Könyv: S hó lesz nagy (John Updike: Majd ha fagy)

  • Csáki Judit
  • 2002. augusztus 29.

Zene

Tudom, hogy az lenne most a leghelyesebb, ha viharos gyorsan újraolvasnám a Nyúlcipőt, például, és néhány azt méltató kerekded mondat után ostyába csavarva sajnálkoznék egy sort a nemrég megjelent Updike-regényen. Se időm, se bátorságom újraolvasni a Nyúlcipőt.

Tudom, hogy az lenne most a leghelyesebb, ha viharos gyorsan újraolvasnám a Nyúlcipőt, például, és néhány azt méltató kerekded mondat után ostyába csavarva sajnálkoznék egy sort a nemrég megjelent Updike-regényen. Se időm, se bátorságom újraolvasni a Nyúlcipőt.Attól is tartok, persze, hogy Harry C. Angstrom tetralógiává duzzadt életregénye - a cipő után volt még ketrec, háj meg fark is - a maga szolidnak tudott minőségével így több évtized távolából nem oly meggyőző, mint volt annak idején, márpedig szeretnék ragaszkodni az akkori olvasás élményének emlékéhez.

Annál is inkább, mert a későbbi (meg korábbi, de itthon később megjelent) Updike-művek - akadt köztük kellemes, frivol, ügyes és mesteri - mégiscsak a Nyúlcipő farvizén hajóznak a bestsellerlisták csúcsa felé. Aztán újabban nem érik el. Ha lenne csipetnyi tekintélye a mesterségbeli tudást tekintve professzionalista írónak mifelénk, akkor egyrészt kevesebb vérig sértett író fúlna a féldecis poharakba, másrészt tartalmasabb lenne a besorolás: futott még...

A Majd ha fagy hőse egy tiszteletes, aki maga is "futott még" - útban a soros amerikai álom (ne feledjük: 1974!) megvalósítása felé: család, hivatás, kissé kócos belvilág, szeretők, vívódás. Megzakkan kicsit, és ezért valamiféle kórház-börtön keverék intézetbe kerül, ahol írásra kötelezik. (Ezen a ponton válik tárggyá a grafománia, az írásbeli vallomásosság Updike művészetében: a későbbi S. című már egyenest levélregény.) Tom engedelmesen beszámol szexuális kicsapongásairól, valamint a vasárnapi prédikációk görbületeiről, közben nem jut sehonnan sehová, legföljebb a főnéni ágyába egy futó pillanatra, a szabadulás előtt. Tomnak nemcsak a kötelező és a szabadon választott szexszel van baja, hanem a vallással, Istennel, hittel as such is, de amikor a gyülekezet soros asszonyát azért nem tudja megkefélni, mert az asszony túlságosan hisz, az már sok. Vagy épp kevés.

Updike Nyúlcipőjét Réz Ádám fordította; később Göncz Árpád és Gy. Horváth László, aki ezt a mostani könyvet is, és akinek Updike alighanem sokkal tartozik; nemcsak azért, mert még a nyúlcipő kifejezés is fölvillan benne, hanem azért, mert a belbecs unalmát slágfertig fordulatok takarják, ráadásul ott csücsül benne az öszszes golfkifejezés magyarul, ami jól jöhet még.

Csáki Judit

Európa Könyvkiadó, 2002, 228 oldal, 1600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.