a két darabot és figurát egymásban. A tétovázó Hamlet és a meg-megtorpanó Macbeth több mint jó ötlet, mert mélysége támad. Nagy Ervin Hamlet-jének (megnézném vele az egészet) zsigeri értetlenségével Kamarás Iván (rég láttam ennyire megfelelőnek) Macbethjének ugyancsak zsigeri önképkonfliktusa áll szemben, és Vidnyánszky remekül komponálja egymás mellé a kettőt. A leghíresebb szövegek többször is elhangoznak Lady Macbeth (Pálfi Kata remekül méltatlankodik angolul-magyarul, kijátszva mindent, ami ebben rejlik), a Gertruddá alakuló Shakespeare, Claudius (Nemcsák Károly) és az apa szellemének megtévesztésig hasonló alakjában megjelenő Don Quijote, valamint Ophelia, Dulcinea és a vészbanyák kavalkádjának közepette. Érez-hető, hogy az odakint zajló játék másodpercnyi pontossággal van a bentihez hangolva, átjárásokkal, belebeszélésekkel, zenei párbeszédekkel tarkítva.

Odakint eközben főleg a Romeo és Júlia jelenetei peregnek. A két főszerepet gyerekek játsszák, és e kényes húzás a rendező kezében további árnyalatok kibontására ad lehetőséget: rezignált, majdhogynem tragikus ív születik abból, ahogy a szállóigévé lett dialógust előbb a gyerekek, majd fiatalok, aztán Takács és Blaskó, végül - magnófelvételről - Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán hangján halljuk. És itt a két sírásó, aki szakadatlanul

imitálja a munkát,

kártyázik, eszik, közbeszól, kommentál - pedig hát lenne dolguk elég; mi már tudjuk, mennyi lesz a halott. Mindenki.

A vásári játékos, commedia dell'artés, cirkuszias elemek szépen összeállnak; miközben jól mulatunk, és távolról sem az egyes Shakespeare-darabok "desifrírozásával" töltjük az időt, kivilágosodik, hogy mégiscsak egy nagy Shakespeare-hommage zajlik itt. Verebes Ernő dramaturg és a rendező kompilálta - persze alapos szétszedések árán és után - azt a Shakespeare-fílinget, amely immár egyenesen vezet a harmadik részhez, a baljós záráshoz.

Amely a vár mellett, a Tószínpadon zajlik, immár egyesített közönség előtt. "riási temető. A fejfákon a halhatatlan, mégis halott Shakespeare-hősök neve. A zene ismerős és jelentős - amúgy mindvégig az -, a mozgás hatásos és látványos - szintén mindvégig -, Horváth Csaba koreográfiája. Bejönnek a szereplők - van, aki ladikon érkezik -, és bevillan még néhány dráma; például A vihar. A Prosperóvá simuló Shakespeare, azaz Takács Katalin egy teátrális mozdulattal eltöri a varázspálcát: ez minden, amit tenni bírhatott, szép nagy temető. Aztán a fejfák eltűnnek, Don Quijote avagy Blaskó Péter a halott Cordeliát hozza előre, mert ő itt éppen Lear király (nota bene, Cordelia pedig a szépen táncoló Blaskó Borbála). Vízsugár, hideg zuhany, mindent elmosó, elsimító áradat - és vége van.

Az "egyszer használatos" - mert annyira konkrétan ide született - produkció a hírek szerint nem múlik el végleg: újjá fog születni. Ez szinte természetes következménye, része is ennek a varázsos előadásnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.