Csáki Judit

Ezt a mesét nem Grimm írta, nem gonosz tündér átkozza meg a kicsi lányt (pontosabban a szüleit), hanem egy igen emberszabású és -jellemű boszorkány; ettől aztán az is más, ami ugyanolyan. A figurák zene által kelnek életre (Szőke Szabolcs), testet Németh Ilona ad nekik. A teret Csanádi Judit szabta ki a semmiből néhány plexilap és pad segítségével, az előadást pedig Fodor Tamás rendezte. Hát persze, hogy Stúdió K.

Ahíres jelenetben, amikor a lovászfiú és a mosogatólány frakkban és báli ruhában, de immáron lelepleződve belevágnak a Cintányéros, cudar világba, köröttük állnak a leesett állú, elképedt, virtigli arisztokraták - és az összes háton felállt a szőr. Fenyegető, tragikus, nagy pillanat volt, az igazságé. A cselédség elégtételt vett. Ezt a Mágnás Miskát Kaposváron láttam, és Mohácsi János rendezte.

Ez az évad voltaképpen már tavaly elkezdődött, s a jól értesültek tudni vélték: a főiskolán kell nézelődni, ha reményre vágyunk. Most meg a Katona - pontosabban a Kamra - fölvette rendes játékrendjébe az Attack című produkciót, amelyet előtte még díjjal tüntetett ki a jó szemű zsűri a bárkabéli stúdiófesztiválon. Semmi kétség, Bodó Viktor és csapata színházilag nagykorúsítva van: el sem kezdődött, máris vége a pedagógiai jóindulatnak.

Tudom, hogy az lenne most a leghelyesebb, ha viharos gyorsan újraolvasnám a Nyúlcipőt, például, és néhány azt méltató kerekded mondat után ostyába csavarva sajnálkoznék egy sort a nemrég megjelent Updike-regényen. Se időm, se bátorságom újraolvasni a Nyúlcipőt.

Sokan kételkedtek benne, hogy a "nagy Madách" árnyékában lehetséges új, minőségi színházat csinálni a "kis Madáchból" egyetlen évad alatt. Sokan kárhoztatták Mácsai Pált, hogy ezért a kétes kimenetelű kísérletért tavaly a vállán vitte be Kerényi Imrét az igazgatói székbe. Nos, a Madách Kamara öles léptekkel, határozottan elindult a megújulás felé - az új előadások is pótszékes házakkal mennek. Közben - sokak számára tán nem is váratlanul - Kerényi is elindult egy úton öles léptekkel és határozottan, ez pedig - mondjuk így - pikáns árnyalatot ad a szakmai bravúrnak.

Még jóformán egyetlen szó sem hangzik el, máris megölnek egy szolgát. "A szép Verona tárul itt elénkÉ" Valóban. Koltai M. Gábor szerint nem az emlékművé tömbösödött szerelmi történet Shakespeare Romeo és Júlia című drámájának centruma, alfája, ómegája. Hanem a nagyon csúnya Verona, amelynek ráadásul határozottan "Weimar-stichje" van.

A József Attila Színházban bemutatott Léni néni legnagyobb erénye, hogy schwarz auf weiss megmutatja, milyen művészi teljesítményért járt Kossuth-díj legutóbb. Kerényi Imre, aki vendégként rendezte az előadást, másodállásban a Madách Színház igazgatója, főállásban pedig mostanában óriásplakáton kampányol: polgármód "még egy embert", egy mutatós nőt verbuvál törzsnézőnek.

Elmentem megnézni egy főiskolás (bocs: egyetemi) vizsgaelőadást. Kutyaköt, amúgy, mégis hosszú ideje nem fért be a táncrendbe, ezért aztán mindig a kész vagy félkész, mindenesetre végzett színészeket szoktam látni. Pedig az "drynak van egy nagyon sajátos hangulata, csupa fapad meg ledurrant patina - nagy dolgok történtek itt valaha, és ki mindenki nyekergette már ezeket a deszkákatÉ Majdnem mindenki.

Alternatív színházból sokféle van - nem csak rossz meg jó. Hanem olyan, amelyik átmenetileg alternatív, mert amúgy a sokszor elátkozott struktúrán belülre törekszik; aztán olyan, amelyik féltve őrzi a maga "perem"-jellegét, de persze profi; meg olyan, amelyik kívülről támadja a belült; meg olyan is, amelyik rá sem hederít. Van esztétikai kísérletező, és van esztétikán kívüli. Van szelíd és van agresszív, van csóró és megélhetési alternatív. Vannak játékosok és játékosak is. Néha összejönnek és fesztivált tartanak.

Nem szoktak manapság ilyen darabokat játszani - meg is volt lepve

A kormány egy zakó meg egy nyakkendő - legalábbis ezt nyújtja át fiának az apa, azaz Péter, Popo birodalmának királya Leoncénak. A ruhadarab és a hatalom egy számmal nagyobb ugyan a kelleténél, de bízhatunk benne: a trónörökös belenő majd, vagy inkább beleöregszik. Schilling Árpád, a Krétakör Színház rendezője mostanában Georg Büchnerben utazik - nyilván nem bírja a jól megcsinált darabokat.

Micsoda monumentális barom volt az, akinek eszébe jutott (és keresztülvitte), hogy a televízió élőben közvetítse Az ember tragédiáját az új Nemzeti Színházból! Kiszivattyúzta a produkcióból legfőbb erényét, a látványos monumentalitást. A zsöllyében ülve ez a legintenzívebb hatás: audiovizuális rágógumin kérődzünk, se idő, se energia a gondolkodásra; igaz, az alkotók nem a szellemi teljesítményt méltányolták Madách művében, tehát a viselkedésünk, mondhatni, adekvát.