"Műfajom a feltámasztás"

Wolf Haas író

Könyv

Simon Brenner alakjának is ott a helye az irodalomba átjáró magánnyomozók között, elmaradhatatlan társa pedig nem más, mint a cicomázatlan osztrákság. Wolf Haas Brenner-történeteiből eddig kettő jelent meg a Scolar Kiadónál, melyek mint a "pertuirodalom" gyöngyszemei egy sörízű kocsmai beszélgetés közvetlenségével szólnak az olvasóhoz. A szerző e-mailen válaszolt kérdéseinkre.

Magyar Narancs: Hogyan lett reklámszövegíró?

Wolf Haas: Regényíró akartam lenni, de nem kiadatlan regények írója, a kiadói ajtókat azonban rendre zárva találtam. A lakbért persze ebben a szomorú helyzetben is ki kellett fizetni, így valami más megélhetés után kellett, hogy nézzek. Hát, így jött a reklámipar. Úgy okoskodtam, hogy így elleszek addig, amíg valóban azt csinálhatom, amit igazán szeretnék.

MN: Reklámipari működése során sikerült egy-két maradandó szlogennel hozzájárulnia az ügynökség sikeréhez?

WH: 13 éve fordítottam hátat a pályának, úgyhogy őszintén remélem, mára a teljes ilyen irányú működésem a feledés homályába merült.

MN: Ha be is jön a számítása, azért néhány régi rádióspotban felismerhető a hangja.

WH: Mit csinál az ember, ha reklámspotot készít? Rendszerint színészeket bíz meg, a legtöbbjüknek viszont túl képzett volt a hangja az ilyesmihez, úgy beszéltek, mintha a színpadról szólnának a közönséghez. Nekem viszont az volt a mániám, hogy az én rádióreklámjaimnak egyáltalán ne olyan legyen a hangzásuk, mint általában a rádióreklámoknak. Hétköznapi utcahangokat szerettem volna, s jobb híján én mondtam fel a szövegeket. Ami nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt, mert elég kínosan hangzott az egész, kaptam is érte hideget-meleget. Ha úgy tetszik, ebben az értelemben sikerült valami egyedit alkotnom. De mit tegyek, amikor engem a mindennapokban használatos nyelv érdekelt, és regényíróként is ez érdekel.

MN: A Brenner-krimik magyar fordítója az első kötet utószavában azt írja: "Wolf Haas olyan, mintha Thomas Bernhard krimiket írt volna."

WH: Igyekszem nem sokat foglalkozni azzal, hogy ki mit gondol a könyveimről. Nagy általánosságban azt mondhatom, a könyveimet sokkal inkább a humoruk teszi felismerhetővé, mintsem a krimi mivoltuk. Ami a Bernhard-hasonlatot illeti, a fordító valószínűleg a nyelv kiemelt szerepében látott hasonlóságokat, hogy nemcsak a történeten van a hangsúly, hanem a nyelv zeneiségén is. Vagy talán a tragédiákban megbúvó komikum kidomborítására célzott. De az is lehet, hogy a kiadó egyszerűen pisztolyt szegezett a fejéhez, és parancsba adta, hogy valami híres íróhoz hasonlítson.

MN: 2003-ban lezártnak tekintette Brenner nyomozó történeteit, idén mégis visszatért hőséhez.

WH: Hat éve, a hatodik kötet megírása után valóban úgy gondoltam, hogy elég volt, most mégis boltokban a hetedik könyv. Közös sikereink csúcsán mondtam fel Brennernek, azóta írtam egy teljesen más jellegű regényt, az eltelt idők során pedig többé-kevésbé meg is feledkeztem róla. Így viszont az az izgalmas helyzet állt elő, hogy újrakezdhettem az ismerkedést. Különben is, az első Brenner-regénynek a Halottak feltámadása volt a címe: műfajom a feltámasztás. Az pedig csak jó, ha az ember egy váratlan fordulattal meg tudja lepni az olvasóit - még jobb, ha saját magát is. Brenner feltámasztása ilyen esemény volt az életemben.

MN: A Das Wetter vor 15 Jahren című regénye, melyet a Brennerrel való szakítás után írt, fiktív interjú egy fiktív Wolf Haas és egy fiktív újságíró között.

WH: Ez a regény egy olyan regényről szóló interjú, mely épp a róla szóló interjú révén kezd el létezni. Eléggé meglepte az olvasókat, már csak azért is, mert viszonylag ritka egy regény életében, hogy csak a róla szóló interjú jelenjen meg, maga a regény nem. Ha jobban belegondolok, ez az interjúmódi nem is áll olyan messze a Brenner-stíltől, mint ahogy az elsőre tűnik. Jó alkalom volt, hogy visszataláljak az élőbeszédhez. Azt hittem, hogy az előzőekhez képest egy egészen más irányba indulok el, majd meglepve tapasztaltam, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindultam: ismét olyan könyvet írtam, melyben az élőbeszédé, és nem az írott nyelvé a fő szerep.

MN: És mi történt Brennerrel, mennyit változott a hatodik regény óta eltelt időben?

WH: Hat évvel idősebb lett, pont, mint maga a szerző. De olyan nagyon azért nem változott.

MN: Egy meglehetősen bizarr filmes hasonlattal élve egy helyütt azt írták erről a nemrég megjelent, hetedik Brenner-regényről, hogy megszületett A szállító 2. osztrák változata.

WH: Köszönet a tippért! Ezek után nem is kérdés, melyik DVD-t fogom kikölcsönözni este.

MN: Brenner eseteit egy ismeretlen narrátor beszéli el egyes szám első személyben, meglehetősen közvetlen, majdhogynem "kocsmai" stílusban. Mi volt előbb, ez a két sör közötti elbeszélőtechnika, vagy maga Brenner?

WH: A narrátor volt meg először, s mielőtt bárki is elhamarkodottan Brennert tekintené a regények főszereplőjének, szomorú hírrel kell szolgálnom: Brenner csak második a sorban, a történetek igazi motorja mindig is a mesélő volt, s ezt a jó szokását a mai napig megőrizte.

MN: Idestova három Brenner-regényt is megfilmesítettek. Mi lett e sötétben bujkáló főszereplő sorsa a filmekben?

WH: Csak meglehetősen kicsi szerep jutott neki. Van narrátoruk a filmeknek, de néhány mondatnál több nem jut neki. Egy filmnek a saját tollaival kell ékeskednie, a nyelv pedig, legalábbis úgy, ahogy a Brenner-történetekben szerephez jut, nem tartozik ezek közé.

MN: A filmekben Josef Hader osztrák színész alakítja Brennert. Kit látna szívesen Brennerként egy hollywoodi remake-ben?

MN: Még mielőtt egyáltalán felmerült volna, hogy film készül Brennerből, egy osztrák magazinnak adott interjúban azt találtam mondani, hogy a szerep nem is lehet másé, mint Harvey Keitelé. Persze csak viccnek szántam, de néhány olvasó komolyan vette. Semmi kétség, Harvey Keitel tökéletes Brenner lenne, majdnem olyan tökéletes, mint Josef Hader.

Neked ajánljuk