Krusovszky Dénes

Ha valakinek kétségei vannak afelől, hogy a kortárs olimpiák az emberiség csúcsteljesítményei közé tartoznak, és abban sem abszolút biztos, hogy a Citius Altius Fortius hármas jelszó értelmes célt takar, az hátrányból indul, amikor egy olyan műsorba fut bele, aminek az az alapvetése, hogy az ötkarikás játékok mindenek fölött állnak.

Félreértés ne essék, nem az a baj a Kossuth rádió újhullámos világképével, hogy olykor-olykor misét közvetít (húsvét táján mondjuk igen embert próbáló sűrűségben), ez lényegében hozzátartozik a közszolgálatiság hagyományához – mifelénk így alakult.

Képzeljünk el egy országot, ahol a beköszöntő tavaszról nem az a legfeltűnőbb mondanivalója a közmédiának, hogy a jó időtől tulajdonképpen félni kell, mert a népvándorlók, ha nem fáznak, gyorsabban mozognak.

A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük. Mindenki szereti, de senki nem veszi igazán komolyan. Talán érdemes végiggondolni, hogy mi is ez az egész, kinek szól, miről és miért.

A friss nézőszámokból úgy tűnik, ismét elég kevesen vették észre, hogy elrajtolt az NB I. tavaszi szezonja. Igaz, amióta nemcsak a stadionokban, de, mondjuk, a Nemzeti Választási Iroda előterében is össze lehet futni a labdarúgás elkötelezett híveivel, talán ezeknek a lehangoló statisztikáknak is egyre kevésbé van vagy lesz jelentősége. Mint ahogy bármi másnak sem. A körülmények tehát, melyek között meg kéne látni a foci igaz és érintetlen csodáját, hogy is mondjuk, nem a legideálisabbak.

Ez a nap is eljött végre.

„Minden igaz, meg persze az ellenkezője is, de azért főleg minden” – habár ez a mottó Kemény István Kedves Ismeretlen című, a ’80-as évekről szóló (melegen ajánlott) regénye előtt áll eredetileg, kicsit megint olyan időket élünk, hogy bármi elé (mellé, felé) oda lehetne írni. Sőt oda is kéne. Boltajtóba, metróaluljáróba, autópálya széli óriásplakátra, gyors telepítésű drótakadályra, hogy még egyszer ki ne mehessen a fejünkből.

A göndör fürtű disznók bemasíroztak a rádióba. Meghallgattuk.

Január első napja nemcsak az újévi másnaposság piros betűs ünnepe, hanem minden bizonnyal az ismétléseké is.

Az őszi kiadói szezon egyik legtöbb figyelmet kapott könyve Réz Pál és a kérdező Parti Nagy Lajos úgynevezett hangos memoárja, interjúkötete, a Bokáig pezsgőben lett.

Kormánypárti írók területfoglalása zajlik, természetesen a mi pénzünkből.

„A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges.”