Rádió

Egyél meg egy vödrös zsírt

Karácsony Gergely és az autós podcast

Interaktív

Úgy kellett a koronavírus hírfolyamát egyre fásultabban követő közfigyelemnek Karácsony Gergely főpolgármester bejelentése a budapesti sebességcsökkentési tervről, akár egy falat kenyér.

Mintha még a politikai árkok is sekélyedni kezdtek volna hirtelen, pártszimpátiától függetlenül mindenki egyként vetette rá magát a – ki tudja, mennyire szándékosan – félreérthető városvezetői elképzelésre. Természetes, hogy az ország legnépszerűbb közlekedési tematikájú podcastjában is elő kellett venni, és elő is vétetett.

Írtunk már podcastokról és fogunk is még, különösen, hogy a koronavírus egyik nem várt mellékhatásaként a hagyományos rádiók is mondhatni elpodcastosodtak: ami nem ismétlő, az betelefonálós. Míg a technikai kihívások miatt a rádióknál sokszor a mégoly tapasztalt veteránok is bele-belebizonytalanodnak az új körülményekbe, a podcast eleve valami ilyesmire lett kitalálva. Olyan, mintha a hangzó műfajok digitális fényképezése lenne. Ahogy bárki tud a telefonjával fotózni (és mégsem lesz ettől fotográfus), úgy bárki tud egy-két applikáció segítségével podcastot gyártani (és mégsem lesz tőle rádiós műsorszerkesztő). Általában azok a jó podcastok, amelyek nem akarnak úgy tenni, mintha többek lennének önmaguknál. A görcsösség, a kimértség, a felesleges túlszerkesztettség úgy pattan le erről a műfajról, hogy öröm nézni (rossz hallgatni).

A Totalcar internetes autós magazin szerkesztősége által üzemben tartott heti rendszerességű podcast, az Égéstér éppen azért tud élvezetes lenni, mert nincs benne semmi erőlködés. Jópofáskodás az van, de a kettő nem teljesen ugyanaz. Olyan érzés belehallgatni Winkler Róbert és kollégái bő órás beszédfolyamába, mintha egy kocsmában telepednénk a résztvevők mellé. Ez eleinte kicsit zavaró is, de rövid idő után belerázódik az ember, aztán már csak az marad meg „elidegenítő effektusként”, hogy ő maga nem tud közbeszólni.

Az Égéstér lassan már a négyszázadik adásnál jár, ez a 389., szóval van mögötte rutin, meg munka is. Az élőbeszéd-jelleg annak ellenére is megmaradt, hogy most nem egy stúdióban ülnek a résztvevők, hanem telefonon beszélnek egymással, bár ez azzal is jár, hogy kicsit csapong a diskurzus. A beköszönéstől (a Tűzföldtől Tokióig üdvözli Winkler a hallgatókat, hozzátéve, micsoda „csodálatos modorosság” ez már rögtön) lóugrásban jutunk el a távol-keleti autógyártók ízlésproblémáin keresztül a nemzeti büszkeség különböző fokozatain (a koreaiak igen, a japánok nem fogadnának el európai vezetőket a saját cégeiknél) át a heti főtémához, mely, mint említettük, Karácsony forgalomlassító ötletelése. Közben megtudjuk, hogy Luc Donckerwolke elhagyta a Hyundait, hogy az Auris az észszerű Prius, és hogy a priusos az új „kalapos skodás”. (Hogy mindez körülbelül mit jelent? Vissza kell érte hallgatni az adást.)

A Karácsony-tervet hatalmas retorikai tűzijáték kíséri. Abban elég nagy az egyetértés, hogy ez egy figyelemelterelő művelet volt a városvezetés részéről, mint ahogy az sem osztja meg a beszélgetőket, hogy ennek így van-e bármi értelme. Nem nagyon, állítják egybehangzóan, legalábbis komoly közlekedéspolitikához ez kiindulási alapként egyszerre túl sok és túl kevés. Aztán előkerül Karácsony nem létező jogsija, és az ebből fakadó kételyek: „alatta még nem rángatott be a Swift, amikor hússzal próbált menni”, halljuk. És hallunk meredekebb dolgokat is, például Winkler összegzésében: „Az állampártban megvannak ezek a bejáratott majmok, akiket ki lehet küldeni, Rezsiszilárd menjél, egyél meg egy vödrös zsírt, és a liberálisok meg hápoghatnak, hogy hát ez a Rezsiszilárd mit csinált megint. Karácsonynak még nincsenek meg ezek az emberei, magának kell elmondania a hülyeséget.” Ez valami olyasmi, amit egy hivatalos rádióműsorban a meghívott professzionális elemző így soha nem mondana (vagy mondhatna) el, ám egy podcast celeb-autósújságíró-influenszere simán felvállalhat. Ízlés kérdése, hogy ezt mennyire fogadjuk el érvényes hangként.

Égéstér 389., totalcar.hu, április 30.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.