Visszhang: lemez

Porteleki Áron: Smearing

Visszhang

Dobosnak lenni elég méltatlan feladat.

A dobosnak nem csak azzal kell szembesülnie, hogy bármit is csinál, úgyis az énekesre és a gitárosra figyel mindenki, de ha például magára marad és szólóban nyomul, az emberek jelentős része el sem tudja képzelni, hogy érdekes lehet a végeredmény, hiszen egy dob nem tud dallamokat játszani. Porteleki Áron ezekre a hülyeségekre cáfol rá első stúdiólemezével, de ha felocsúdtunk a meglepetésből, hogy Porteleki alapvetően dobos (és mellette erős népzenei alapokkal rendelkező brácsás), akkor ott a következő meglepetés, hogy ugyan összeszedettnek és átgondoltnak tűnik az egész produkció, tulajdonképpen improvizációból született.

A Smearing a továbbgondolása Kelemen Patrik Cryptic Bodies című kortárs táncművének, amelyet 2021-ben eleve úgy találtak ki, hogy a zenei anyag önálló életre kelve fejlődjön. Porteleki a lemezt üres színháztermekben rögzítette esténként, hogy aztán dobok köré épülő alapokra húzza fel a hol egészen drone metálos, hol kísérleti elektronikus, máshol egyszerűen csak furcsa dalait. A végeredménnyel pedig elégedettek lehetünk: egyszerre tudja megidézni a legkedvesebb trip hop emlékeinket, tökéletes alap magányos sétákhoz hazafelé a budapesti éjszakában, hogy aztán egyik pillanatról a másikra átváltson a Szárnyas fejvadász díszleteinek aláfestésébe. Hogy élőben is működik-e a produkció, az a március 23-i lemezbemutatón derülhet ki a Gólyában, ami a Smearing hivatalos megjelenésének is a napja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.