Rádió

Koccanások

Vitaválogatás a Kossuthon

Interaktív

Január első napja nemcsak az újévi másnaposság piros betűs ünnepe, hanem minden bizonnyal az ismétléseké is.

Nincs még egy nap az évben, amikor ennyire lényegtelennek tűnik, hogy mit adnak a tévék, mit sugároznak a rádiók. Persze gyakran elhangzó fedőszöveg, hogy ilyenkor visszatekintő, értékelő-válogató műsorokkal búcsúztatják el a stábok az óévet, de a lényeg igazából a fránya adásidő kitöltése – minél kevesebb fejfájással. Még nem egészen komoly hangulatú ez a nap, de a kínosan vidámkodó szilveszteri hangütéstől azért már biztos távolságban szólal meg a hangja – valahonnan a bakiparádékon túlról, de a valódi tartalomszolgáltatáson még innen.

A Best of Ütköző mintha már a címével is ezt jelezné előre, hiszen az angol kifejezésről általában valamiféle popkulturális anyagra asszociál a magyar fül, miközben az Ütköző – ki ne tudná ezt – az állami adó egyik legkomolyabban gondolt produktuma. Van itt némi zavar már az adás leg­elején: Törőcsik Zsolt műsorvezető azt ígéri, hogy a „legélesebb ütközésekből” kap ízelítőt a hallgatóság, miközben azt is jelzi, mintegy átkacsintva az éteren, hogy azért lesz abban némi humor is, ahogy itt egymásnak feszülnek a vélemények. Ez pedig elég rendhagyó műsorkészítői húzás Náray Balázs szerkesztő részéről: csinálni egy lehetőleg minél feszesebb, minél kiélezettebb vitaműsort egy éven át, majd január elsején kiszedni belőle a legvadabb csörtéket, és jól kiröhögni az egészet. Nyilván lehet így is, csak akkor meg az nem világos, hogy a végén miért nem lett ennél életszerűbb az adás mégsem. Mert a hétköznaponként kétszer is jelentkező Ütköző ennél a best of fél óránál akárhogy is, de jóval színesebb évet tudhat maga mögött. Igaz, emlékeink szerint ezek az ütközések azért nem mindig csattantak olyan nagyot, és – ugyan semmiképp sem akarnánk összeesküvés-elméleteket gyártani – mintha nem is olyan rendszertelenül történt volna meg az a véletlen csoda, hogy a vitapartnerek tulajdonképpen mindenről ugyanazt gondolták. Így vagy úgy, a best ofba válogatott összecsapásokról végül is kijelenthető, hogy vitatechnikailag még csak-csak változatosak voltak – a totál beborult veszekedéstől a lagymatag udvariaskodáson át az értelmesebb fajta eszmecseréig többféle alakzat is feltűnt –, tematikailag azonban siralmasan egyhangúra sikerült ez a felvágott.

Ha csak az elmúlt pár adást nézzük: volt szó gazdasági kérdésekről, népszavazási kezdeményezésekről, de még kulináris hagyományokról is, ehhez képest a best ofba egy kivétellel csak a menekültkérdést érintő vitákat sikerült beválogatni. Anélkül, hogy a dolog jelentőségét vitatnánk: január elsején azért ez elég sovány. Igaz, rögtön a legelső bejátszás a migránsügy hazai percepciójának poklába nyújtott betekintést, bár a DK-s Vadai Ágnes és a fideszes Németh Szilárd adok-kapokja tartalmazott abszurd humorra emlékeztető részleteket is (mondjuk, amikor jobb híján a 2006-os zavargásokkal próbálta váratlanul szembesíteni a bevándorlókról szólván Németh a képviselőnőt).

Valamivel szelídebb vizekre evezett ezután Pelczné Gáll Ildikó és Szanyi Tibor, igaz, ők semmi érdemlegeset nem tudtak és nem is akartak mondani. Viszont az őket követő Ska Keller/Schöpflin György vita már-már a tartalmas és civilizált politikai kultúra látomását vetítette elénk, még jó, hogy gyorsan felébresztett andalgásunkból a mai magyar valóság Georg Spöttle és Mátraházi Tibor egymáshoz kísértetiesen hasonló hangján megszólalva.

Hát, nagyjából ezt tudta a tavalyi év vitaszempontból a Best of Ütköző válogatói szerint. Illetve még valamit, az utolsó bejátszás ugyanis messze elkanyarodott az összecsócsált migránstematikától, és váratlanul a foci felé fordult. Oké, legalább nem az Eb volt a téma („na, ugye”), hanem a FIFA és az UEFA korrupciós ügyei. Bár ezekkel kapcsolatban meg az volt eléggé hajmeresztő, ahogy Szöllősi György (szakértő és felcsúti ex-kommunikációs igazgató) lazán felmentette a már mindenféle fórumokon és mindenféle ítészek által leírt Joseph Blattert, mondván, a FIFA-nál bevett és jól működő gyakorlat volt a számla nélküli kifizetés. Lehet is továbbállni.

Ha tényleg ez a best of, akkor vagy az Ütközőnek volt nagyon rossz éve, vagy mindannyiunknak. Egyik sem lehetetlen.

Best of Ütköző, Kossuth rádió, január 1.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.