Innen és túl - Németh Gábor színműve Debrecenben

  • Csáki Judit
  • 2005. június 23.

Színház

Hogy pontosan mi az egész, azt inkább csak sejteni lehet. Németh Gábor színművének címe - Túl az egészen - éppúgy talányos, mint a mű maga.

Hogy pontosan mi az egész, azt inkább csak sejteni lehet. Németh Gábor színművének címe - Túl az egészen - éppúgy talányos, mint a mű maga. Mindazonáltal az egész föltehetően tényleg az egész - mármint az élet meg minden, ami vele jár. A négy szereplőből három ugyanis meghal a végére - a negyedik meg szintén, csak épp nem úgy, mert már nincs, aki őt is lelője.

Szívesebben nevezném egyszerűen szövegnek ezt a színművet; és nem kizárólag azért, mert ha olvassuk, akár versnek is nézhetnénk, meg nem is csak azért, mert a dialóg formánál erősebb benne a megszólalások stílusa - hanem azért is, mert a szöveglét felől könnyebben értelmezhetők azok az idézetek, utalások (vendégszövegek), amelyek beépülnek a szövegegészbe. És óvnék mindenkit a csalódástól, aki bonyolult konstruktivista akrobatikára számít.

Hiszen még történet is van, elmesélhető. Egy elegáns (talán balatoni) villába bemegy egy fiú és frissen fölszedett barátnője, hogy onnan, a panorámás teraszról nézzék meg a napfogyatkozást, ezt az egyszeri, éppen ezért misztikus tüneményt. A ház állítólag a fiú apjáé, aki a fiú szerint bármikor betoppanhat - viszont amikor beállít egy férfi, aki állítólag a kertész, kiderül, hogy alighanem ő az apa, aki sok éve már nem látta a fiát. A viszontlátásnak senki sem örül - egy az első pillanatban a házban lelt

pisztoly vet baljós árnyat

erre a nem örömre. A fiú apaképe erősen negativisztikus, no meg amúgy sem hiszi, hogy ez az erőszakos, Cipolla-szerű alak a rokona lenne. A pisztoly kézből kézbe vándorol - és miközben igen szellemdús, gazdag és kiábrándító szöveghalmaz borul a térre, kölcsönös lelki, illetve fizikai kínzások után a fiú lelövi a betolakodót.

A napfogyatkozás meg egyre közelít. A fiatal pár éppen a nyomok eltüntetésével van elfog-lalva, amikor ismét beállít egy férfi, aki egyrészt kísértetiesen hasonlít az előzőre, másrészt a kezdeti ködösítés után a lelőtt pasas öccsének mondja magát. A pisztoly ismét főszereplővé lép elő, a vér szavát továbbra sem érti senki; a messziről jött ember egy hosszú élet kudarcait és frusztrációit frappáns végkicsengésbe menekítve megöli a fiatalokat. Aztán bizonyos értelemben önmagát is - de ennek további részletezését tiltja az amúgy profi krimidramaturgiaÉ

És minden, amiről fentebb beszéltem, kevésbé fontos ahhoz képest, amit mindez - a történet, a megannyi történeten belüli történet, a múlt, a szövevényes kapcsolatrendszer felidézése - valójában jelent. Csak éppen ez az a primer sík, amellyel színházban kezdeni lehet bármit: a debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában Árkosi Árpád rendezése egyebek mellett arról árulkodik, hogy ez sem könnyű. A három színész - Sallai Nóra, Tokaji Csaba és a kettős szerepben (Gartner, az apa, majd az Idegen) Puskás Tivadar - nekifeszül a szinte lehetetlennek: a napfogyatkozással és különféle napmítoszokkal, teremtés- és pusztításmitológiával, mesemondással és feladványokkal súlyosbított konkrét cselekményt elemeli a földről, azazhogy a színpad deszkáiról, és a hétköznapi fordulatokba, a jellemformáláshoz elengedhetetlen cselekvésekbe kapaszkodva, a kezdeti nehézkesség és bizonytalankodás után mégiscsak megteremti azt a textúrát a játékban is, amit a szöveg kínál. Nem mondom, hogy teljes egészében, azt sem, hogy éppoly könnyedén, de mégiscsak sikerül rejtélyesnek és többrétegűnek lenniük. És nem utolsósorban sikerül úgy elmondaniuk Németh Gábor szövegét, hogy érzékeltetik: itt minden szó többet jelent az első jelentésénél.

Ebben meglehetős nagy segítségükre van Libor Katalin díszlete, amely nem követi a szerző instrukcióit - aki egy minimalista, elegáns, de végső soron reális teret képzelt talányos darabja köré -, hanem egy sötét, fából ácsolt, négyfelé sugaras járásokkal kerített, kútszerű mélyedés, amelyben minden megtörténhet, s amelyből nemigen lehet menekülni. A díszlet ügyes és rejtélyes; "helyből" elemeli a játékot. Ugyanebben mutatkozik segítőkésznek a zene; nemcsak a szerző által előírt Don Giovanni-nyitány és a többi, hanem a Horváth Károly zenéjét játszó két muzsikus, Ács Sándor a hegedűn és Dezső Kinga a csellón.

Árkosi Árpád töprengő, halk szavú, aprólékos rendező, aki addig kutat, addig analizál, míg választ nem ad az összes kérdésre, ki nem bogozza az összes csomót. Németh Gábor darabjához vagy ez - azaz ő - illik, a finoman részletező, mélyen átgondolt megoldásokkal, vagy pontosan az ellenkezője: egy minden színházi konvencióra fittyet hányó "szabad szellem". A mai magyar színház teherbírását látva a Túl az egészen megérne még egy fordulót.

Június 15., Pécsi Országos Színházi Találkozó

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.