Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

lemez - DUFF MCKAGAN'S LOADED: SICK

  • Kovács Bálint
  • 2009. április 30.

Zene

A Loadedot a legtöbben nyilván csak azért tartják számon, mert ez az eredeti Guns N' Roses (és persze a Velvet Revolver) basszerosának "új" zenekara. Duff még 99-ben maga köré gyűjtött egy olyan csapatot, amit már lehet szupergruppnak nevezni, de azért valójában senki nem esik hasra a névsortól (Black Flag-, Plexi- és The Reverend Horton Heat-tagok voltak az eredeti kísérők), szólógitárra cserélte korábbi hangszerét, beállt a mikrofon mögé, kiadott pár lemezt - de 2002 óta most hallat először újra a Loadedról. Új lemeze, a Sick olyan, mintha körzővel és vonalzóval rakták volna össze: minden benne van, ami egy hard rock lemez sikeréhez kellhet - maximum a lélek nincs.
A Loadedot a legtöbben nyilván csak azért tartják számon, mert ez az eredeti Guns N' Roses (és persze a Velvet Revolver) basszerosának "új" zenekara. Duff még 99-ben maga köré gyûjtött egy olyan csapatot, amit már lehet szupergruppnak nevezni, de azért valójában senki nem esik hasra a névsortól (Black Flag-, Plexi- és The Reverend Horton Heat-tagok voltak az eredeti kísérõk), szólógitárra cserélte korábbi hangszerét, beállt a mikrofon mögé, kiadott pár lemezt - de 2002 óta most hallat elõször újra a Loadedról.

Új lemeze, a Sick olyan, mintha körzõvel és vonalzóval rakták volna össze: minden benne van, ami egy hard rock lemez sikeréhez kellhet - maximum a lélek nincs. Duff hangja pont olyan, hogy ha magnóról játszanának egy-egy percet tucatnyi átlagosan jó rockénekestõl, ember nem lenne, aki kitalálná, melyik az övé; igaz, olyan se, aki kritikával illetné. Ugyanennyire kockázatmentes az album többi összetevõje is. A dallamos, populáris "punk" és a tökös hard rock határán egyensúlyozó számokat itt-ott megtöri egy szofisztikált ballada vagy egy kis trombitaszó, a szövegek pedig pont olyanok, hogy a lemezt hallgatva megjelenik az ember szeme elõtt a homokos tengerparton a Loaded koncertjén ugráló fürdõgatyás fiatalok képe. Mindezzel együtt egyenletesen magas színvonalú lemez a Sick: ha beteszik a lejátszóba, biztos, hogy senki nem akarja majd kivenni onnan. Csak vajon eszébe jut-e valakinek betenni?

Century Media/EMI, 2009

*** és fél

Előző cikk a rovatban film - ÕRÜLT SZENTIVÁNÉJ
Következő cikk a rovatban Kiállítás - A részeg sün és társai - Kovách Gergő: Tereh

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Publicisztika

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.