Krusovszky Dénes

Annak szemléltetéséhez, hogyan lehet valami egyszerre nagyszabású és kisszerű, elég jó segédanyagokat biztosított az új Népstadion, pontosabban a Puskás Aréna átadási ünnepsége.

A rádiózás műfaji sajátossága, hogy viszonylag merev struktúrában kell kiépíteni minél színesebb műsorkínálatot. Egyfelől vannak a kötelezően teljesítendő feladatok: hír- és időjárásközlés, közlekedési információk, másfelől az ilyen blokkok közé beilleszthető úgynevezett magazinműsorok. A hallgatóság elvárja a kiszámíthatóságot, de igényli a változatosságot is. Amikor egy adó új műsorokat indít, nyilván szem előtt tartja, hogy ezeknek a paradox elvárásoknak a hálójában hol helyezkedik majd el a friss produkció.

A fordításban megjelenő életművek sajátossága, hogy néha az időbeliséget felborítva, a legkülönösebb együttállásban jelenhetnek meg egy írói pálya egymástól valójában igen távol eső darabjai.

Nem először hallgatjuk vidám hangulatban a Karc FM emblematikus műsorát, a már címében is végtelenül cizellált (és álszerénységgel sem vádolható) Az igazság óráját, de az még mindig nem világos, hogy itt most ki a főnök.

A közösségi média korában, amikor az utazók még azelőtt beszámolnak a rendkívül egyedülálló és megismételhetetlen kalandjaikról, hogy hazatértek volna, egészen érdekes időutazásnak tűnik rádióban hallgatni valakinek az útleírásait.

A Nikola Gruevszkit leváltó Zaev-kormány első kulturális minisztere korábban civil aktivista, művészeti menedzser és könyvkiadó volt. Jelenleg kulturális tanácsadóként segíti a szocdem kormányfőt. Arról mesélt, hogy mekkora pusztítást végzett a macedón kultúrában a hipernacionalista Gruevszki-kormány, és mit lehet az örökségével kezdeni.

Ahogy a nyelvművelők rémálmaiban mondani szokás: ezt nem láttuk jönni. Vagyis meglehetősen felkészületlenül ért minket a Vendég a háznál múlt keddi adása, pedig annyi rutinunk talán már van, hogy tudjuk, ettől a műsortól sok minden kitelik. Az elmúlt években többször is foglalkoztunk vele, és számos nagyszerű pillanatot köszönhetünk neki, miközben legalább ennyi kínos emlék is feltolul a műsorcím hallatán, na meg néhány valóban vállalhatatlan epizód, mint a lombikgyerekekről szóló, emlékezetesen aljas adás. De hát ilyen időket élünk, miért épp a gyereknevelési műsor lenne kivétel?

„A majré jiddis szó, jelentése félelem. Szóval félelem, majré nélkül beszélgetünk arról, hogy milyen ma a közös életünk itt, vannak-e tabuk, elhallgatások, ki nem beszélt s így bizalmatlanságot, félelmet okozó ügyek.” Így magyarázza a Klubrádió viszonylag új műsorának, a Csak semmi majrénak a címét.

Április 16-án nyílt meg, de úgy tűnik, igazából a nyárra ért be és vált slágerkiállítássá a Minden múlt a múltam (a találó és könnyen megjegyezhető cím Rakovszky Zsuzsától lett kölcsönvéve) a Magyar Nemzeti Galéria A épületében.

A Kossuth rádió ünnepi műsora a Páneurópai Piknik kerek évfordulójára készült. Augusztus 19-én épp harminc éve történt, hogy a magyar határt – még csak rövid időre – megnyitották a keletnémet menekültek előtt.

A Tanácsköztársaság centenáriumán a hivatalos emlékezetpolitika leginkább az 1919-es események kiretusálásával volt elfoglalva. Annál érdekesebb, hogy a Helikon Kiadó egy Budapesten élő angol történész, Bob Dent monográfiáját hozta ki az évfordulóra. A vörös város – Politika és művészet az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság idején c. könyv történész fordítójával beszélgetünk.

Néhány éve szántunk már pár szót a rendszerváltás emlékezetének egy műsorsorozat apropóján (lásd: Beleborzongtak, Magyar Narancs, 2014. június 26.). A Kossuthon futott Rendszerváltók – 1989-ről olyanokat írtunk, hogy ez „egy fontos és rossz műsor”, s így nincs sok értelme beszélni az egészről.