Csont András

Vidékre ne! - kiáltjuk folyton zenei ajánlónkban, de már a múlt héten felmerült, hogy ez talán túlzottan provinciális magaviselet.

A Mozart-évben sem csipkedte magát a magyar könyvkiadás. Az ájulás persze régi, hiszen hazánkban lassan, de biztosan kimúlt az egykor oly eleven Mozart-kultusz; az emberi világ egyik legnagyobb szellemi jelenségéről magyar szerző tollából származó komoly könyv nem jelent meg az elmúlt évtizedekben; a kivétel Fodor Géza 2002-es kötete (A Mozart-opera világképe), ám ez is a régi, 1974-es munka alig átdolgozott újrakiadása.

Ezúttal is kiderült, milyen mérvű a magyar publikum Richter-szükséglete. A foyer-ban a nagy koncertek előtti izgatott serteperte, az arcok lázban égnek, mindenki készülődik, mindenki adni akar valamit, nem csak a pianista az öltözőben. Igen, a pesti publikum Szvjatoszlav Richter halála óta (1997) szemmel láthatóan elárvultnak érzi magát; kell neki valaki, akiről azt szeretné hinni, hogy ő fedezte fel, akit gyámolíthat, aki kielégíti ekként hiúságát, és akinek visszatérő koncertjei azzal a nemes illúzióval táplálják, hogy a világ a művészet segítségével mégis megváltoztatható, és hogy maga az ember is jobbá lesz a művészet révén. Richter ezt a szerepet töltötte be, és ha most - pontosabban három éve, szinte véletlenül és számunkra az ismeretlenségből, mint anno Richter - megkaptunk egy ugyancsak orosz, némiképp szintén enigmatikus, introvertált művészt, már kész is a tézis: Richter redivivus!

Február 15. és 19. között fesztivállal ünnepeljük Kurtág György 80-ik születésnapját. Ennek részeként jelenik meg a BMC gondozásában az a CD, melyen Játékok című zongoradarabjaiból hallhatunk egy válogatást, Csalog Gábor előadásában, Kemenes András, Kurtág György és Kurtág Márta közreműködésével.

Január 27-én Budapesten is beindult a Mozart-henger, de egyelőre semmi sem került alá. Hogy ennek örülni kell vagy sem, a jó ég tudja, a bécsihez képest kisebb felhajtás talán nem árt, de a mi megemlékezésünk pitiánersége enyhén mellbevágó.

A fesztivál hörgésig turbózott utolsó hetét két opera keretezte, noha voltaképpen mindkettő leveti magáról ezt a megjelölést.

Mivel még nem hallottam az új teremben a zenekart, nagy várakozással foglaltam el helyemet március 10-én. Bemelegítésként Rossini A tolvaj szarka című, elbűvölően szellemes nyitányát játszották. A kezdet homálya után a vonóskar virtuóz vezetésével hirtelen föllobogott a zene (megértettük, hogy Beethoven miért mondta a hedonista taljánnak: "maga csak vígoperát írjon, a komoly dolgokat hagyja nekünk, németeknek!"), aztán annak rendje és módja szerint megcsinálták az ominózus Rossini-crescendót. Taps, jöhet az átrendezés.

Különös műsort állított össze Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén.

"Pályám korántsem tipikus. Nem voltam csodagyerek. Tudomásom szerint nem vagyok zsidó. Nem vagyok kelet-európai. Szüleim nem voltak muzsikusok. És mégis sikerem van" - mondja magáról az 1931-ben született, jelenleg Londonban élõ mûvész, aki tavaly elnyerte a Siemens-díjat, azaz a zenei Nobelt. Hamisítatlan Brendel - önirónia kesernyés félmosollyal. Aki ilyen elfogulatlanul nézi magát, semmiképpen sem zenei sámán, és a régi mestereket egyfajta családias kollegialitással szemléli.

A Cseh Filharmonikusok koncertje vad meglepetéssel indult. Az elsõ szám, Smetana Az eladott menyasszony címû operájának nyitánya után olyan bõdületes ováció hangzott fel a Zeneakadémia nagytermében, hogy a karmester, Zdenek Mácal meghökkenten pillantott le a közönségre. Hát igen, az elsõ szám után még a Bécsi Filharmonikusok sem szokott ilyen lelkesedést kiváltani. De ezek a nagyszerû csehek megérdemelték. Mácal remek kezû karmester, mindent beint, mozdulataival eljátssza-letáncolja a zenét, de sosem spilázza túl a pantomimet, legkivált rendre törekszik, világosságra.

Természetesen a 19. század éveiről van szó, Európában. Wagner 1856-ban, Svájcban befejezi A walkürt, Liszt pedig Weimarban írja olyan jelentős műveit, mint a Faust-szimfónia vagy a h-moll szonáta. Nagy idők a romantikában.

Kurt Widmer (bariton), Hiromi Kikuchi (hegedű), Ken Hakii (brácsa), Stefan Metz (cselló), Mircea Ardeleanu (ütőhangszerek), Heinrich Huber (harsona), David LeClair (tuba) - ők az új Kurtág-lemez előadói, vagyis hősei.