Rádió

Koccanások

Vitaválogatás a Kossuthon

Interaktív

Január első napja nemcsak az újévi másnaposság piros betűs ünnepe, hanem minden bizonnyal az ismétléseké is.

Nincs még egy nap az évben, amikor ennyire lényegtelennek tűnik, hogy mit adnak a tévék, mit sugároznak a rádiók. Persze gyakran elhangzó fedőszöveg, hogy ilyenkor visszatekintő, értékelő-válogató műsorokkal búcsúztatják el a stábok az óévet, de a lényeg igazából a fránya adásidő kitöltése – minél kevesebb fejfájással. Még nem egészen komoly hangulatú ez a nap, de a kínosan vidámkodó szilveszteri hangütéstől azért már biztos távolságban szólal meg a hangja – valahonnan a bakiparádékon túlról, de a valódi tartalomszolgáltatáson még innen.

A Best of Ütköző mintha már a címével is ezt jelezné előre, hiszen az angol kifejezésről általában valamiféle popkulturális anyagra asszociál a magyar fül, miközben az Ütköző – ki ne tudná ezt – az állami adó egyik legkomolyabban gondolt produktuma. Van itt némi zavar már az adás leg­elején: Törőcsik Zsolt műsorvezető azt ígéri, hogy a „legélesebb ütközésekből” kap ízelítőt a hallgatóság, miközben azt is jelzi, mintegy átkacsintva az éteren, hogy azért lesz abban némi humor is, ahogy itt egymásnak feszülnek a vélemények. Ez pedig elég rendhagyó műsorkészítői húzás Náray Balázs szerkesztő részéről: csinálni egy lehetőleg minél feszesebb, minél kiélezettebb vitaműsort egy éven át, majd január elsején kiszedni belőle a legvadabb csörtéket, és jól kiröhögni az egészet. Nyilván lehet így is, csak akkor meg az nem világos, hogy a végén miért nem lett ennél életszerűbb az adás mégsem. Mert a hétköznaponként kétszer is jelentkező Ütköző ennél a best of fél óránál akárhogy is, de jóval színesebb évet tudhat maga mögött. Igaz, emlékeink szerint ezek az ütközések azért nem mindig csattantak olyan nagyot, és – ugyan semmiképp sem akarnánk összeesküvés-elméleteket gyártani – mintha nem is olyan rendszertelenül történt volna meg az a véletlen csoda, hogy a vitapartnerek tulajdonképpen mindenről ugyanazt gondolták. Így vagy úgy, a best ofba válogatott összecsapásokról végül is kijelenthető, hogy vitatechnikailag még csak-csak változatosak voltak – a totál beborult veszekedéstől a lagymatag udvariaskodáson át az értelmesebb fajta eszmecseréig többféle alakzat is feltűnt –, tematikailag azonban siralmasan egyhangúra sikerült ez a felvágott.

Ha csak az elmúlt pár adást nézzük: volt szó gazdasági kérdésekről, népszavazási kezdeményezésekről, de még kulináris hagyományokról is, ehhez képest a best ofba egy kivétellel csak a menekültkérdést érintő vitákat sikerült beválogatni. Anélkül, hogy a dolog jelentőségét vitatnánk: január elsején azért ez elég sovány. Igaz, rögtön a legelső bejátszás a migránsügy hazai percepciójának poklába nyújtott betekintést, bár a DK-s Vadai Ágnes és a fideszes Németh Szilárd adok-kapokja tartalmazott abszurd humorra emlékeztető részleteket is (mondjuk, amikor jobb híján a 2006-os zavargásokkal próbálta váratlanul szembesíteni a bevándorlókról szólván Németh a képviselőnőt).

Valamivel szelídebb vizekre evezett ezután Pelczné Gáll Ildikó és Szanyi Tibor, igaz, ők semmi érdemlegeset nem tudtak és nem is akartak mondani. Viszont az őket követő Ska Keller/Schöpflin György vita már-már a tartalmas és civilizált politikai kultúra látomását vetítette elénk, még jó, hogy gyorsan felébresztett andalgásunkból a mai magyar valóság Georg Spöttle és Mátraházi Tibor egymáshoz kísértetiesen hasonló hangján megszólalva.

Hát, nagyjából ezt tudta a tavalyi év vitaszempontból a Best of Ütköző válogatói szerint. Illetve még valamit, az utolsó bejátszás ugyanis messze elkanyarodott az összecsócsált migránstematikától, és váratlanul a foci felé fordult. Oké, legalább nem az Eb volt a téma („na, ugye”), hanem a FIFA és az UEFA korrupciós ügyei. Bár ezekkel kapcsolatban meg az volt eléggé hajmeresztő, ahogy Szöllősi György (szakértő és felcsúti ex-kommunikációs igazgató) lazán felmentette a már mindenféle fórumokon és mindenféle ítészek által leírt Joseph Blattert, mondván, a FIFA-nál bevett és jól működő gyakorlat volt a számla nélküli kifizetés. Lehet is továbbállni.

Ha tényleg ez a best of, akkor vagy az Ütközőnek volt nagyon rossz éve, vagy mindannyiunknak. Egyik sem lehetetlen.

Best of Ütköző, Kossuth rádió, január 1.

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

„Inkább elmennek betegre”

Időről időre felmerül, hogy Orbán Viktor és pártja adott esetben a rendvédelmi erőket is bevetné a hatalom megtartása érdekében. A nyílt erőszak alkalmazásának azonban számos akadálya van.