Könyv

Arc a maszk alatt

Ágoston Tamás: A visszaalvás művészete

Könyv

Ágoston Tamás (már ha valóban létezik ilyen nevű szerző, többen ugyanis álnévre gyanakodnak) visszahúzódó költő.

1985-ben született Mezőkövesden, filozófiát tanult Debrecenben, és egy ideig élt Németországban is. Igaz, ezek az információk is tőle, pontosabban első, A repülés kezdetei című, 2017-es verseskönyvének fülszövegéből származnak. Tény, hogy könyvbemutatói nem voltak, felolvasóesteken nem szerepel, az irodalmi életben személyesen nem vesz részt. A versei viszont rendszeresen jelennek meg irodalmi folyóiratokban az Élet és Irodalomtól a Műúton és a Ligeten át az Alföldig.

Valószínűleg ezzel a rejtőzködő szereppel függ össze, hogy Ágoston lírája nem került a kortárs költészeti diskurzus előterébe, és a szerző is kimaradt a generációs névsorokból. Említett első kötetéről alig-alig írtak, noha az adott év egyik legérdekesebb és legrendhagyóbb bemutatkozása volt. A kevés figyelmes kritikus egyike, Deczki Sarolta Kések, férgek, mosógép című recenziójában „sűrű, nehéz” kötetként jellemezte Ágoston debütáló munkáját, megjegyezvén, hogy a szerző „nem tesz gesztusokat sem az olvasó, sem a kortárs trendek felé, autonóm és makacs módon csiszolgatja a saját, immár mással aligha összetéveszthető nyelvét és világát”. Deczki az Ágoston-féle lírát kelet-európai „nyomasztásként” azonosította. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a gyökereit valahol Kafka lázálmai között érdemes keresni.

Ágoston nincs egyedül az álneves vagy visszahúzódó költők között. Gál Ferenc például, az 1998-as Újabb jelenetek a bábuk életéből című, lassan kultkönyvvé avanzsált verseskötete után több mint egy évtizedig nem jelentkezett új könyvvel, és utána sem vált az irodalmi színterek gyakori vendégévé. A Hátsó üléssel 2010-ben berobbanó Rosmer János kiléte is sokáig rejtély volt, Németh Zoltán végül hat évvel a kötet megjelenése után „leplezte le” a név mögött álló Csehy Zoltánt. Nagy kérdés, hogy a szerzői jelenlét (vagy jelen nem lét) mennyiben befolyásolja egy-egy költői pálya alakulását.

Annyi tudható Ágoston két könyvének születéséről, hogy a szerző egy rövid, intenzív alkotói szakaszban írta meg, egyszóval a két kötet együtt is mindössze két-három év verstermését tartalmazza. Mindez tükröződik az anyag integritásában, ám olykor némi monotóniát is magával hoz. A repülés kezdeteiben megismert szürrealisztikus, álomszerű látásmód átúszik, átdereng a friss kötetbe is. A versek dikciója letisztult, a versbeszéd grammatikai semleges, és a költő távolságtartása a formakultusztól, illetve a „jól hangzás” igényétől továbbra is jellemző. Mindezek mellett a nagyon erős képiség, a szokatlan egymás mellé rendelések és a hétköznapi élethelyzetek állandó kizökkentése mozgatja Ágoston líráját. A kötetben szereplő 65 vers (nincsen ciklusokra bontva az anyag, amitől rögtön lesz egyfajta túlzsúfolt hangulata) mindegyikének – egyetlen kivétellel – egyszavas, megfoghatatlanul semleges címe van, ilyenek, mint: Tégla, Cirok, Szén, Kirándulás, Palacsinta. Az egyetlen kivétel egy verscímmé emelt név: Borbély Szilárd. Ez valamiféle költői tájékozódást, lírai kapcsolatépítést is sejtet. De nem csak Borbély neve hozható fel Ágoston verseit olvasva. Szijj Ferenc lerobbant urbánus látképei és különös, gomolygó versépítkezése sem idegen tőle (bár Szijj fanyarabb és következetesebb, mint ő), mint ahogy Nemes Z. Márió analitikus költészete is rokonítható e versekkel, igaz, Nemesnél jóval erősebbek a programszerű elemek, a konceptualitás.

A kötet legfontosabb vonulata – ahogy azt a szerző tervezte borítóra került post mortem fénykép is aláhúzza – a gyászfeldolgozásé. A szülők és a gyerekek kapcsolata, mint az emberi viszonyok ősképe rendre visszatér a versekben. Hol a szüleitől búcsúzó felnőtt-gyerek gyászba tartó nézőpontjából, hol a saját gyerekeivel összezárt, a helyét nem találó gyerek-felnőttéből. „A feleségem elejti a merőkanalat, / feláll, / hátrálva rám mutat. / Valaki igazgatja magán az arcomat, mint egy maszkot. / Valaki, aki törni-zúzni akar ebben a házban” – olvassuk a Maszk című vers végén. Ez a fajta belső idegenség domináns elem. Ahogy önmagunk szemében idegenek vagyunk, úgy idegen mindenki más is nekünk. Ettől pedig minden értelmes cselekedet, minden lényegi viszony érvényét veszti, és a minket körülvevő világ elkezd megmagyarázhatatlan, töredékes eseménysorokra, a hagyományos logika szempontjából nehezen felfejthető jelenetekre szétzuhanni. Mint a Diktátor című vers elején: „Jégeső veri a hullaházat. / A ballonkabátos léleklátó / apám fölé hajol a mennydörgésben. / Belenéz a fülébe, orrába, szájába. / Felegyenesedik, felém fordul, / vastag keretes szemüvegéről csöpög a víz. / Ne aggódj, fiam, mondja, sündisznó lesz. / Másnap, a nyekergő ágyon gorilla ugrál.”

A szokatlan, radikális képzettársítások keresése időnként túlhajtottá válik („Azt mondják: óvoda. / De én tudom: koncentrációs tábor.”), mint ahogy a költői eszköztár szándékos leszűkítése sem tűnik minden esetben indokoltnak. Mégis: a gyászmunkát a költő átérezhetően, a maga irracionalitásában is zsigeri hatással végzi el. A kötetzáró, Váza című vers ennek a tetőpontja, a maga dísztelenül is szép kezdősoraival: „Ragyog a fóliasátor. / Apám kempingszéken ül, / húsos paprikák közt szaunázik.” Innen érdemes visszakanyarodni az elejére, teret adva a visszaalvás esélyének.

Napkút Kiadó, 2019, 78 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.