Keresztury Tibor

Október 9-égi látható az Esernyős Galériában drMáriás Soros György és Orbán Viktor békét kötnek című kiállítása. A tárlatot Keresztury Tibor író nyitotta meg. Az alábbiakban a megnyitón mondott beszédét közöljük.

Ebben a szép és modern, minden igényt kielégítő intézményben, ahonnan egy kisimított sajtpapíron tudósításomat adom, egyenként rajzolva meg a betűket, mint elsőben, szépen dolgozz, ne pacázz, fiam, meghalni és meggyógyulni egyaránt öröm lehet. Adnak enni, törődnek veled, béke van és nyugalom: egész ritkán töri meg a csendet jajkiáltás, halálhörgés, siralom. Néha kitolnak egy lepedővel letakart testet zörgő kerekű ágyakon, de erre sem kapja fel a fejét senki – ágyszomszédja le sem teszi az újságot a kezéből, odapillant, azt mondja, hümm, megnyalja az ujját, lapoz.

Tisztelt Olvasók, Kedves Barátaim, ahogyan az író mondja: "vége van megint", előttem a főkönyv, készítsünk akkor mérleget.

Életemben legjobban egy biciklinek örültem. Ott állt a fa alatt, csillogott a fényben, kék volt és orosz. Moszkvából tolta Miskolcra egy angyal, részvéttel voltam, elfáradhatott.

Ma lenne hetven éves a huszadik század második felének nagy magyar költője, a Kádár-rendszer engesztelhetetlen ellensége, Petri György. Emlékét az összegyűjtött verseiből kiadott kötet recenziójával és a halála alkalmából írott cikkünkkel idézzük most fel.

Három okból utaztam el Finnországba: hogy megvédjem egy csöppet megkésett disszertációmat, hogy egyszer az életben szaunázzak egy autentikus finn szaunában, a harmadik nem tartozik senkire. Mostani formámban feltétlenül eredménynek számít, hogy a háromból egy sikerült.

Csak az a baj, mondtam futballista fiaimnak, amikor bő egy éve kitoltuk Stuttgartba a szekeret, hogy nincs ezeknek komoly csapatuk. Mennyivel másabb lenne Bajnokok Ligája meccsekre járni Münchenben, teszem azt, ha már átmenetileg külföldön vagyunk. Nyugodjál meg, fater, nézzél utána, veregette meg a kisebbik a vállam, mielőtt nyilatkozol: hét országból tíz válogatott van a Vfb keretében, bocs.

Száz az egyhez, ismételgette magában várakozás közben, száz az egyhez, hogy rég kilehelte a lelkét az öreg, meglehet évekkel ezelőtt, nem lennék meglepve, nem - s ebbéli meggyőződésében egyre jobban felhúzta magát a műhely bejárati ajtajával szemben, a gesztenyefa alatt idegileg.

Azt nem mondom, hogy Debrecenben bárki meglepődött volna, amikor egy nyolcadikos formájú kisgyerek lett az MDF Hajdú-Bihar megyei elnöke, hisz a város folyamatosan gondoskodik róla, hogy lakói már semmin ne lepődjenek meg - a nagy ívű ötletek errefelé kifogyhatatlanok.

"Verseimmel mindig szemben úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás, / vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar, / földhözragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, / eszközeim pedig költőietlenek, / ha vannak egyáltalán eszközeim, / kritikusaim nem tudnak velem igazán mit kezdeni, / olvasóimhoz nem jutok el" - mondja meg őszintén az új kötetben Oravecz Imre (Irodalom). Én meg azt mondom, hogy igen: a két utolsó sort leszámítva körülbelül így fest a dolog. Bármilyen flottul is passzolna azonban az új költői korszak egylényegű, zárt énképéhez a meg nem értettség sérelemmítosza, ez sajnálatos módon tényszerűen nem igaz. Nem csak azért, mert az életműről kisebb könyvtárnyi tanulmány, kritikai elemzés, valamint egy kiváló monográfia született, hanem mert a szerző - legalábbis a Halászóember óta - olyan széles olvasói körben tekinthető népszerűnek, amilyenről