videojáték - THE GRAVEYARD

  • Kovács Bálint
  • 2009. június 25.

Zene

A művészet ölthet bármilyen formát, mégis nehéz olyat találni ma már, ami bárkit meglephetne. A videojáték mint médium legalább kevéssé tűnik elhasználtnak.
A mûvészet ölthet bármilyen formát, mégis nehéz olyat találni ma már, ami bárkit meglephetne. A videojáték mint médium legalább kevéssé tûnik elhasználtnak. A belga Tale of Tales "játékfejlesztõ" cég két vezetõje, Auriea Harvey és Michael Samyn ezen a területen próbálkoznak a neten megvásárolható (szerintük) játékukkal.

A The Graveyard fekete-fehér, alaposan leszûkült tere egy temetõ fõútja, sírboltokkal és bokrokkal szegélyezve, halk madárcsicsergéssel, varjúkárogással, a szél hangjaival, egy harang kondulásával. E környezetben kell a játék szereplõje, a hajlott hátú, kötött kardigános, fél lábára bicegõ, botra támaszkodó néni bõrébe bújva eljutni a temetõ közepén álló kápolna melletti padig. Itt nehézkesen leülünk - s idõvel felhangzik egy flamand nyelvû dal (angol felirattal), különféle módokon elhunyt emberekrõl; stílusa nagyjából félútra tehetõ Bródy János és egy benyugtatózott Björk közé. A néni pedig szép csendben jobblétre szenderül: feje lebukik, botja kiesik kezébõl.

Amit a pénzünkért kapunk, voltaképp nem tér el sokban egy hasonló témákról - öregedés, elmúlás, az utolsó percek magánya - szóló fotósorozattól vagy installációtól. Csak épp ezeket könnyebb egy legyintéssel elintézni: annyiszor láttuk már. De ez a videojátékok sajátságai révén kikényszerített átélés (ami épp ellentétes irányú, mint mondjuk egy irodalmi mû esetében, hiszen itt nem befogadunk, hanem valóban mi magunk cselekszünk) képes zavarba hozni. És így már nehezebb lenne legyinteni rá - nem pont ezt akarja elérni minden mûvész?

Tale of Tales, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.