Rádió

Elment a vízérzékelés

Vegyesúszás

Interaktív

A sajtó két hírt kapott fel az úszóvilág háza tájáról az elmúlt hetekben: a válogatottban felbukkanó pozitív vírusteszteket és Kapás Boglárka karanténedzését a kerti medencében.

Kapás gumiköteles tempózása a helyzet tökéletes szimbólumává vált, és bizonyára évek múlva is méltán fog előkerülni a ’20-as járvány ikonikus ábrázolásainak egyik ékköveként.

A koronavírus-járvány árnyékában nem csak a múzsák, a sportkommentátorok is hallgatnak, mert hát miről is tudnának beszámolni a végtelen veszteséglistákon túl és a fehérorosz focibajnokságon innen? Hogyan reagálnak minderre? Felszámolják magukat, monstre ismétlésekbe kezdenek, végtelenített panaszáradatot zúdítanak a már amúgy is megcsömörlött hallgatókra? Mindegyikre akad példa, de a leggyakoribb megoldásnak most a monoton, esélylatolgató interjúzás tűnik. Mikor lesz ennek vége, lehet-e folytatni, mi megy végképp tönkre, és mi az, ami menthető még? És a fő kérdés: hány százalékkal csökken a focisták fizetése Manchestertől Felcsúton át Siófokig?

Azt a pikánsnak mondható alapállást, hogy az InfoRádió bizonyos műsorainak a szponzorai (virágnyelven: szakmai partnerei) maguk a terület résztvevői, illetve az azt kontrollálni hivatott szervek és intézmények is, számos alkalommal pedzegettük már. Ki nyomná az oktatási vagy családi műsort, ha nem az Emmi, és ki a focima­gazint, ha nem az MLSZ? Jól illik ebbe a sorba az úszósportról szóló, csütörtök esténként jelentkező félórás műsor, a Vegyes­úszás is. Vajon az ilyen műsorképződményeket meddig lehet teljes értékű rádióműsornak tekinteni, és mikortól inkább reklámfelület ez a fél óra, amelyet a támogató szervezet a maga érdekes kedve szerint tölt meg tartalommal a műsorkészítők szíves közreműködésével? A Vegyesúszás házigazdája, Farkas Dávid mindenesetre sok szempontból idézett egy valódi szerkesztő-műsorvezetőt, például felkonferált és kérdésekkel is élt, ezt nem lehet elvitatni tőle.

A rövid műsor természetesen interjúkra épül, hiszen a sportélet ma a verbalitásban zajlik. Az első megszólaló aligha meglepő módon Wladár Sándor, az úszószövetség vezetője. Ő viszi el a műsor felét, mutatván, hogy most a medence helyett a vezetői szinten dőlnek el a dolgok. Wladár egyébként megnyerő nyíltsággal közli, hogy ami most történik, „évekre visszavetheti a magyar úszósport teljesítményét”. Majd hozzáteszi: „hosszú idő kell majd, hogy a magyar úszósport visszatérjen a régi nagy sikereihez”. Elmaradt versenyek és kihagyott edzések végtelen sora kíséri a járvány miatti válsághelyzetet. De azért van pozitív fejlemény is: bár az úszóknak „elment a vízérzékelése”, és mentálisan nincsenek jó állapotban, „egyik sem hízott meg”.

Ennek némileg ellentmondani látszik Németh Nándor úszó, aki bizony váratlanul felszedett kilókra panaszkodik, amellett, hogy a medencehiány őt is kínozza. Rá­adásul a napirendje is felborult, délben kel, gyúr egy kicsit, aztán puzzle-ozik a barátnőjével. De – mint megtudjuk – nemcsak ő került ilyen vákuumba, hanem az összes sporttársa is, akik az országos bajnokságra készülvén csúcsformába hozták magukat az olimpiai év elejére, most pedig lenullázva ülnek otthon, s igyekeznek „szárazföldi edzéssel” egyben maradni. Németh azt is nehézségként említi, hogy ha el is kezdhetnének úszni, az sem lenne könnyű világos célok és versenyek nélkül.

Kapás Boglárka karanténedzése végül itt is szóba kerül, hiszen párja és kerti medencetársa, Telegdi Ádám a műsor utolsó megszólalója. Nagyjából ugyanazt mondja, mint Németh, és legalább annyira vágyakozik ő is az uszoda után. Szabadidejét, mint kissé pironkodva megjegyzi, videojátékozással tölti. Ami, ezt már mi tesszük hozzá, nem biztos, hogy kidobott idő. Ahogy a dolgok állnak, könnyen elképzelhető, hogy az e-spor­toké lesz a jövő.

InfoRádió, április 23.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.