Kovács Bálint

Takács Ferenc 1984 januárjában esszét jelentetett meg az ÉS-ben Ezerkilencszáznyolcvannégy - ezerkilencszáznyolcvannégyben címmel, melyben a mindaddig legfeljebb szamizdatban olvasható Orwell-mű hazai kiadását sürgette - e cikk felidézésével kezdődik Aldous Huxley magyarul most először olvasható regényének, a Majmok bombájának utószava. Hiszen disztópia ez is, sőt a műfaj két mestere nagyjából egyszerre írta a regényeket - még sincs okunk azon csodálkozni, hogy e mű magyar kiadását hatvan évig senkinek nem jutott eszébe számon kérni. Pedig alapműveiket olvasva nem tűnik ostobaságnak egy súlycsoportba sorolni Orwellt és Huxleyt: a (jóval korábban megjelent) Szép új világ hatása végül is nem kisebb az 1984-énál. A Majmok bombája viszont finoman szólva nem ez a kategória.

"És akkor a számítógépasztal alól előúszott egy harcsa." E mondat nem valamelyik Douglas Adams-regényből származik, és még csak nem is tudatmódosító szerek ihlették. Tartalma tökéletesen fedi a valóságot - legfeljebb a valóság néha kissé abszurd.

Valamelyik hitelkártyacég reklámja hirdette anno, hogy a meccsre a belépő 10 dollár, a kürt 5 dollár, a kóla meg kettő, az első gól megszerzése viszont megfizethetetlen élmény - vagy valami ilyesmi. Ebből lett az internet talán máig legnagyobb lavinája: tucatjával küldözgették körbe a partifotókat olyan kommentárokkal, mint "Új ruha: 100 dollár.

Szabadkán született. 13 éves korában deportálták; a koncentrációs és munkatáborokban irodalmi esteket szervezett. A háború után visszatért Szabadkára, majd Belgrádban tanult filmkészítést. 1950 óta Tel-Avivban él. Jelenleg négy rendezése fut Budapesten (a Hat hét, hat tánc című csaknem kétszáz telt házas előadást élt meg eddig) - a Sírpikniket július 6-án mutatta be a Thália Színház.

A művészet ölthet bármilyen formát, mégis nehéz olyat találni ma már, ami bárkit meglephetne. A videojáték mint médium legalább kevéssé tűnik elhasználtnak.

Jarboe La Salle Devereaux a New York-i poszt-punk színtér egyik legjelentősebb zenekarában, az 1997-ig aktív Swansben szerzett nevet. Szólókarrierje tizennyolc éve kezdődött. Hipnotikus koncertjei, abszolút kategorizálhatatlan zenéje és megdöbbentően sokszínű hangja teszi bármikor felismerhetővé. Az elmúlt héten Budapesten lépett fel - a koncert után beszélgettünk vele. Kovács Bálint

Ha készítenénk egy lexikont a metálról, az "underground" cikkely mellé az Angertea fotója is odakerülhetne: a nagymágocsi trió tizenhárom éve játssza szemernyit sem apadó lelkesedéssel leginkább progresszív grunge-nak nevezhető, de hard rocktól sem épp mentes, hol kísérletezősen el-elszálló, hol újra felpörgő zenéjét úgy, hogy a hazai metálos keménymagon kívül még mindig nem ismeri őket gyakorlatilag senki. Az ilyenkor óhatatlanul jelentkező apátia vagy a tehetetlen düh miatti folytonos tagcserék helyett az Angertea lemezei egyre kiforrottabbak, egyre profibbak és még külalakra is egyre szebbek lesznek; ráadásul tagcsere is egy volt csak eddigi fennállásuk alatt. Kitörésre a Twenty-Eight Ways To Bleeddel sincs semmi esély.

Az Új Színház társulatának ragyogóan optimista, mindig vidám tagja, a Beugró című nagy sikerű improvizációs tévéműsor állandó szereplője. December óta a Bűn és bűnhődés alapján készült Szonyában játszik fontos szerepet.

Az izraeli filmesek egy ideje rájöttek, hogy van élet az izraeli-palesztin konfliktuson túl is; talán ők is kezdtek belefáradni a témába, akárcsak nézőik. Mindenkinek jobb így: annak a kevés filmnek, ami eljut Magyarországra, nem elhanyagolható hányada meglehetősen jónak mondható - pláne, amelyek kerülik a mondott témát.

Érettségi után néhány évvel a Krétakörhöz került, és ott is játszott a társulat két évvel ezelőtti feloszlásáig. A budapesti színháznéző jelenleg hét különböző előadására tud jegyet váltani, emellett játszik filmekben, és tagja a SzínészTáncZenekarnak is.

Idén húszéves a Tankcsapda. Az immár hosszú-hosszú évek óta páratlanul népszerű debreceni rockzenekar a jubileum alkalmából apró klubokba szervezte tavaszi turnéját - olyanokba nagyjából, mint amilyenekben hamvas kezdőkként zúztak egykoron. A Narancs a gödöllői Trafóban vizsgálta meg, mire megy Lukács László és két társa a tenyérnyi színpaddal és a levegőhiánnyal, a koncert előtt pedig a múltjukhoz való viszonyukról faggattuk a zenészeket.

A Loadedot a legtöbben nyilván csak azért tartják számon, mert ez az eredeti Guns N' Roses (és persze a Velvet Revolver) basszerosának "új" zenekara. Duff még 99-ben maga köré gyűjtött egy olyan csapatot, amit már lehet szupergruppnak nevezni, de azért valójában senki nem esik hasra a névsortól (Black Flag-, Plexi- és The Reverend Horton Heat-tagok voltak az eredeti kísérők), szólógitárra cserélte korábbi hangszerét, beállt a mikrofon mögé, kiadott pár lemezt - de 2002 óta most hallat először újra a Loadedról. Új lemeze, a Sick olyan, mintha körzővel és vonalzóval rakták volna össze: minden benne van, ami egy hard rock lemez sikeréhez kellhet - maximum a lélek nincs.