film - CITROMFA

  • Kovács Bálint
  • 2009. május 21.

Zene

Az izraeli filmesek egy ideje rájöttek, hogy van élet az izraeli-palesztin konfliktuson túl is; talán ők is kezdtek belefáradni a témába, akárcsak nézőik. Mindenkinek jobb így: annak a kevés filmnek, ami eljut Magyarországra, nem elhanyagolható hányada meglehetősen jónak mondható - pláne, amelyek kerülik a mondott témát.
Az izraeli filmesek egy ideje rájöttek, hogy van élet az izraeli-palesztin konfliktuson túl is; talán õk is kezdtek belefáradni a témába, akárcsak nézõik. Mindenkinek jobb így: annak a kevés filmnek, ami eljut Magyarországra, nem elhanyagolható hányada meglehetõsen jónak mondható - pláne, amelyek kerülik a mondott témát. Eran Riklis azonban egyike a makacs aktivistáknak: õ még mindig úgy hiszi, a film akkor jó, ha magán hordozza egy dühödt politikai kiáltvány összes ismert jelét. Hinni persze hiheti, csak bizonyítani nem sikerül neki sehogy sem.

A Citromfa fõszereplõje Egyszerû Arab Özvegy, aki a Nyugati Part határán éldegél, kedves kis citromfa-ültetvénye mellett. Hiszik vagy sem, az ültetvény a mindene, és mióta az eszét tudja, ápolgatja a fákat, na meg persze már csak ez maradt neki satöbbi. Hogy, hogy nem, a kerítés másik oldalára költözik az araboktól egyébként meglehetõsen tartó izraeli védelmi miniszter, és a mocsok rögvest ki is vágatná a szerencsétlen, ártatlan fácskákat, az általuk hordozott minden mély értelmû metaforával együtt. Meg ne kérdezzék, hogy ha az erdõcske akkora veszélyt jelent a benne esetleg megbúvó terroristák miatt, akkor miért épp ide kellett költözni. Fõleg, ha citromfák nélkül is potenciális terroristának tekintünk minden arabot - a politikai pamflet legtöbbször csak addig hatásos, amíg az ember nem kérdez vissza.

Dõlnek a klisék dögivel, az egyszerû asszony küzdelme a legfelsõbb bíróságon címû fejezettõl egészen a tahó izraeliek citromot lopnak az egyszerû asszonytól címûig. Amikor elfogynak, véget ér a film is.

A Szuez Film bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.