Rádió

Koccanások

Vitaválogatás a Kossuthon

Interaktív

Január első napja nemcsak az újévi másnaposság piros betűs ünnepe, hanem minden bizonnyal az ismétléseké is.

Nincs még egy nap az évben, amikor ennyire lényegtelennek tűnik, hogy mit adnak a tévék, mit sugároznak a rádiók. Persze gyakran elhangzó fedőszöveg, hogy ilyenkor visszatekintő, értékelő-válogató műsorokkal búcsúztatják el a stábok az óévet, de a lényeg igazából a fránya adásidő kitöltése – minél kevesebb fejfájással. Még nem egészen komoly hangulatú ez a nap, de a kínosan vidámkodó szilveszteri hangütéstől azért már biztos távolságban szólal meg a hangja – valahonnan a bakiparádékon túlról, de a valódi tartalomszolgáltatáson még innen.

A Best of Ütköző mintha már a címével is ezt jelezné előre, hiszen az angol kifejezésről általában valamiféle popkulturális anyagra asszociál a magyar fül, miközben az Ütköző – ki ne tudná ezt – az állami adó egyik legkomolyabban gondolt produktuma. Van itt némi zavar már az adás leg­elején: Törőcsik Zsolt műsorvezető azt ígéri, hogy a „legélesebb ütközésekből” kap ízelítőt a hallgatóság, miközben azt is jelzi, mintegy átkacsintva az éteren, hogy azért lesz abban némi humor is, ahogy itt egymásnak feszülnek a vélemények. Ez pedig elég rendhagyó műsorkészítői húzás Náray Balázs szerkesztő részéről: csinálni egy lehetőleg minél feszesebb, minél kiélezettebb vitaműsort egy éven át, majd január elsején kiszedni belőle a legvadabb csörtéket, és jól kiröhögni az egészet. Nyilván lehet így is, csak akkor meg az nem világos, hogy a végén miért nem lett ennél életszerűbb az adás mégsem. Mert a hétköznaponként kétszer is jelentkező Ütköző ennél a best of fél óránál akárhogy is, de jóval színesebb évet tudhat maga mögött. Igaz, emlékeink szerint ezek az ütközések azért nem mindig csattantak olyan nagyot, és – ugyan semmiképp sem akarnánk összeesküvés-elméleteket gyártani – mintha nem is olyan rendszertelenül történt volna meg az a véletlen csoda, hogy a vitapartnerek tulajdonképpen mindenről ugyanazt gondolták. Így vagy úgy, a best ofba válogatott összecsapásokról végül is kijelenthető, hogy vitatechnikailag még csak-csak változatosak voltak – a totál beborult veszekedéstől a lagymatag udvariaskodáson át az értelmesebb fajta eszmecseréig többféle alakzat is feltűnt –, tematikailag azonban siralmasan egyhangúra sikerült ez a felvágott.

Ha csak az elmúlt pár adást nézzük: volt szó gazdasági kérdésekről, népszavazási kezdeményezésekről, de még kulináris hagyományokról is, ehhez képest a best ofba egy kivétellel csak a menekültkérdést érintő vitákat sikerült beválogatni. Anélkül, hogy a dolog jelentőségét vitatnánk: január elsején azért ez elég sovány. Igaz, rögtön a legelső bejátszás a migránsügy hazai percepciójának poklába nyújtott betekintést, bár a DK-s Vadai Ágnes és a fideszes Németh Szilárd adok-kapokja tartalmazott abszurd humorra emlékeztető részleteket is (mondjuk, amikor jobb híján a 2006-os zavargásokkal próbálta váratlanul szembesíteni a bevándorlókról szólván Németh a képviselőnőt).

Valamivel szelídebb vizekre evezett ezután Pelczné Gáll Ildikó és Szanyi Tibor, igaz, ők semmi érdemlegeset nem tudtak és nem is akartak mondani. Viszont az őket követő Ska Keller/Schöpflin György vita már-már a tartalmas és civilizált politikai kultúra látomását vetítette elénk, még jó, hogy gyorsan felébresztett andalgásunkból a mai magyar valóság Georg Spöttle és Mátraházi Tibor egymáshoz kísértetiesen hasonló hangján megszólalva.

Hát, nagyjából ezt tudta a tavalyi év vitaszempontból a Best of Ütköző válogatói szerint. Illetve még valamit, az utolsó bejátszás ugyanis messze elkanyarodott az összecsócsált migránstematikától, és váratlanul a foci felé fordult. Oké, legalább nem az Eb volt a téma („na, ugye”), hanem a FIFA és az UEFA korrupciós ügyei. Bár ezekkel kapcsolatban meg az volt eléggé hajmeresztő, ahogy Szöllősi György (szakértő és felcsúti ex-kommunikációs igazgató) lazán felmentette a már mindenféle fórumokon és mindenféle ítészek által leírt Joseph Blattert, mondván, a FIFA-nál bevett és jól működő gyakorlat volt a számla nélküli kifizetés. Lehet is továbbállni.

Ha tényleg ez a best of, akkor vagy az Ütközőnek volt nagyon rossz éve, vagy mindannyiunknak. Egyik sem lehetetlen.

Best of Ütköző, Kossuth rádió, január 1.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.