Könyv: S hó lesz nagy (John Updike: Majd ha fagy)

  • Csáki Judit
  • 2002. augusztus 29.

Zene

Tudom, hogy az lenne most a leghelyesebb, ha viharos gyorsan újraolvasnám a Nyúlcipőt, például, és néhány azt méltató kerekded mondat után ostyába csavarva sajnálkoznék egy sort a nemrég megjelent Updike-regényen. Se időm, se bátorságom újraolvasni a Nyúlcipőt.

Tudom, hogy az lenne most a leghelyesebb, ha viharos gyorsan újraolvasnám a Nyúlcipőt, például, és néhány azt méltató kerekded mondat után ostyába csavarva sajnálkoznék egy sort a nemrég megjelent Updike-regényen. Se időm, se bátorságom újraolvasni a Nyúlcipőt.Attól is tartok, persze, hogy Harry C. Angstrom tetralógiává duzzadt életregénye - a cipő után volt még ketrec, háj meg fark is - a maga szolidnak tudott minőségével így több évtized távolából nem oly meggyőző, mint volt annak idején, márpedig szeretnék ragaszkodni az akkori olvasás élményének emlékéhez.

Annál is inkább, mert a későbbi (meg korábbi, de itthon később megjelent) Updike-művek - akadt köztük kellemes, frivol, ügyes és mesteri - mégiscsak a Nyúlcipő farvizén hajóznak a bestsellerlisták csúcsa felé. Aztán újabban nem érik el. Ha lenne csipetnyi tekintélye a mesterségbeli tudást tekintve professzionalista írónak mifelénk, akkor egyrészt kevesebb vérig sértett író fúlna a féldecis poharakba, másrészt tartalmasabb lenne a besorolás: futott még...

A Majd ha fagy hőse egy tiszteletes, aki maga is "futott még" - útban a soros amerikai álom (ne feledjük: 1974!) megvalósítása felé: család, hivatás, kissé kócos belvilág, szeretők, vívódás. Megzakkan kicsit, és ezért valamiféle kórház-börtön keverék intézetbe kerül, ahol írásra kötelezik. (Ezen a ponton válik tárggyá a grafománia, az írásbeli vallomásosság Updike művészetében: a későbbi S. című már egyenest levélregény.) Tom engedelmesen beszámol szexuális kicsapongásairól, valamint a vasárnapi prédikációk görbületeiről, közben nem jut sehonnan sehová, legföljebb a főnéni ágyába egy futó pillanatra, a szabadulás előtt. Tomnak nemcsak a kötelező és a szabadon választott szexszel van baja, hanem a vallással, Istennel, hittel as such is, de amikor a gyülekezet soros asszonyát azért nem tudja megkefélni, mert az asszony túlságosan hisz, az már sok. Vagy épp kevés.

Updike Nyúlcipőjét Réz Ádám fordította; később Göncz Árpád és Gy. Horváth László, aki ezt a mostani könyvet is, és akinek Updike alighanem sokkal tartozik; nemcsak azért, mert még a nyúlcipő kifejezés is fölvillan benne, hanem azért, mert a belbecs unalmát slágfertig fordulatok takarják, ráadásul ott csücsül benne az öszszes golfkifejezés magyarul, ami jól jöhet még.

Csáki Judit

Európa Könyvkiadó, 2002, 228 oldal, 1600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.