lemez - DUFF MCKAGAN'S LOADED: SICK

  • Kovács Bálint
  • 2009. április 30.

Zene

A Loadedot a legtöbben nyilván csak azért tartják számon, mert ez az eredeti Guns N' Roses (és persze a Velvet Revolver) basszerosának "új" zenekara. Duff még 99-ben maga köré gyűjtött egy olyan csapatot, amit már lehet szupergruppnak nevezni, de azért valójában senki nem esik hasra a névsortól (Black Flag-, Plexi- és The Reverend Horton Heat-tagok voltak az eredeti kísérők), szólógitárra cserélte korábbi hangszerét, beállt a mikrofon mögé, kiadott pár lemezt - de 2002 óta most hallat először újra a Loadedról. Új lemeze, a Sick olyan, mintha körzővel és vonalzóval rakták volna össze: minden benne van, ami egy hard rock lemez sikeréhez kellhet - maximum a lélek nincs.
A Loadedot a legtöbben nyilván csak azért tartják számon, mert ez az eredeti Guns N' Roses (és persze a Velvet Revolver) basszerosának "új" zenekara. Duff még 99-ben maga köré gyûjtött egy olyan csapatot, amit már lehet szupergruppnak nevezni, de azért valójában senki nem esik hasra a névsortól (Black Flag-, Plexi- és The Reverend Horton Heat-tagok voltak az eredeti kísérõk), szólógitárra cserélte korábbi hangszerét, beállt a mikrofon mögé, kiadott pár lemezt - de 2002 óta most hallat elõször újra a Loadedról.

Új lemeze, a Sick olyan, mintha körzõvel és vonalzóval rakták volna össze: minden benne van, ami egy hard rock lemez sikeréhez kellhet - maximum a lélek nincs. Duff hangja pont olyan, hogy ha magnóról játszanának egy-egy percet tucatnyi átlagosan jó rockénekestõl, ember nem lenne, aki kitalálná, melyik az övé; igaz, olyan se, aki kritikával illetné. Ugyanennyire kockázatmentes az album többi összetevõje is. A dallamos, populáris "punk" és a tökös hard rock határán egyensúlyozó számokat itt-ott megtöri egy szofisztikált ballada vagy egy kis trombitaszó, a szövegek pedig pont olyanok, hogy a lemezt hallgatva megjelenik az ember szeme elõtt a homokos tengerparton a Loaded koncertjén ugráló fürdõgatyás fiatalok képe. Mindezzel együtt egyenletesen magas színvonalú lemez a Sick: ha beteszik a lejátszóba, biztos, hogy senki nem akarja majd kivenni onnan. Csak vajon eszébe jut-e valakinek betenni?

Century Media/EMI, 2009

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.