Mr. Pink a helyi night-clubból

Michael Fassbender színész

Film

Egymás után két filmje, az Éhség és az Akvárium is elkerült a hazai mozikba, tavaly pedig a Becstelen Brigantykban feszített. Azóta Soderbergh és Cronenberg is bejelentkezett egy-egy szereppel, Hollywood pedig egy nagyszabású képregényfilmmel (Jonah Hex) találta meg. A Narancs telefonon érte el a sokat dolgozó színészt.

Magyar Narancs: Az Akvárium egyetlen színésze sem kapta kézhez a teljes forgatókönyvet; Andrea Arnold, a film író-rendezője mindig csak a következő heti adagot osztotta meg önökkel. Volt olyan pillanat, hogy elege lett e szokatlan módszerből?

Michael Fassbender: Nem mondom, amikor először a fülembe jutott, hogy mi készül, adódtak kételyeim, elég távol áll tőlem ez a fajta technika. De ismertem Andrea előző filmjét, a Red Roadot, úgyhogy tudtam, hogy jó kezekbe kerülök.

MN: Egyszer sem szült feszültséget ez a bizonytalanság?

MF: A színésznek az a dolga, hogy lépten-nyomon elbizonytalanodjon, e tekintetben az Akvárium sem volt kivétel. Kisebb-nagyobb frusztrációk meg mindig adódnak. A munka nagy részében össze voltunk zárva, mármint az egész stáb, egy két hálószobás lakótelepi lakásban, nem lehetett megúszni feszültségek nélkül. De ezek velejárói a független filmezésnek, állandóan hajt az idő, mindenki ismeri ezt az érzést, aki ebben a műfajban utazik. Még egy olyan, látszólag nem túl bonyolult jelenet is, mint amikor térdig a vízben halat kellett fognom egy tó közepén, szóval még ez is idegölő tudott lenni; és a legkevésbé a hal miatt. Mindenki azon izgult, hogy be tudjuk-e fejezni időben, amíg még használhatók a természetes fények, mert csak ez az egy napunk volt erre a jelenetre.

MN: Mindazonáltal melyik volt a leggyümölcsözőbb független filmes élménye?

MF: Hát persze: Steve McQueen filmje, az Éhség. Korábban sok mindent egyszerűen azért vállaltam el, hogy dolgozhassak, s csak reméltem, hogy egyszer majd megtalál egy nekem való szerep. Az Éhség ilyen volt. A szereppel járó koplalás (Fassbender az 1981-ben éhségsztrájkban elhunyt IRA-tagot, Bobby Sandset alakítja - a szerk.) is különleges élményt jelentett; azt megtapasztalni, hogy milyen, amikor a mindennapos szükségleteidet nem lehet kielégíteni, olyan igényeket, amelyek egyébként fel sem tűnnének, hisz normálisan azonnal magadhoz veszel mindent, amire szükséged van.

MN: Hasonlóan ijesztő fizikai átalakulást utoljára talán Christian Bale-től láthattunk A gépészben. Konzultált valakivel?

MF: Egy londoni dietetikussal. Azt mondta, hogy 15 kiló mínuszig mehetek el, onnantól kezd rizikóssá válni a fogyás. Amennyire érzem, sikerült úgy csinálnom mindent, hogy ne tegyek kárt magamban, aztán majd meglátjuk, idővel jelentkezik-e valami.

MN: Ír lévén sosem jelentett problémát az akcentusa? Az amerikaiak például értik az ír akcentust?

MF: Panasz még nem érkezett, pedig ír lévén sem az Akváriumban, sem pedig az Éhségben nem változtattam a természetes beszédhangomon. Bár sokaknak még így sem hangzom elég írnek, voltak, akik a kiejtésem alapján kanadainak, mások meg dél-afrikainak gondoltak.

MN: Született írként nyilván észreveszi, ha egy filmben műír akcentussal beszélnek...

MF: Elmondom inkább, hogy nem ír létükre kik csinálják jól. Iain Glen például a Dal egy agyonvert fiúért című filmben, vagy John Hurt A rétben. Meg persze Daniel Day-Lewis is nagyon jó írül, elég csak megnézni vagy meghallgatni, ahogy A bunyós és az Apám nevében című filmekben csinálja.

MN: És a műírek?

MF: Orson Wellesnek volt egy filmje, az, amiben egy jachton szolgál... A sanghaji asszony. Na, ő egy elég viccesen beszélő műír.

MN: Ha már a klasszikusoknál tartunk, a Becstelen Brigantykban egy katonáskodó filmtörténészt játszik, a húszas évek német filmjének nagy szakértőjét.

MF: Meg is néztem egy jó csomó klasszikust, főleg persze Pabstól, akit a filmbeli figura is említ. Láttam a Piz Palü fehér poklát, az Egy perdita naplóját és természetesen Tarantino nagy kedvencét, a Pandora szelencéjét is. De ez csak szorgalmi feladat volt, mert a figurát Tarantino kimondottan a fiatal George Sandersről mintázta, úgyhogy elsősorban az ő filmjeit tanulmányoztam, például Az Angyal-sorozat harmincas évekbeli epizódjait, ahol Sanders volt Simon Templar. A Brigantyk amúgy is egy filmnézős forgatás volt, minden csütörtökön moziest volt a babelsbergi stúdió egyik vetítőjében. Quentin a saját gyűjteményéből vetített filmeket, bárki jöhetett a stábból, volt sör, hot-dog meg kiselőadás is Quentintől a vetítések előtt.

MN: Tarantinóval, ha nem is személyesen, de korábban is kapcsolatba került.

MF: Amikor 18 éves voltam, a haverjaimmal előadtuk a Kutyaszorítóban színpadi változatát. Az előadás a helyi night-clubban volt, ami diszkóként is működött. Én voltam a darab mindenese; producer, rendező és Mr. Pink is egy személyben. 2-3 font körül lehetett a belépő, és elég sokan meg is néztek minket. Nagyjából itt dőlt el, hogy mit is szeretnék csinálni a továbbiakban.

MN: Kértek engedélyt Tarantinótól?

MF: Csak fogtuk magunkat, és csináltuk. Lehet, hogy kellett volna?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.