Újságíró
Szeret bel- és külpolitikával, valamint kultúrával is foglalkozni, általában azzal jobban, amivel épp nem foglalkozik. Több már bezárt és pár még létező orgánumot is végigjárt már és ennél valamivel több focistadiont is.
Stefano Bottoni Orbán-könyve semmi újat nem mond, csak történészi módszerekkel elemzi Magyarország elmúlt negyven évét. Ha nem itt laknánk, akár rajonganánk is ezért a történetért.
Azokat nem, akik szerint a foci miatt nincs működő demokrácia, és azokat sem, akik szerint Orbán Viktort.
Hárommilliárd forintnál is többre büntetheti az ellenzéki pártokat az Állami Számvevőszék tiltott kampánytámogatás miatt. Ezzel végleg agyagba döngölnék a jövő évi választások előtt az amúgy is nagy bajban lévő ellenzéket, amely egy dologban ért egyet: mindent jól csináltak, semmiről nem tudtak.
Az internet korában megváltozott a futballhuliganizmus, a gyors kommunikációnak köszönhetően meccs nélkül is össze lehet hozni olyan akciókat, mint amilyet a lengyelek virítottak Budapesten a spanyolok ellen. Persze, némi magyar segédlettel.
Kevés név erodálódott jobban, nem csak a metál, de általában a popzene történetében a Panteráénál.
Klubként csak a lehető legfeudálisabb viszonyok közt lehet jól működni: azoknál a hagyományokkal rendelkező nagycsapatoknál, ahol megjelenik a NER-foci, érkezik az ezerfelé tartó klientúra is.
