Folyóirat

Prizma 14. – Forgatókönyv

  • Greff András
  • 2016. május 21.

Könyv

Hernyó, amely majd lepkévé alakul, petesejt, mely a rendezői spermiumra vár – két biológiai hasonlat a filmes folyóirat egykori szerzőnk, Nagy V. Gergő szerkesztette legfrissebb számából, amelyek világosan rámutatnak a forgatókönyv létének több olyan kérdésére is, amelyet a miniesszék kitartóan körbejárnak. Mindenekelőtt arra, hogy vajon nem teljes őrültség-e, hogy a világ minden táján súlyos százmilliókat szavaznak meg alkotóknak olyasmi alapján, amely, láthatjuk, legföljebb halovány ígéretként értelmezhető; másrészt pedig, hogy miért is kéne érdekelje akár a tudományt, akár a civil cinefileket a pasztellvázlat a színpompás végeredmény helyett. Hogy az utóbbiban bennfoglalt előítélet milyen súlyosan téves, azt a szerkesztő bevezető írása (mely a filmtudomány és a forgatókönyv friss románcáról beszél) mellett Varró Attila Hollywood elsüllyedt szerzőinek védelmében fogant, szenvedélyes futama bizonyítja a legjobban, melyben csárdás pofont oszt a filmek autonóm alkotójaként kizárólag a rendezőt elismerő, a filmes gondolkodást máig meghatározó (sokak szerint: megmérgező) Andrew Sarrisnak. Az elejétől a végéig olvasmányos szövegekből egybeszőtt lapszám másik csúcspontját pedig Adrian Martin kiállása jelenti a szabálytalan forgatókönyvek mellett, amelyet az okosan kitartott vezérszólam mellett úgyszintén a tenor jelentékeny hőfoka jellemez. Ki gondolta volna, hogy a forgatókönyvek hernyói sajátos mozgásukkal az érzelmek komplett viharát képesek kiprovokálni?!

De persze nem mindenkiből. Amikor a Filmalap, illetve a maguk gyakorlatáról valló hazai szerzők szürke megszólalásait, a sok névtelenséget igénylő, de még úgy is bátortalan és/vagy saját nevén a levegőt hámozó alak fecsegését olvassuk, ismét ráébredhetünk arra, hogy a film (és annak írása) minden ezt cáfoló jelzéssel együtt mégiscsak: álom – amelyhez nem az ész vagy a ravaszság nyitja meg az utat, hanem legfőképp a szellem tényleges szabadsága.

94 oldal, 800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.