A dobosnak nem csak azzal kell szembesülnie, hogy bármit is csinál, úgyis az énekesre és a gitárosra figyel mindenki, de ha például magára marad és szólóban nyomul, az emberek jelentős része el sem tudja képzelni, hogy érdekes lehet a végeredmény, hiszen egy dob nem tud dallamokat játszani. Porteleki Áron ezekre a hülyeségekre cáfol rá első stúdiólemezével, de ha felocsúdtunk a meglepetésből, hogy Porteleki alapvetően dobos (és mellette erős népzenei alapokkal rendelkező brácsás), akkor ott a következő meglepetés, hogy ugyan összeszedettnek és átgondoltnak tűnik az egész produkció, tulajdonképpen improvizációból született.
A Smearing a továbbgondolása Kelemen Patrik Cryptic Bodies című kortárs táncművének, amelyet 2021-ben eleve úgy találtak ki, hogy a zenei anyag önálló életre kelve fejlődjön. Porteleki a lemezt üres színháztermekben rögzítette esténként, hogy aztán dobok köré épülő alapokra húzza fel a hol egészen drone metálos, hol kísérleti elektronikus, máshol egyszerűen csak furcsa dalait. A végeredménnyel pedig elégedettek lehetünk: egyszerre tudja megidézni a legkedvesebb trip hop emlékeinket, tökéletes alap magányos sétákhoz hazafelé a budapesti éjszakában, hogy aztán egyik pillanatról a másikra átváltson a Szárnyas fejvadász díszleteinek aláfestésébe. Hogy élőben is működik-e a produkció, az a március 23-i lemezbemutatón derülhet ki a Gólyában, ami a Smearing hivatalos megjelenésének is a napja.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
