A szórakoztatóipar ugyanis olyan, hogy világnézeteket is képes piacosítani, így inflálva azokat. Ilyen volt, ahogy a Rage Against the Machine az 1990-es évek elején a kapitalizmus minden előnyét kihasználva hirdette nagy kiadók segítségével az antikapitalizmust, ugyanennek a másik oldala viszont az, amikor a jellegtelenségből jellegzetességet csináló Taylor Swift párkapcsolati drámái közüggyé válnak. Elvileg mindkettő kikapcsolódás és habkönnyű szórakozás, aztán valahogy az egyik mégis valamiféle lázadozásnak tűnik, a másik meg csak táncnak és tapsolásnak.
Mindez persze a produkciótól is függ, bár ha azt vesszük, hogy egy félreértés miatt Britney Spearsből újbaloldali ikon lett egy rövid ideig, még ez sem biztos. Viszont az biztos, hogy a Napalm Death elég egyértelműen gondol valamit a világról. Ezt már az is bizonyítja, hogy minden koncerten eljátsszák a Nazi Punks Fuck Off című Dead Kennedys-slágert, de fontos elmondaniuk azt is, hogy mindig álljunk ki különféle kisebbségi jogok mellett.
A grindcore/death metal alapzenekarának produkcióját az teszi teljessé, hogy ezek az emberek nem csak röhögve hoznak össze olyan dallamokat, amelyek mellett minden más kemény zene zárójelbe tud kerülni, de még abból is közösséget tudnak építeni, hogy kiket zárnak ki. Ezt persze rosszabb irányból is csinálják különféle nemzetiszocialista zenekarok, de a Napalm Death üzenete mégiscsak az, hogy szeresd a zajt, ne legyél homofób, szexista, rasszista, és akkor megférünk veled egy koncerten.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
