Új lemeze, a Sick olyan, mintha körzõvel és vonalzóval rakták volna össze: minden benne van, ami egy hard rock lemez sikeréhez kellhet - maximum a lélek nincs. Duff hangja pont olyan, hogy ha magnóról játszanának egy-egy percet tucatnyi átlagosan jó rockénekestõl, ember nem lenne, aki kitalálná, melyik az övé; igaz, olyan se, aki kritikával illetné. Ugyanennyire kockázatmentes az album többi összetevõje is. A dallamos, populáris "punk" és a tökös hard rock határán egyensúlyozó számokat itt-ott megtöri egy szofisztikált ballada vagy egy kis trombitaszó, a szövegek pedig pont olyanok, hogy a lemezt hallgatva megjelenik az ember szeme elõtt a homokos tengerparton a Loaded koncertjén ugráló fürdõgatyás fiatalok képe. Mindezzel együtt egyenletesen magas színvonalú lemez a Sick: ha beteszik a lejátszóba, biztos, hogy senki nem akarja majd kivenni onnan. Csak vajon eszébe jut-e valakinek betenni?
Century Media/EMI, 2009
*** és fél