Herczog Noémi

Áll előttünk ez a nagyszerű, különös, hegyes szakállú színész, tar koponyával. Mintha a fejtetőn megszokott szőrzet őnála árnyékot vetett vagy tótágast állt volna: állára költözött.

A hosszú című (Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában), többnyire csak Marat/Sade-ként emlegetett darabot kiválasztani már önmagában is szimbolikus rendezői állítás; ez akkor is így volna, ha Magyarországon nem jutna róla annak is eszébe Kaposvár, aki nem látta ’82-ben a legendás előadást.

Mivel Indián kívül Nagy-Britanniában él a legnagyobb szikh közösség, a 2012-es londoni olimpián a biztonsági szolgálat vállalta a kockázatot, és karddal az oldalukon is beengedték azokat, akiknél ez vallásilag előírt viselet.

A Leselkedőkben másképp főszereplő a tér, mint azt Boross Martin – egyébként sokszínű és változatos – rendezéseiben megszoktuk. Mert Boross színházi másként gondolkodó: munkáiban gyakoriak a valóságos terek, és a helyszín a megszokottnál jóval nagyobb szerepet kap.

A fizikai színház, a dokumentumszínház és a tánc kereteit feszegető világklasszis társulat hamarosan a Trafóba látogat. A bécsi premieren néztük meg, mit várhatunk az új darabtól.

Itt van színház? A meglepett kérdés a Bonobo-koncert előtt hangzik el, és teljesen érthető: senkinek nem ez jut először eszébe a Szigetről. Pedig film, színház, muzsika a kezdetektől része a fesztiválnak. Persze mondhatnánk, hogy itt a görögdinnyéből vájt maszkot viselő, Anonymous-álarcos, illetve farkasnak, tigrisnek vagy medvének öltözött fesztiválvadak játéka az igazi színház. Ugyanígy gondolhatták az óriási bábvízilovat sétáltató vagy a nyomunkba eredő, dodónak öltözött mutatványosok is, akik nem mindig tűntek extravagánsabbnak az egyszeri látogatóknál.

Általában a táncelőadásokban a táncoson van a fókusz, a zenész neve pedig zárójelben szokott szerepelni, már ha. Nem így a Nyúzzatok meg! zenészei: gitárral Czitrom Ádám és a dobnál Porteleki Áron. 'k kikívánkoznak a zárójelek közül, egyenértékű alkotók a három kiváló táncossal. A dögös Dányi Viktóriával, a kivételes Molnár Csabával (akinek a nevét nemsokára koreográfusként is meg fogjuk jegyezni), és a bohókás Vadas Zsófia Tamarával.

Vegyük a mostanában oly sokat rágott kérdést: való-e az újítás, a kísérletezés a nemzet színházába?

Robusztus, hagyományos férfiikont választott Alföldi Róbert, hogy vonzó, karizmatikus és érzékeny nőt játsszon az Átrium bohózatában, az Őrült nők ketrecében. Tengerkék kisestélyijében a transznemű dívát alakító Stohl András erotikus és jó humorú jelenség, aki választott nemét egyik legfőbb személyiségjegyének tekinti.

Hagyományosan az idegenvezetés felül keresi egy nemzet szenzációit. Elsősorban a monumentalitást mutogatja, az útikönyvek logikája szerint említésre méltó, elit látványosságokat. Királyok, királynők hajdani palotáit, akik már nem élnek, és akik elérhetetlen magasságban éltek. De ami ennél is fontosabb: ezek kipipálós séták.