Magyar Narancs: Alig több mint három hónap van arra, hogy elérje az MKKP-vel a bejutási küszöböt. Friss jelöltként mi a célja?
Le Marietta: Már érzem a nyomást, de ez egy tök jó párt, általános népszerűsége is van, amiből lehet építkezni. Nekem az a feladatom, hogy erre a népszerűségre alapozva kommunikáljam a részvételiség témáját. Az a cél, hogy minél jobban bevonjuk az embereket a döntéshozásba, láttassuk, hogyan működik az Európai Unió. Ebben természetesen az is benne van, hogy én többet szerepelek majd. Lehet építeni a Kutyapárt már ismert témáira: a korrupcióellenes küzdelemre, kitérve például az Integritás Hatóság működésére. Szerencsére, ahogy hallottam Brüsszelből, van is ilyenre igény, úgyhogy nyitott ajtókat döngetünk. Emellett jó az Európai Parlament arra is, hogy új témákat találjon magának a párt is. Nem is láttam igazán ezt a típusú pozitív hozzáállást már másnál az Európai Unióval kapcsolatban, mint ami itt van. Vissza akarunk nyúlni a gyökerekhez, mert húsz évvel a csatlakozás után talán el is felejtettük már, hogy ez miért volt jó, vagy jó volt-e egyáltalán. Most csak az van, hogy Brüsszel egy rakat szar, és ha nem küldik a pénzt, akkor seggfejek.
MN: Hogyan magyarázná el, hogy miért jó az EU?
LM: Én már egy EU-tag Magyarországon nőttem fel, és azok az alapértékek, hogy munkát vállalhatok másik országban, útlevél nélkül utazhatok, szabadon mozoghat az áru, annyira alapvetők, hogy észre sem vesszük.
MN: AZ EU-n kívüli országok is megvannak valahogy, nem?
LM: Miközben sokan akarnak csatlakozni is! Az Egyesült Királyságnak sem volt egyértelműen jó a kilépés. Sajnos, tényleg pörög az euroszkepticizmus, de szerintem ez kicsit az EU hibája is, mert nem úgy kommunikálja a saját értékeit, hogy azok érthetők legyenek. Én a részvételi programokkal foglalkozom, és emlékszem, hogy például a metrón reklámozott európai polgári kezdeményezés teljesen érthetetlen volt! Én is csak azért értettem meg, hogy miről van szó, mert szakmabeli vagyok. Ott voltak a képeken a jól öltözött középosztálybeli fehér fiatalok, minden nagyon fasza az életükben, és azt mondják, adj be te is európai polgári kezdeményezést. Hát, ehhez sehol nem tudnak az emberek kapcsolódni. Nem állítom, hogy tudom most, hogyan lehetne ezt megjavítani, de ami van, az látványosan nem működik. És nem attól fog működni, ha kiírják a plakátokra, hogy „zöld fiatal”. Még kulturális kontextusban sem biztos, hogy működik, miközben elköltöttünk sok uniós pénzt úgy, hogy nem is fordítunk le rendesen mindent a plakátokon.
MN: A nevéhez fűződik egy szintén az utca emberét célzó projekt, a Járókelő. Mi ez?
LM: Egy közösség működteti a weboldalt, ahol közterületen látott problémákat lehet bejelenteni, legyen az hiányzó festés vagy tábla. Az önkéntesek továbbítják a megfelelő önkormányzatnak vagy hivataloknak. Ez arra épül, hogy Magyarországon bárki tehet lakossági bejelentést, mi ezt egyszerűsítettük, illetve láthatóvá tettük a hivatali válaszokat is. Szerettem volna a várossal foglalkozni. Mindenkinek megvan talán az az érzés, hogy áll a buszmegállóban és nem jön a busz, úgyhogy elkezdik a körülöttük álló emberekkel együtt szidni valakinek az anyját, akit felelősnek gondolnak ezért. A Járókelő üzenete az, hogy ha valami rossz, merjünk szólni. Abban hittem, hogy ezen keresztül kicsit magunkról és a demokráciáról is tanulunk: részt vehetek ebben, akár elszámoltathatom az önkormányzatot, ha nem végzi a munkáját. A Járókelővel kapcsolatos fókuszcsoport egyik résztvevője azt mondta, hogy neki az addiktív, hogy válaszolnak a leveleire. Ez mindenkiből örömet vált ki, még akkor is, ha kiderül, hogy nem tudnak valamit azonnal megjavítani, mert fél évbe telik beszerezni az anyagokat. Ehhez kapcsolódik amúgy a Kutyapárt, mert azt mondja, hogy akkor kimegyünk mi, és megcsináljuk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
