Krusovszky Dénes

Aligha kérdéses, hogy az ezredforduló körüli években megújulni vagy legalábbis új hangokkal kiegészülve felfrissülni látszó európai regényirodalom egyik meghatározó szerzője az Angliában élő német Winfried Georg Sebald volt (a másik nagy hatású alaknak az ugyanebben az időben Spanyolországban élő chilei Roberto Bolaño tűnik).

„Az irodalmi műveket kínkeservesen olvassák el, mert erőfeszítés és idő kérdése. Egyáltalán nem értékelik az olvasás fontosságát, hiszen egy-egy irodalmi mű elolvasása és átgondolása szellemi, lelki változást jelent az emberben. […] A fiatalság rövid és konkrét tartalmakkal találkozik a neten, nincs ideje hosszabb művekre, de már a rövid is fölösleges időtöltés számára.”

Van abban valami félelmetes, ha az ember csak úgy, fél füllel, vacsorakészítés közben kapja el a Hősök naptára című mini sorozat éppen aktuális részét. A vicces nevű Zrínyi Miklós Nonprofit Kft. készítésében napi két percben jelentkező program szinte észrevétlenül lapul meg a sporthírek és az esti vitaműsor közötti senkiföldjén.

Ki tudja, miért, de nagyon úgy fest, hogy a hétfői sajtótájékoztató ténye váratlanul érte a közrádió archívumának szerkesztőit, ugyanis ha valaki lemaradt volna róla, vagy olyan elszánt lenne, hogy még egyszer meg szeretné hallgatni, nyomát sem találja az online műsortárban ennek a jeles eseménynek.

Nem könnyű eldönteni, melyik ún. közszolgálati csatorna járt rosszabbul az új szignálokkal. Sokáig a Bartókot sajnáltuk legjobban, de csak azért, mert eddig elkerülte a figyelmünket a Duna World Kossuth-nóta-parafrázisa.

Ha valamiben, hát abban egészen biztosak vagyunk, hogy 2014 olyan év volt, amelyet igencsak különböző szájízzel fog felidézni a nép okos gyülekezete.

"Nem véletlen tehát, hogy a közrádióban épp a péntek reggelt szemelték ki arra, hogy a mindenkori miniszterelnök hétértékelőjének helyet adjon. Egyszerre magasztos és visszafogott pillanat ez, reggel lévén mentes mindenféle csinnadrattától, de azért valahogy mégis a többi hétköznap felett helyezkedik el. Emberszagú, de még nem büdös."

Nem könnyű dolog a portré­készítés, hiszen egyszerre több és kevesebb dolgot kell megmutatni, mint amit egyébként a másik arca vagy hangja közvetlenül elárul tulajdonosáról.

Teljesen érthető, hogy ha már mindennek van napja, miért épp a magyar nyelvnek ne lenne. Igaz, érdekes, hogy a dátuma változott, mindenesetre a történelmi háttér most kétségtelenül áll, ezen a napon fogadta el ugyanis V. Ferdinánd 1844-ben a magyart hivatalos államnyelvként.

Ha van takarékos költészet, Rácz Péteré minden bizonnyal az. És nem is elsősorban azért, mert az elmúlt harminc évben mindössze öt verseskötetet publikált, sokkal inkább azért, amilyen óvatosan használja a szavait (mintha valóban el lehetne használni őket), amilyen türelemmel megközelíti tárgyát, és amilyen visszafogottan nyilatkozik a legmegrendítőbb tapasztalatokról is – tehát nem annyira mennyiségi, mint minőségi értelemben érdemes itt takarékosságról beszélni.

Már maga a tény is, hogy néha az éter legváratlanabb pontja felől érkezik meglepetés a rádióhallgató számára, elég erős érv az öreg médium mellett – akár a tévével szemben is.