film - CITROMFA

  • Kovács Bálint
  • 2009. május 21.

Zene

Az izraeli filmesek egy ideje rájöttek, hogy van élet az izraeli-palesztin konfliktuson túl is; talán ők is kezdtek belefáradni a témába, akárcsak nézőik. Mindenkinek jobb így: annak a kevés filmnek, ami eljut Magyarországra, nem elhanyagolható hányada meglehetősen jónak mondható - pláne, amelyek kerülik a mondott témát.
Az izraeli filmesek egy ideje rájöttek, hogy van élet az izraeli-palesztin konfliktuson túl is; talán õk is kezdtek belefáradni a témába, akárcsak nézõik. Mindenkinek jobb így: annak a kevés filmnek, ami eljut Magyarországra, nem elhanyagolható hányada meglehetõsen jónak mondható - pláne, amelyek kerülik a mondott témát. Eran Riklis azonban egyike a makacs aktivistáknak: õ még mindig úgy hiszi, a film akkor jó, ha magán hordozza egy dühödt politikai kiáltvány összes ismert jelét. Hinni persze hiheti, csak bizonyítani nem sikerül neki sehogy sem.

A Citromfa fõszereplõje Egyszerû Arab Özvegy, aki a Nyugati Part határán éldegél, kedves kis citromfa-ültetvénye mellett. Hiszik vagy sem, az ültetvény a mindene, és mióta az eszét tudja, ápolgatja a fákat, na meg persze már csak ez maradt neki satöbbi. Hogy, hogy nem, a kerítés másik oldalára költözik az araboktól egyébként meglehetõsen tartó izraeli védelmi miniszter, és a mocsok rögvest ki is vágatná a szerencsétlen, ártatlan fácskákat, az általuk hordozott minden mély értelmû metaforával együtt. Meg ne kérdezzék, hogy ha az erdõcske akkora veszélyt jelent a benne esetleg megbúvó terroristák miatt, akkor miért épp ide kellett költözni. Fõleg, ha citromfák nélkül is potenciális terroristának tekintünk minden arabot - a politikai pamflet legtöbbször csak addig hatásos, amíg az ember nem kérdez vissza.

Dõlnek a klisék dögivel, az egyszerû asszony küzdelme a legfelsõbb bíróságon címû fejezettõl egészen a tahó izraeliek citromot lopnak az egyszerû asszonytól címûig. Amikor elfogynak, véget ér a film is.

A Szuez Film bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk