Rádió

Koccanások

Vitaválogatás a Kossuthon

Interaktív

Január első napja nemcsak az újévi másnaposság piros betűs ünnepe, hanem minden bizonnyal az ismétléseké is.

Nincs még egy nap az évben, amikor ennyire lényegtelennek tűnik, hogy mit adnak a tévék, mit sugároznak a rádiók. Persze gyakran elhangzó fedőszöveg, hogy ilyenkor visszatekintő, értékelő-válogató műsorokkal búcsúztatják el a stábok az óévet, de a lényeg igazából a fránya adásidő kitöltése – minél kevesebb fejfájással. Még nem egészen komoly hangulatú ez a nap, de a kínosan vidámkodó szilveszteri hangütéstől azért már biztos távolságban szólal meg a hangja – valahonnan a bakiparádékon túlról, de a valódi tartalomszolgáltatáson még innen.

A Best of Ütköző mintha már a címével is ezt jelezné előre, hiszen az angol kifejezésről általában valamiféle popkulturális anyagra asszociál a magyar fül, miközben az Ütköző – ki ne tudná ezt – az állami adó egyik legkomolyabban gondolt produktuma. Van itt némi zavar már az adás leg­elején: Törőcsik Zsolt műsorvezető azt ígéri, hogy a „legélesebb ütközésekből” kap ízelítőt a hallgatóság, miközben azt is jelzi, mintegy átkacsintva az éteren, hogy azért lesz abban némi humor is, ahogy itt egymásnak feszülnek a vélemények. Ez pedig elég rendhagyó műsorkészítői húzás Náray Balázs szerkesztő részéről: csinálni egy lehetőleg minél feszesebb, minél kiélezettebb vitaműsort egy éven át, majd január elsején kiszedni belőle a legvadabb csörtéket, és jól kiröhögni az egészet. Nyilván lehet így is, csak akkor meg az nem világos, hogy a végén miért nem lett ennél életszerűbb az adás mégsem. Mert a hétköznaponként kétszer is jelentkező Ütköző ennél a best of fél óránál akárhogy is, de jóval színesebb évet tudhat maga mögött. Igaz, emlékeink szerint ezek az ütközések azért nem mindig csattantak olyan nagyot, és – ugyan semmiképp sem akarnánk összeesküvés-elméleteket gyártani – mintha nem is olyan rendszertelenül történt volna meg az a véletlen csoda, hogy a vitapartnerek tulajdonképpen mindenről ugyanazt gondolták. Így vagy úgy, a best ofba válogatott összecsapásokról végül is kijelenthető, hogy vitatechnikailag még csak-csak változatosak voltak – a totál beborult veszekedéstől a lagymatag udvariaskodáson át az értelmesebb fajta eszmecseréig többféle alakzat is feltűnt –, tematikailag azonban siralmasan egyhangúra sikerült ez a felvágott.

Ha csak az elmúlt pár adást nézzük: volt szó gazdasági kérdésekről, népszavazási kezdeményezésekről, de még kulináris hagyományokról is, ehhez képest a best ofba egy kivétellel csak a menekültkérdést érintő vitákat sikerült beválogatni. Anélkül, hogy a dolog jelentőségét vitatnánk: január elsején azért ez elég sovány. Igaz, rögtön a legelső bejátszás a migránsügy hazai percepciójának poklába nyújtott betekintést, bár a DK-s Vadai Ágnes és a fideszes Németh Szilárd adok-kapokja tartalmazott abszurd humorra emlékeztető részleteket is (mondjuk, amikor jobb híján a 2006-os zavargásokkal próbálta váratlanul szembesíteni a bevándorlókról szólván Németh a képviselőnőt).

Valamivel szelídebb vizekre evezett ezután Pelczné Gáll Ildikó és Szanyi Tibor, igaz, ők semmi érdemlegeset nem tudtak és nem is akartak mondani. Viszont az őket követő Ska Keller/Schöpflin György vita már-már a tartalmas és civilizált politikai kultúra látomását vetítette elénk, még jó, hogy gyorsan felébresztett andalgásunkból a mai magyar valóság Georg Spöttle és Mátraházi Tibor egymáshoz kísértetiesen hasonló hangján megszólalva.

Hát, nagyjából ezt tudta a tavalyi év vitaszempontból a Best of Ütköző válogatói szerint. Illetve még valamit, az utolsó bejátszás ugyanis messze elkanyarodott az összecsócsált migránstematikától, és váratlanul a foci felé fordult. Oké, legalább nem az Eb volt a téma („na, ugye”), hanem a FIFA és az UEFA korrupciós ügyei. Bár ezekkel kapcsolatban meg az volt eléggé hajmeresztő, ahogy Szöllősi György (szakértő és felcsúti ex-kommunikációs igazgató) lazán felmentette a már mindenféle fórumokon és mindenféle ítészek által leírt Joseph Blattert, mondván, a FIFA-nál bevett és jól működő gyakorlat volt a számla nélküli kifizetés. Lehet is továbbállni.

Ha tényleg ez a best of, akkor vagy az Ütközőnek volt nagyon rossz éve, vagy mindannyiunknak. Egyik sem lehetetlen.

Best of Ütköző, Kossuth rádió, január 1.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.