Koncert

Tökéletes ajándék

Napalm Death

Kritika

Az egyik legérdekesebb, és biztosan soha meg nem válaszolható kérdés a zenében, hogy többnek kell-e lennie önmagánál.

A szórakoztatóipar ugyanis olyan, hogy világnézeteket is képes piacosítani, így inflálva azokat. Ilyen volt, ahogy a Rage Against the Machine az 1990-es évek elején a kapitalizmus minden előnyét kihasználva hirdette nagy kiadók segítségével az antikapitalizmust, ugyanennek a másik oldala viszont az, amikor a jellegtelenségből jellegzetességet csináló Taylor Swift párkapcsolati drámái közüggyé válnak. Elvileg mindkettő kikapcsolódás és habkönnyű szórakozás, aztán valahogy az egyik mégis valamiféle lázadozásnak tűnik, a másik meg csak táncnak és tapsolásnak.

Mindez persze a produkciótól is függ, bár ha azt vesszük, hogy egy félreértés miatt Britney Spearsből újbaloldali ikon lett egy rövid ideig, még ez sem biztos. Viszont az biztos, hogy a Napalm Death elég egyértelműen gondol valamit a világról. Ezt már az is bizonyítja, hogy minden koncerten eljátsszák a Nazi Punks Fuck Off című Dead Kennedys-slágert, de fontos elmondaniuk azt is, hogy mindig álljunk ki különféle kisebbségi jogok mellett.

A grindcore/death metal alapzenekarának produkcióját az teszi teljessé, hogy ezek az emberek nem csak röhögve hoznak össze olyan dallamokat, amelyek mellett minden más kemény zene zárójelbe tud kerülni, de még abból is közösséget tudnak építeni, hogy kiket zárnak ki. Ezt persze rosszabb irányból is csinálják különféle nemzetiszocialista zenekarok, de a Napalm Death üzenete mégiscsak az, hogy szeresd a zajt, ne legyél homofób, szexista, rasszista, és akkor megférünk veled egy koncerten.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.