Úgy tűnik, nagyon az elejéről kell kezdeni az ellenzéki politikát

Publicisztika

Miközben az elmúlt 14 év egyik leghangosabb belpolitikai botránya zajlik, a DK teljes érdektelenségbe fulladt tüntetést volt képes összetrombitálni vasárnap délután. Szomorú helyszíni pillanatként az ellenzék februári állapotáról.

Tulajdonképpen a február közepi megatüntetés ellenpárja zajlott le vasárnap délután a Kossuth téren (hogy pontosan kik és miről beszéltek, azt ide kattintva olvashatja el). Az influenszerek által összerángatott embertömeg ugyanis felsorakoztatta nagyjából a teljes magyar ellenzéket is, de nekik meg lett mondva, hagyják otthon a pólóikat és a Gildan márkájú merchandise pólókat, ez itt viszont egy hangsúlyosan párttüntetés, ahol nagyjából a teljes ellenzék felsorakozott. Előbbi egy egészen konkrét ügyről, a tragikus állapotban lévő szociális hálóról beszélt, ez pedig azért, hogy a Novák Katalin esetéhez hasonló katasztrófák elkerülését megoldván legyen közvetlen elnökválasztás Magyarországon.

Pártzászlókból azért ide se jöhetett mind, ugyanis a most épp ki tudja, mit csináló Jobbik egyáltalán nem törődött az eseménnyel annak ellenére, hogy Facebookon lelkesen kampányolnak a köztársasági elnök választási módjának megváltoztatásáért, az Ungár Péter személyében főleg a különféle beszélgetős műsorokban létező LMP pedig azzal magyarázta távolmaradását, hogy értik az emberek ellenzékből való kiábrándulását. Van még Márki-Zay Péter pártja; a résztvevő pártok 2022-es közös miniszterelnök-jelöltje szerint az egész tüntetés a Fidesz érdekeit szolgálja, szóval távol maradtak, bár itt azért élek a gyanúperrel, hogy a tüntetés főszervezőjeként tündöklő DK eleve nem hívta meg őket. Nem volt ott Vona Gábor új pártja sem, és csak hogy teljes legyen az ellenzéki Barátok közt felsorolása, természetesen az MKKP sem jelent meg a buliban. Maradt tehát összellenzékként a DK, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd. Akkora egyetértés azért itt sincs. Kicsit üzenetértékű lehet a Momentum részéről, hogy nem valamelyik celebjüket küldték ki felszólalni Karácsony Gergely, Iványi Gábor, Dobrev Klára, Kunhalmi Ágnes és Szabó Tímea mellé, hanem a párt frakcióvezető-helyettesét, Bedő Dávidot. Megelepetésvendégként pedig felbukkant a színpadon Fekete-Győr András, akit egykor miniszterelnök-jelöltként indított a Momentum, jelenleg országgyűlési képviselő, de kaptunk grátiszba egy Varju Lászlót, utóbbi kettőt ugyebár frissen ítélte el a bíróság különféle teljesen piszlicsáré ügyek miatt.

Az előző bekezdés már meg is mutatja, milyen feleslegesen bonyolult az ellenzéki térfél különféle pártérdekekkel, hol ügynöknek, hol csak hülyének látszó szereplőkkel, a nagypárt eljátszásával küszködő DK-val és társaikkal. Ez a bonyolultság különösen annak fényében szórakoztató, hogy a vasárnap délután azért szépen bemutatta, milyen Patyomkin-falu ez az egész: ha sok újságot olvasunk és van tévénk, akár úgy is tűnhetne, mintha valamiféle komoly téttel bíró rivalizálásról lenne szó, hogy aztán kiderüljön, ezek a pártok kevesebb embert érdekelnek választáson kívül, mint egy NB I-es focimeccs, pedig azért az sem jelent olyan őrült tömegeket.

“Azért vagyok itt, hogy legalább néha lássák, nem csak fideszesek vannak az országban, nem érdekelnek a beszédek” – mondta egy középkorú nő, ami nagyjából össze is foglalta, hogy az aktivistákon kívül valószínűleg ez a tüntetés a legtöbb résztvevő részéről nem az ellenzéknek szól, hanem a Fidesznek. Épp úgy, ahogy a sorra érkező választások is, ahol ha az ember nem szereti a fasiszta típusú világnézetet, akkor leszavaz mondjuk arra a Momentumra, aminek öt évbe telt kimondania magáról, hogy alapvetően liberális pártként tekintenek magukra, de igazán jó szívvel nem teszi.

Hogy milyen súlyos hitelválságban van a magyar ellenzéki pártpolitika, azt jól mutatja, hogy a konyhájában felvett videókkal celebritássá vált Pottyondy Edina és társai mennyivel nagyobb hatással vannak az emberekre, mint a választott képviselőik.

Nem is tagadta a különbséget Arató Gergely sem, de a DK frakcióvezető-helyettese azért megpróbálta magyarázni a dolgot. “Ez két teljesen különböző műfaj” - mondta a politikus a Narancs.hu-nak. “Az egy politikamentes tüntetés volt egy nagyon jól meghatározott cél érdekében, érthető, hogy azzal többen azonosulnak. Magyaországon politikai ügyben tiltakozni és politikai szerepet vállalni mindig sokkal kockázatosabb” - magyarázta Arató.

