Tévétorrent

Folytassa, kreátor!

Második évadok

  • Greff András
  • 2016. február 7.

Tévétorrent

Sikeres sorozatot ügyesen folytatni rendkívül nehéz. Nem is sikerül mindenkinek.

You’re The Worst Ennek a 2014-es indulása idején még oly üde párkapcsolati sitcomnak a sorsa világosan felmutatja, milyen komoly teher tud lenni valaki számára a vártnál eggyel nagyobb méretű siker. A sorozat második évadja alapján ugyanis teljesen világos, hogy Stephen Falk író/kreátor nem tervezett hosszabb távra: az együttélésre alkalmatlan, bohém fiatalok együttélési kísérletét bemutató széria első évadja zárt egész volt, szűkös, de a szerény tíz epizódot a célig azért gond nélkül elcipelő karaktercsoporttal, repetitív, ám rövid távon nem bántóan önismétlő gegkészlettel. Kár, hogy az FX berendelte a második évadot, és ezzel megnyerhetetlen csatába vezényelte a szerzőt: ha ugyanis Falk a három-négy laza vonással felkent figurákat elmélyíti, hogy művét némiképp eltolja a drámák irányába (mondjuk a Csajok terepe felé), akkor a sorozat legfőbb vonz­erejét jelentő eleven nemtörődömség vész el, ellenkező esetben viszont kibírhatatlanul sokszor kapjuk meg teljesen ugyanazt.

Természetesen a második verzió jött be, amely például a Jóbarátok esetében húsz éve még a világ egyik legnagyobb televíziós sikerét tudta eredményezni, itt viszont csupán azt a felismerést, hogy nincsenek és soha nem is voltak rendesen végiggondolva ezek a figurák. Egyik sem, de az (állítólag) alkotói válsággal küszködő Jimmy hiteltelensége tényleg percről percre lesz egyre fájdalmasabb. Epizódonként pár korrekt vicc azért így is akad, de hol vannak ezek mondjuk a Broad City dadaista kreténségeihez képest…

 

 

 

 

Fargo Nem valószínű, hogy egy tájegység történetét egyszerűbb továbbírni, mint meghatározott adagnyi szereplőét, de a végeredmény megtévesztő: a Fargo szerzője, Noah Hawley pontosan ebben utazik, és majd’ mindenkit megelőz ebben az őszi tévés szezonban. Az észak-dakotai Fargo és környéke Hawley értelmezésében olyan hely, melynek szelleme évtizedről évtizedre hasonló figurákat formál életre: míg az első évad 2006-ban játszódott, addig most a 70-es évek végén járunk, de botcsinálta bűnelkövetőkből, kegyetlenségüket önveszélyes butasággal vegyítő profi bűnözőkből és az unalmas kisvárosi külső mögött veszedelmes precizitást rejtegető rendőrökből (és az ő segghülye társaikból) ekkor sem volt hiány. Ha a Fargo első évadáról azt írtuk, hogy bizonyos irányokban messzebbre jut el, mint a Coenek ihletadó mozifilmje, akkor most se fogjuk vissza magunkat: ez a második évad a maga fatalista hangulatával, tévében még ma is szokatlan filmszerűségével (ráérősebb tempójával, nem csupán a megértetést célzó kompozícióival), perfekt dialógusaival, élénken színes (bár éppen a coeni előzmények miatt a szükségesnél egy-két fokkal képregényesebb) karaktereivel messze a legjobb Coen-film, amit az Ethan–Joel páros nélkül valaha készítettek. Az a fajta eszképizmus, amely nem egészen üres, mégis kár volna felboncolni – hisz minden mondanivalónál fontosabb benne néhány dögös bőrkabát, betört szélvédő és puszta kézzel gyilkoló indián.

 

 

 

 

The Affair Becsempészni Ingmar Bergmant az amerikai filmfogyasztók fejébe sok filmes álma volt már 30-40 évvel ezelőtt is – Woody Allen például hosszasan tudna mesélni álom és gyakorlat felettébb komplikált viszonyáról ebben a tárgykörben. De kisebb és nagyobb kudarcok ide vagy oda, az amerikai filmeseknek igaza volt: a Bergman-recept (végy pár tehetséges és csodaszép színésznőt, gyötörd meg őket, aztán figyeld egészen közelről az intenzív változást) ugyanis éppenséggel nem tűnt és ma sem tűnik adaptálhatatlan fenoménnak – más kérdés, hogy a fordulatos cselekményhez, nyomozáshoz, fegyverropogáshoz, kardcsörtéhez és szuperhősökhöz szokott nézőket ennyivel most már biztosan nem lehet a vászon elé húzni. És persze a monitor elé sem: a The Affairrel a Jelenetek egy házasságból korszerű újra­alkotását megcélzó Sarah Treem–Hagai Levi páros már a legeslegelején feltette a kezét, majd leeresztette, és beletörődő fejmozgások kíséretében beleszőtt a sorozatba egy lapos bűnügyi szálat, amely az első évadban még többé-kevésbé szervesen illeszkedett minden máshoz, míg most, a másodikban már kifejezetten bántó a jelenléte, hiszen senkit sem érdekel, viszont időről időre muszáj mégis visszakanyarodni hozzá.

A nyomozós kolonc mellett viszont Maura Tierney (a megcsalt feleség) és Ruth Wilson (a műkedvelő házasságtörő) Liv Ullmann szellemi ikerlányaiként lélegzetel­állító, kifinomult és gyomorszorító színészetet művelnek minden egyes epizódban, amikor csak a szemszögváltás kegyéből rájuk kerül a sor. A sorozat egy sokgyerekes házasság megtorpedózása után immár a megállíthatatlan széthullását vizsgálja felnőttek, gyerekek, szülők, barátok és nagyszülők oldaláról, okosan, jól szituált jelenetek egész sorával, ugyanakkor nem tartózkodva a közhelyektől sem (a felszarvazott férj történetszálát egyenesen telicsomózták ilyesmivel). De ezek az alkotók legalább nem tartják gyereknek a nézőt – legfeljebb kicsikét elkényelmesedettnek.

alá

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.