Innen és túl - Németh Gábor színműve Debrecenben

  • Csáki Judit
  • 2005. június 23.

Színház

Hogy pontosan mi az egész, azt inkább csak sejteni lehet. Németh Gábor színművének címe - Túl az egészen - éppúgy talányos, mint a mű maga.

Hogy pontosan mi az egész, azt inkább csak sejteni lehet. Németh Gábor színművének címe - Túl az egészen - éppúgy talányos, mint a mű maga. Mindazonáltal az egész föltehetően tényleg az egész - mármint az élet meg minden, ami vele jár. A négy szereplőből három ugyanis meghal a végére - a negyedik meg szintén, csak épp nem úgy, mert már nincs, aki őt is lelője.

Szívesebben nevezném egyszerűen szövegnek ezt a színművet; és nem kizárólag azért, mert ha olvassuk, akár versnek is nézhetnénk, meg nem is csak azért, mert a dialóg formánál erősebb benne a megszólalások stílusa - hanem azért is, mert a szöveglét felől könnyebben értelmezhetők azok az idézetek, utalások (vendégszövegek), amelyek beépülnek a szövegegészbe. És óvnék mindenkit a csalódástól, aki bonyolult konstruktivista akrobatikára számít.

Hiszen még történet is van, elmesélhető. Egy elegáns (talán balatoni) villába bemegy egy fiú és frissen fölszedett barátnője, hogy onnan, a panorámás teraszról nézzék meg a napfogyatkozást, ezt az egyszeri, éppen ezért misztikus tüneményt. A ház állítólag a fiú apjáé, aki a fiú szerint bármikor betoppanhat - viszont amikor beállít egy férfi, aki állítólag a kertész, kiderül, hogy alighanem ő az apa, aki sok éve már nem látta a fiát. A viszontlátásnak senki sem örül - egy az első pillanatban a házban lelt

pisztoly vet baljós árnyat

erre a nem örömre. A fiú apaképe erősen negativisztikus, no meg amúgy sem hiszi, hogy ez az erőszakos, Cipolla-szerű alak a rokona lenne. A pisztoly kézből kézbe vándorol - és miközben igen szellemdús, gazdag és kiábrándító szöveghalmaz borul a térre, kölcsönös lelki, illetve fizikai kínzások után a fiú lelövi a betolakodót.

A napfogyatkozás meg egyre közelít. A fiatal pár éppen a nyomok eltüntetésével van elfog-lalva, amikor ismét beállít egy férfi, aki egyrészt kísértetiesen hasonlít az előzőre, másrészt a kezdeti ködösítés után a lelőtt pasas öccsének mondja magát. A pisztoly ismét főszereplővé lép elő, a vér szavát továbbra sem érti senki; a messziről jött ember egy hosszú élet kudarcait és frusztrációit frappáns végkicsengésbe menekítve megöli a fiatalokat. Aztán bizonyos értelemben önmagát is - de ennek további részletezését tiltja az amúgy profi krimidramaturgiaÉ

És minden, amiről fentebb beszéltem, kevésbé fontos ahhoz képest, amit mindez - a történet, a megannyi történeten belüli történet, a múlt, a szövevényes kapcsolatrendszer felidézése - valójában jelent. Csak éppen ez az a primer sík, amellyel színházban kezdeni lehet bármit: a debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában Árkosi Árpád rendezése egyebek mellett arról árulkodik, hogy ez sem könnyű. A három színész - Sallai Nóra, Tokaji Csaba és a kettős szerepben (Gartner, az apa, majd az Idegen) Puskás Tivadar - nekifeszül a szinte lehetetlennek: a napfogyatkozással és különféle napmítoszokkal, teremtés- és pusztításmitológiával, mesemondással és feladványokkal súlyosbított konkrét cselekményt elemeli a földről, azazhogy a színpad deszkáiról, és a hétköznapi fordulatokba, a jellemformáláshoz elengedhetetlen cselekvésekbe kapaszkodva, a kezdeti nehézkesség és bizonytalankodás után mégiscsak megteremti azt a textúrát a játékban is, amit a szöveg kínál. Nem mondom, hogy teljes egészében, azt sem, hogy éppoly könnyedén, de mégiscsak sikerül rejtélyesnek és többrétegűnek lenniük. És nem utolsósorban sikerül úgy elmondaniuk Németh Gábor szövegét, hogy érzékeltetik: itt minden szó többet jelent az első jelentésénél.

Ebben meglehetős nagy segítségükre van Libor Katalin díszlete, amely nem követi a szerző instrukcióit - aki egy minimalista, elegáns, de végső soron reális teret képzelt talányos darabja köré -, hanem egy sötét, fából ácsolt, négyfelé sugaras járásokkal kerített, kútszerű mélyedés, amelyben minden megtörténhet, s amelyből nemigen lehet menekülni. A díszlet ügyes és rejtélyes; "helyből" elemeli a játékot. Ugyanebben mutatkozik segítőkésznek a zene; nemcsak a szerző által előírt Don Giovanni-nyitány és a többi, hanem a Horváth Károly zenéjét játszó két muzsikus, Ács Sándor a hegedűn és Dezső Kinga a csellón.

Árkosi Árpád töprengő, halk szavú, aprólékos rendező, aki addig kutat, addig analizál, míg választ nem ad az összes kérdésre, ki nem bogozza az összes csomót. Németh Gábor darabjához vagy ez - azaz ő - illik, a finoman részletező, mélyen átgondolt megoldásokkal, vagy pontosan az ellenkezője: egy minden színházi konvencióra fittyet hányó "szabad szellem". A mai magyar színház teherbírását látva a Túl az egészen megérne még egy fordulót.

Június 15., Pécsi Országos Színházi Találkozó

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?