Itt már azon is gondolkoztam, hogy ezek szerint politikai ügyekben tényleg csak 60 év felett titakoznak az emberek Magyarországon, és belőlük sem túl sok, de egy mellettem álló kedves néni megfejtette a helyzetet. “A fiatalok otthon vannak és azon gondolkoznak, hol tanuljanak tovább külföldöm” - tudtam meg.

Ha már a vasárnapi tüntetés hivatalos témájáról van szó: a közvetlen elnökválasztást jó pozíció követelni, hiszen ameddig Fidesz van, addig gyakorlatialg biztos nem engedik, hogy bármiféle alternatív hatalmi pozíció is létrejöjjön Orbán Viktor mellé. Másrészt azért azt is érdemes belátni, hogy a kegyelmi botrányra épp nem azért került sor, mert nem Az Emberek választhatták meg az elnököt: ha ők választhatták volna, valószínűleg ugyanúgy Novák Katalin lenne 2022 óta a köztársasági elnök, a kormánypárt túlhatalma pedig akkora, hogy a jelenlegi felállásban valószínűleg Sulyok Tamásra is simán leszavazna a győzelemhez szükséges 50+1 százalék látva, hogy az ellenzék mostani állapotában még szimbolikusan sem volt képes találni olyan közös jelöltet, ami egy beszédet elmondhatna az Országgyűlésben. Ezek az emberek aztán az emberek által megválasztva is aláírnák, amit alá kell éppen a pártlobbi érdekei szerint, legyen szó itt pedofilsegítőről vagy szélsőjobbos terroristáról, szóval elég nehéz belátni, 2024-ben pontosan hányadik helyen áll az elnökválasztás rendszere Magyarország probléma-toplistáján, de független tippelői bizottságunk szerint nem lehet túlzottan előkelő helyen. Meghatóbb program, mint azért tüntetni, hogy beiktassanak még egy szavazást párévente. Talán maguk a megszólalók is érezték ezt, ugyanis a közvetlen elnökválasztásról szinte egyáltalán nem volt szó egyik beszédben sem, annál több Orbán Viktorról, de Kunhalmi Ágnes például arról beszélt, hogy közös listán kellene indulnia az ellenzéknek.

 
Fotó: Sióréti Gábor

Az “ellenzéket még az ág is húzza” jegyében 16 óra körül elkezdett szemerkélni az eső is, amit többen is arra utaló jelként értékeltek a ránézésre úgy 1500 fős tömegből, hogy menjenek inkább haza megnézni a másfél órával később kezdődő Újpest-Fradit, Fekete-Győr, Varju és Karácsony beszédét már tényleg csak pár száz ember hallgatta. A legcselesebb persze a Momentum volt pártszinten is: igazi fiatalos társaságként igazából csak Facebookon voltak kint, hiszen egyetlen zászlót, pultot sem lehetett látni, miközben szombaton a maguk pár százas ukránpárti tüntetésével azért jól láthatóan foglalkoztak, bár az is csak pár száz embert mozgatott meg. A párt szervezett formában tehát egyedül szegény Bedő Dáviddal és egy online közvetítés megosztásával járult hozzá a bulihoz, aminek a legemlékezetesebb része talán mégis az volt, hogy határozottan úgy tűnt, hangszórókból szól Dobrev Klára beszéde alatt az “Orbán takarodj!” és a “Mocskos Fidesz!”

Fontos megjegyezni, hogy bármilyen népszerűek az “az lenne a legjobb, ha elmennének ezek a büdös picsába” típusú gondolatok, az a baj, hogy a 2010 utáni Magyarország legszomorúbb csapdája van mögötte:

ha ugyanis ezek itt mind elmennek a picsába, akkor sem fog érkezni a csak a háttérben várakozó második sor, élükön a tökéletes anti-Orbánnal, akiről egyszerűen lepattan a Fidesz.

Azért nem, mert egyszerűen nem létezik második vonal: azt még a Fidesznél is látjuk, hogy Varga Judit kiesésével kénytelenek a már sok körben hátrébb léptetett Deutsch Tamást indítani, Budapest esetében pedig három hónappal a választás előtt sem voltak még képesek előállni egy névvel. Ezt tudva érdemes elképzelni, mi folyik az ellenzékben, ahol olyan sok sikerrel, hatalommal biztosan nem fogunk rendelkezni, cserébe ha kicsit többet szereplünk. Az egyenlet vége ez az ellenzék, és sajnos olyan nagyon sok jele nincs, hogy a nagyon elhivatottakon és bolondokon (a kettő akár egyszerre is mehet) kívül másnak is olyan vonzó ez a pálya, úgyhogy van egy rossz hírem azok számára, akik teljes sorváltást szeretnének: hacsak nem kezdenek el ők maguk csinálni valamit, akkor továbbra is ez az ajánlat fog élni a Fidesszel szemben. Nem biztos, hogy ideális helyzet, de azért egy fokkal mégis előrébb mutat elfogadni, mintha csak elismételjük a Youtube-on hallott “elmennekezekabüdöspicsába” gondolatot, vagy esetleg arra várunk, hogy jöjjön egy újabb kiábrándult fideszes, aki ledobja Simicska Lajos atombombáját, esetleg elinduljon a youtuber párt. “105 napunk van arra, hogy meggyőzzük a szavazók többségét, Magyarországon nincs harmadik út, vagy ők vagy mi” – mondta beszédében Dobrev Klára. A vasárnap délutáni helyzet alapján ezt a meggyőzést nagyon-nagyon az elején kell kezdeni, mert határozottan úgy tűnik, ez az "ők vagy mi" dolog már el is van döntve.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?