Kovács Bálint

Fesztiválról valójában szó sincs: a Magyar Kultúra Alapítvány ürességtől kongó székházában még a villany sincs felkapcsolva, az egyik padon eldobott banánhéj rohad a karikatúrák mellett, néhány rajz gyűrött papíron van kiállítva (harmaduk egyébként derékmagasságnál is lejjebb), sőt az egyik hiányzik is a falról, csak egy cédula jelöli a helyet. Az idei kiállítás címe: Benne vagyunk! Öt éve az Európai Unióban - a bántóan közhelyes téma volt az ára a Külügyminisztérium jelentős anyagi támogatásának, amit azóta nyilván meg is bántak: a rajzok többsége ugyanis EU-ellenes.

Mikó Csaba színdarabjai díszletet, jelmezt abszolút nem igényelnek, színjátszásra pedig a szónak csak a legfinomabb értelmében adnak lehetőséget. Az Apa, az Idill és a címadó darab három vagy öt lineárisan tálalt, dialógusformába rendezett, de valójában csak feldarabolt monológ összessége (az Előjáték formailag illeszkedik ezekhez, de abban megjelennek a valódi dialógusok); ezek mindig valamilyen tragédiát mondanak el több szemszögből, jelen időben vagy - ha minden megjelenő szereplő túléli az utolsó oldalt is - visszaemlékezésként. Noha különálló, szuverén drámákról van szó, egyfajta kapocs egyértelműen jelen van köztük: nemcsak a soha nem néven nevezett, csak Apaként, Nőként, Férfiként, Szeretőként jelölt szereplők, hanem a tragédiák jellege miatt is. Mind az Apában, mind az Idillben és az Előjátékban egy-egy erősen terhelt család és egy betolakodó(ként kezelt személy) részvételével jutunk el a tragédiáig, s a Testínség is csak technikailag lóg ki a sorból: abban a terhelt család tagja lesz a betolakodó. De nem csak ez közös a darabokban: a figurák jellemei, frusztrációi és bűnei alapján például az Idill akár az Apa folytatásaként is felfogható.

A borítón a zenekar neve és a lemez címe mellett egy harmadik felirat is olvasható: Fővárosi Csatornázási Művek Rt.; a csatornafedél mögül kilátszanak Budapest ismert épületei. A Blind Myself kis túlzással épp attól az, ami, hogy a kiismerhetőséget hírből sem ismeri.

A Columbia University professzora több közismert perben - Unabomber, 9/11, Guantánamo - vett részt törvényszéki pszichológusként. Kovács Bálint

A rangos nemzetközi karikatúraverseny, a World Press Cartoon egyik idei díjazottja, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Karikaturista Szakosztályának elnöke meglepő módon nemigen panaszkodik, noha beismeri: nem túl nagy manapság a karikaturista presztízse. A rendszerváltás óta tartó visszaesésnek, úgy gondolja, csak gazdasági okai vannak. Kovács Bálint

Méltatlanul kevés szó esik a gazdasági válság egy megrendítő mellékhatásáról - legalábbis a DABA (Dating a Banker Anonymous) lányok szerint. 'k azok a húszas éveik derekán járó nők, akiket eddigi életük során Wall Street-i bróker pasijuk tartott ki, akiknek személyi edző segített spinningelni, hogy nap mint nap izmosabb lábakon tipeghessenek át a kozmetikushoz, s akikről pénztől magabiztos macsók, igazi alfahímek tépik le a kétszáz dolláros csipketangát estéről estére.

Õrült halotti szertartás Vidnyánszky Attila rendezésének első képe: óriás, torz fémember halálának beálltát állapítják meg, majd raknak tüzet a fejében; megszólal egy hegedű, száll a füst, s egy aszszonykórus siratja a holtat. Noha a Borbély Szilárd verseiből összeállított előadásnak látszólag semmi köze Vidnyánszky egy évvel ezelőtti rendezéséhez, az Úri murihoz, valójában mégis erős szálak fűzik össze a két debreceni bemutatót.

1985-ben született Bulgáriában, hároméves kora óta él Magyarországon; jelenleg végzős a Zeneakadémia zeneszerző szakán. Az elmúlt öt évben több mint 50 zeneművet írt az oratóriumtól a nagybőgőversenyig, ezeket mások mellett az Amadinda és két holland zenekar játszotta. Zeneszerzője a Soharóza improvizációs kórustársulatnak, és írt zenét színházi előadások számára is: dolgozott Bodó Viktor társulatával, és ő jegyzi a lassan fél éve sikerrel futó Made in China zenéjét. Kovács Bálint

Vagy száz méterre a Szódától, kőhajításnyira a Szimplától, a Kazinczy és a Wesselényi utca sarkán 1975 óta áll az Elektrotechnikai Múzeum. Ha áthaladunk a kapualjon, rögvest a szocializmusban találjuk magunkat: régről ismerős, nemigen működő, letagadhatatlanul káeurópai fényreklámok fogadnak. Az egyik falon az antikváriumok nagy szemű baglya virraszt, a másikon monumentális felirat: "Jób", majd új sorban "arát". Továbbhaladunk, és benyitunk a túloldali épületbe, amely annak idején Budapest első áramátalakító alállomása volt: a hatvanas évek elejéig innen látták el egyenárammal a belvárost. A 16 méter belmagasságú hodályt aztán - horizontálisan - feldarabolta az Elmű: onnantól három szinten tett jó szolgálatot mint mérőóra-hitelesítő intézet. A mérhetetlen izgalmaknak századunkra vége szakadt, csak a szomszédos múzeum őrzi a feszültséget. No meg az új hely, a neve: AKKU. Kovács Bálint

Aesopus nem ment messze az állatok antropomorfizálásával: nagy elődök híján úgy is épp elég nagy hatást érhetett el, ha állatszereplőit "csak" néhány alapvető emberi tulajdonsággal látta el. Épp ezért lehet iszonyúan közhelyes, ha egy La Fontaine-nél kevésbé tehetséges szerző próbál az aesopusi fabulákhoz hasonlókat írni.