Köves Gábor

Egymás után két filmje, az Éhség és az Akvárium is elkerült a hazai mozikba, tavaly pedig a Becstelen Brigantykban feszített. Azóta Soderbergh és Cronenberg is bejelentkezett egy-egy szereppel, Hollywood pedig egy nagyszabású képregényfilmmel (Jonah Hex) találta meg. A Narancs telefonon érte el a sokat dolgozó színészt.

Már Dennis Lehane, a Viharsziget című regény szerzője sem nagyon kérette magát, amikor meg kellett neveznie, mely műfajok előtt emelt kalapot, Martin Scorsese viszont komplett áriákban teregette ki filmtörténeti kapcsolati hálóját. Otto Preminger és Val Lewton, Jacques Tourneur, sőt még Roman Polanski neve is felhangzott, miután az lenne a meghökkentő, ha Leonardo DiCaprio nem Az aranykezű férfi fiatal Sinatrájának kabátját viselné, a szorosan mellette dohányzó Mark Ruffalo pedig nem a Robert Mitchum-érdemrend polgári fokozatának kitüntetettjeként feszítene a fedélzeten.

A Turulpörkölt szerzője szerint azért íródott, hogy a gulyásmázon és a csárdásvirtuson túl is eligazítsa a lengyeleket Magyarország lakóinak viselt dolgairól. A magyar-lengyel vegyes házasságban született, Varsóban élő szerzővel budapesti látogatása során beszélgettünk.

Cserhalmi György nemrég Dés-Bereményi-slágerek értő tolmácsolójaként lépett színpadra, s íme, énekhangja Makk Károly új filmjében is főszerephez jut, a sírva vigadós regiszterben hallhatunk tőle több nótát, egyet rögtön a film elején, csak hogy tudjuk, hova érkeztünk. Hová-hová, természetesen a korrupciótól barázdált, zsíros magyar tájba, a komák, sógorok, atyafiak és egyéb minden hájjal megkent rokonok földjére, ahol a frissen hivatalba lépő polgármester nem titkolt vágya, hogy két nóta közt "kötelet rakjon a rohadt korrupt banda nyakába." Hát ilyen ember a polgármester;

Nemrég került a boltokba Nick Hornby új regénye, A Meztelen Juliet, de forgatókönyvíróként ő jegyzi a tavalyi év egyik legnagyobb angol filmsikerét, az An Educationt is. A Fociláz, a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról világhírű szerzője telefonon adott exkluzív interjút a Narancsnak.

A Magyar Filmlaboratórium egykori produkciós vezetőjével a filmszemle életműdíja alkalmából beszélgettünk.

A Shakespeare and Co. nem titkos hely: az idén 96 éves George Whitman könyvkereskedésnek látszó irodalmi műintézménye a Notre-Dame-tól két kőhajításnyira alighanem Párizs leghíresebb angol nyelvű könyvesboltja. Kívülről patinásan bohém könyvkereskedés, belülről bentlakásos művészszállás.

Nyomjuk, vagy ne nyomjuk, ez itt a kérdés. Ha megnyomjuk, egymillió dollárral leszünk gazdagabbak, de valaki, akit nem ismerünk, tán egy kínai rizsföldeken robotoló idénymunkás, azonmód el talál halálozni. Ha nem nyomjuk, tán emberként végezzük, de annál szegényebben. S hogy mit nyomunk (vagy éppenséggel nem)? Egy csinos barna fadoboz tetején éktelenkedő bazi nagy piros gombot (olyan nagyot és olyan pirosat, hogy az rögvest a főcímbe kívánkozik - oda is kerül).

A Király utcai társbérletet hárman lakják. Eszter (29) és Anna (26) bölcsész, Zsófi (23) orvostanhallgató. Bár egyiküknek sem ez a fő foglalkozása, a nappaliban zsidó kultúrházat üzemeltetnek: ez az amerikai mintára létrehozott Moishe vagy Mózes Ház, mely egyszerre privát társbérlet és közösségi ház, de a nagyszoba zsinagógává is alakítható. Bálint Annával beszélgettünk.

Simon Brenner alakjának is ott a helye az irodalomba átjáró magánnyomozók között, elmaradhatatlan társa pedig nem más, mint a cicomázatlan osztrákság. Wolf Haas Brenner-történeteiből eddig kettő jelent meg a Scolar Kiadónál, melyek mint a "pertuirodalom" gyöngyszemei egy sörízű kocsmai beszélgetés közvetlenségével szólnak az olvasóhoz. A szerző e-mailen válaszolt kérdéseinkre.

Gottlandról, a Prága környéki Karel Gott-múzeumról kapta a címét Mariusz Szczygiel eredetileg 2006-ban, nálunk néhány hete megjelent könyve, melyben a lengyel újságíró a huszadik század cseh történelmének kisebb-nagyobb csontvázait fogja vallatóra sajátos humorú, múltfeltáró tudósításokban. A Karel Gottot személyesen is ismerő, hazájában talkshow-házigazdaként is jegyzett szerzővel budapesti könyvbemutatója alkalmával beszélgettünk.

Nem volt szándékukban botránykönyvet írni, csupán egy 17. századi kasztrált énekes élettörténetét szerették volna regényesen elbeszélni. Mire azonban az Imprimatur végére értek, hamar éreztették velük: vatikáni érdekeket sértettek. Bár Olaszországban a mai napig nem hivatalos tiltólistán szerepelnek, az Imprimaturnak azóta két folytatása is született, s a szerzők még további négy részt ígérnek. A történész-író házaspárral a sorozat második kötete, a Secretum magyar nyelvű megjelenése alkalmából beszélgettünk.