Rádió

Koccanások

Vitaválogatás a Kossuthon

Interaktív

Január első napja nemcsak az újévi másnaposság piros betűs ünnepe, hanem minden bizonnyal az ismétléseké is.

Nincs még egy nap az évben, amikor ennyire lényegtelennek tűnik, hogy mit adnak a tévék, mit sugároznak a rádiók. Persze gyakran elhangzó fedőszöveg, hogy ilyenkor visszatekintő, értékelő-válogató műsorokkal búcsúztatják el a stábok az óévet, de a lényeg igazából a fránya adásidő kitöltése – minél kevesebb fejfájással. Még nem egészen komoly hangulatú ez a nap, de a kínosan vidámkodó szilveszteri hangütéstől azért már biztos távolságban szólal meg a hangja – valahonnan a bakiparádékon túlról, de a valódi tartalomszolgáltatáson még innen.

A Best of Ütköző mintha már a címével is ezt jelezné előre, hiszen az angol kifejezésről általában valamiféle popkulturális anyagra asszociál a magyar fül, miközben az Ütköző – ki ne tudná ezt – az állami adó egyik legkomolyabban gondolt produktuma. Van itt némi zavar már az adás leg­elején: Törőcsik Zsolt műsorvezető azt ígéri, hogy a „legélesebb ütközésekből” kap ízelítőt a hallgatóság, miközben azt is jelzi, mintegy átkacsintva az éteren, hogy azért lesz abban némi humor is, ahogy itt egymásnak feszülnek a vélemények. Ez pedig elég rendhagyó műsorkészítői húzás Náray Balázs szerkesztő részéről: csinálni egy lehetőleg minél feszesebb, minél kiélezettebb vitaműsort egy éven át, majd január elsején kiszedni belőle a legvadabb csörtéket, és jól kiröhögni az egészet. Nyilván lehet így is, csak akkor meg az nem világos, hogy a végén miért nem lett ennél életszerűbb az adás mégsem. Mert a hétköznaponként kétszer is jelentkező Ütköző ennél a best of fél óránál akárhogy is, de jóval színesebb évet tudhat maga mögött. Igaz, emlékeink szerint ezek az ütközések azért nem mindig csattantak olyan nagyot, és – ugyan semmiképp sem akarnánk összeesküvés-elméleteket gyártani – mintha nem is olyan rendszertelenül történt volna meg az a véletlen csoda, hogy a vitapartnerek tulajdonképpen mindenről ugyanazt gondolták. Így vagy úgy, a best ofba válogatott összecsapásokról végül is kijelenthető, hogy vitatechnikailag még csak-csak változatosak voltak – a totál beborult veszekedéstől a lagymatag udvariaskodáson át az értelmesebb fajta eszmecseréig többféle alakzat is feltűnt –, tematikailag azonban siralmasan egyhangúra sikerült ez a felvágott.

Ha csak az elmúlt pár adást nézzük: volt szó gazdasági kérdésekről, népszavazási kezdeményezésekről, de még kulináris hagyományokról is, ehhez képest a best ofba egy kivétellel csak a menekültkérdést érintő vitákat sikerült beválogatni. Anélkül, hogy a dolog jelentőségét vitatnánk: január elsején azért ez elég sovány. Igaz, rögtön a legelső bejátszás a migránsügy hazai percepciójának poklába nyújtott betekintést, bár a DK-s Vadai Ágnes és a fideszes Németh Szilárd adok-kapokja tartalmazott abszurd humorra emlékeztető részleteket is (mondjuk, amikor jobb híján a 2006-os zavargásokkal próbálta váratlanul szembesíteni a bevándorlókról szólván Németh a képviselőnőt).

Valamivel szelídebb vizekre evezett ezután Pelczné Gáll Ildikó és Szanyi Tibor, igaz, ők semmi érdemlegeset nem tudtak és nem is akartak mondani. Viszont az őket követő Ska Keller/Schöpflin György vita már-már a tartalmas és civilizált politikai kultúra látomását vetítette elénk, még jó, hogy gyorsan felébresztett andalgásunkból a mai magyar valóság Georg Spöttle és Mátraházi Tibor egymáshoz kísértetiesen hasonló hangján megszólalva.

Hát, nagyjából ezt tudta a tavalyi év vitaszempontból a Best of Ütköző válogatói szerint. Illetve még valamit, az utolsó bejátszás ugyanis messze elkanyarodott az összecsócsált migránstematikától, és váratlanul a foci felé fordult. Oké, legalább nem az Eb volt a téma („na, ugye”), hanem a FIFA és az UEFA korrupciós ügyei. Bár ezekkel kapcsolatban meg az volt eléggé hajmeresztő, ahogy Szöllősi György (szakértő és felcsúti ex-kommunikációs igazgató) lazán felmentette a már mindenféle fórumokon és mindenféle ítészek által leírt Joseph Blattert, mondván, a FIFA-nál bevett és jól működő gyakorlat volt a számla nélküli kifizetés. Lehet is továbbállni.

Ha tényleg ez a best of, akkor vagy az Ütközőnek volt nagyon rossz éve, vagy mindannyiunknak. Egyik sem lehetetlen.

Best of Ütköző, Kossuth rádió, január 1.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.