film - CITROMFA

  • Kovács Bálint
  • 2009. május 21.

Zene

Az izraeli filmesek egy ideje rájöttek, hogy van élet az izraeli-palesztin konfliktuson túl is; talán ők is kezdtek belefáradni a témába, akárcsak nézőik. Mindenkinek jobb így: annak a kevés filmnek, ami eljut Magyarországra, nem elhanyagolható hányada meglehetősen jónak mondható - pláne, amelyek kerülik a mondott témát.
Az izraeli filmesek egy ideje rájöttek, hogy van élet az izraeli-palesztin konfliktuson túl is; talán õk is kezdtek belefáradni a témába, akárcsak nézõik. Mindenkinek jobb így: annak a kevés filmnek, ami eljut Magyarországra, nem elhanyagolható hányada meglehetõsen jónak mondható - pláne, amelyek kerülik a mondott témát. Eran Riklis azonban egyike a makacs aktivistáknak: õ még mindig úgy hiszi, a film akkor jó, ha magán hordozza egy dühödt politikai kiáltvány összes ismert jelét. Hinni persze hiheti, csak bizonyítani nem sikerül neki sehogy sem.

A Citromfa fõszereplõje Egyszerû Arab Özvegy, aki a Nyugati Part határán éldegél, kedves kis citromfa-ültetvénye mellett. Hiszik vagy sem, az ültetvény a mindene, és mióta az eszét tudja, ápolgatja a fákat, na meg persze már csak ez maradt neki satöbbi. Hogy, hogy nem, a kerítés másik oldalára költözik az araboktól egyébként meglehetõsen tartó izraeli védelmi miniszter, és a mocsok rögvest ki is vágatná a szerencsétlen, ártatlan fácskákat, az általuk hordozott minden mély értelmû metaforával együtt. Meg ne kérdezzék, hogy ha az erdõcske akkora veszélyt jelent a benne esetleg megbúvó terroristák miatt, akkor miért épp ide kellett költözni. Fõleg, ha citromfák nélkül is potenciális terroristának tekintünk minden arabot - a politikai pamflet legtöbbször csak addig hatásos, amíg az ember nem kérdez vissza.

Dõlnek a klisék dögivel, az egyszerû asszony küzdelme a legfelsõbb bíróságon címû fejezettõl egészen a tahó izraeliek citromot lopnak az egyszerû asszonytól címûig. Amikor elfogynak, véget ér a film is.

A Szuez Film bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.