A Citromfa fõszereplõje Egyszerû Arab Özvegy, aki a Nyugati Part határán éldegél, kedves kis citromfa-ültetvénye mellett. Hiszik vagy sem, az ültetvény a mindene, és mióta az eszét tudja, ápolgatja a fákat, na meg persze már csak ez maradt neki satöbbi. Hogy, hogy nem, a kerítés másik oldalára költözik az araboktól egyébként meglehetõsen tartó izraeli védelmi miniszter, és a mocsok rögvest ki is vágatná a szerencsétlen, ártatlan fácskákat, az általuk hordozott minden mély értelmû metaforával együtt. Meg ne kérdezzék, hogy ha az erdõcske akkora veszélyt jelent a benne esetleg megbúvó terroristák miatt, akkor miért épp ide kellett költözni. Fõleg, ha citromfák nélkül is potenciális terroristának tekintünk minden arabot - a politikai pamflet legtöbbször csak addig hatásos, amíg az ember nem kérdez vissza.
Dõlnek a klisék dögivel, az egyszerû asszony küzdelme a legfelsõbb bíróságon címû fejezettõl egészen a tahó izraeliek citromot lopnak az egyszerû asszonytól címûig. Amikor elfogynak, véget ér a film is.
A Szuez Film bemutatója
**
