ANGERTEA: TWENTY-EIGHT WAYS TO BLEED

  • Kovács Bálint
  • 2009. június 11.

Zene

Ha készítenénk egy lexikont a metálról, az "underground" cikkely mellé az Angertea fotója is odakerülhetne: a nagymágocsi trió tizenhárom éve játssza szemernyit sem apadó lelkesedéssel leginkább progresszív grunge-nak nevezhető, de hard rocktól sem épp mentes, hol kísérletezősen el-elszálló, hol újra felpörgő zenéjét úgy, hogy a hazai metálos keménymagon kívül még mindig nem ismeri őket gyakorlatilag senki. Az ilyenkor óhatatlanul jelentkező apátia vagy a tehetetlen düh miatti folytonos tagcserék helyett az Angertea lemezei egyre kiforrottabbak, egyre profibbak és még külalakra is egyre szebbek lesznek; ráadásul tagcsere is egy volt csak eddigi fennállásuk alatt. Kitörésre a Twenty-Eight Ways To Bleeddel sincs semmi esély.
Ha készítenénk egy lexikont a metálról, az "underground" cikkely mellé az Angertea fotója is odakerülhetne: a nagymágocsi trió tizenhárom éve játssza szemernyit sem apadó lelkesedéssel leginkább progresszív grunge-nak nevezhetõ, de hard rocktól sem épp mentes, hol kísérletezõsen el-elszálló, hol újra felpörgõ zenéjét úgy, hogy a hazai metálos keménymagon kívül még mindig nem ismeri õket gyakorlatilag senki. Az ilyenkor óhatatlanul jelentkezõ apátia vagy a tehetetlen düh miatti folytonos tagcserék helyett az Angertea lemezei egyre kiforrottabbak, egyre profibbak és még külalakra is egyre szebbek lesznek; ráadásul tagcsere is egy volt csak eddigi fennállásuk alatt.

Kitörésre a Twenty-Eight Ways To Bleeddel sincs semmi esély. Ezt a lemezt ugyanis csak azok fogják befogadni, akik teljesítendõ programként tûzik ki maguk elé a zenehallgatást: háttérzenének vagy egy-két számra belehallgatni abszolút értelmetlen, és egyszer-kétszer végighallgatva is csak annyi marad meg az emberben, hogy ott volt rajta a grunge minden ikonjának hatása, de volt valami más, valami egyéni íz is. Igazán kiemelkedõ dal nincs rajta, legfeljebb a többitõl merõben eltérõ - a magyar nyelvû, félakusztikus, füstfelhõ mögül szóló Miattad -, egyetlen hosszú számként hallgatva viszont nehéz lenne benne hibát találni. Sokan fognak elmenni hát a lemez mellett, és noha egyértelmû, hogy õk járnak rosszul, az azért felróható az Angertea-nek, hogy nem helyezett el legalább néhány csalit a felszínen is.

Edge Records, 2009

****

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.