Rádió

Valaki felsír

Elindult a Karc FM

Interaktív

Ez a nap is eljött végre.

Szinte pontosan az ominózus simicskai kifakadás, a G-nap első évfordulóján indította el adását a renegát simicskisták rádiója. Mottója: Ami nyomot hagy. Vezetője, a Hír Tv legendás Páholyának emblematikus arca, egyben a Lánchíd Rádió volt főszerkesztője, Gajdics Ottó az indulást megelőző nyilatkozataiban egy minőségcentrikus közszolgálati rádió képét vázolta fel, ami egyebek mellett azért is nagy vállalás, mert a rádió vételi körzetének kiterjedése viszonylag szerény, a fővárosra és annak környékére szorítkozik. Persze, el tudjuk képzelni azt a közönségsikert és a közszolgálatnak azt a magas fokát, ami rövid időn belül indokolttá tehet majd egy körzetbővítést.

Hétvégén már fogható volt a próbasugárzás, de a valódi csatornanyitásra hétfő kora reggelig kellett várni. Végül hat előtt pár perccel felcsendültek a Himnusz hangjai, majd pontban hatkor Gajdics vette maga elé a mikrofont, hogy még kissé remegő hangon bejelentse: „Elindultunk.” A meghatottság könnyeit morzsolgatva azért érdemes az indulás előjátékát is felidézni. A 105,9-es frekvencián ugyanis tizenegy éven át a Gazdasági Rádió szolgálta ki hallgatóit, mígnem 2014 őszén az NMHH a rádiós tapasztalattal nemigen vádolható Hang-Adás Kft.-t hozta ki győztesnek. Jelenleg még a frekvenciapályázaton nyertes cég a tulajdonos, de Gajdics maga mesélte el a Magyar Időknek, hogy a kormánypárti napilap tulajdonosa, Liszkay Gábor hamarosan él opciós vásárlási jogával, és a Karc FM is megtér a közös kikötőbe.

A nyilatkozatokkal serényen aládúcolt indulás idejére a rádió ötletgazdái elfelejtettek a csatorna mögé tenni egy online platformot, így egyelőre minden információt empirikusan kell a hallgatónak beszereznie. Az első végighallgatott adásnap tanulságai alapján inkább a Lánc­hídra és a Klubrádióra jellemző „lassú víz partot mos” taktika érvényesül. Lomha, egy-két órás, élőbeszédre épülő műsorok váltogatják egymást, szemben mondjuk az InfoRádió pattogós negyedórákra szeletelt adásrendszerével vagy a Kossuth behemót infrastruktúrát igénylő, helyszíni riportokkal és magazinokkal, külföldi kapcsolásokkal és rádiójátékokkal színesített klasszikus műsorrendjével.

Akadt itt gazdasági műsor Kérdőjel címmel, ismeretterjesztő összeállítás Spájz név alatt, és Kódexre keresztelt beszélgetős magazin is. Ez utóbbi műsor volt talán a legkellemesebb élmény, igaz, elsősorban az Afrikáról nagy élvezettel beszélő Búr Gábor egyetemi tanárnak köszönhetően, és kevésbé a többször is figyelemre méltó kifakadásokat („a politikai korrektségtől gyakorta hányingerem van”) produkáló exlánchidas Vas István Zoltán műsorvezető miatt.

A nap üde színfoltja volt az a címmel külön el nem látott, egyórás beszélgetés, amit Gajdics maga vezetett le Pintér Dániel Róberttel (alias Pidro), aki a rádió technikai infrastruktúrájának kiépítését vezette. Itt tulajdonképpen a Karc FM beszélgetett önmagával: „Igaz, hogy ez ma Magyarország legmodernebb stúdiója?” (Gajdics) „Ha egy szóban kell válaszolnom: igaz.” (Pidro) „Olyan volt ez a kilenc hét [ennyi idő alatt készült el a stúdió az egykori Malév-irodában – K. D.], mint mikor az ember gyereket vár, és alig várja már, hogy felsírjon. Ez a pillanat ma reggel hat órakor jött el.” (Gajdics)

A valódi nehézsúlyú műsornak azonban kétségtelenül a Paláver című délutáni betelefonálós vitaesztrádot szánják. A jobboldali vagy polgári vagy akármilyen sajtó olyan klasszikusai fogják itt az étert karcolgatni, mint Bayer Zsolt vagy Huth Gergely. A nyitónapot az utóbbi kapta, első meghívottja pedig Kocsis Máté volt, akit a műsorvezető előszeretettel szólított keresztnéven, ezzel emelve a hallgatók komfortérzetét. Volt itt minden: jóízű kuncogással kísért gyurcsányozás, egyetértő csevej a büdös hajléktalanokról, az „úgynevezett jogvédők” emlegetése, a baloldal által félrevezetett pedagógusok, sőt még Puch László kamaszfia is előkerült, hogy ő milyen alapon tüntet. És Bayer még csak most érkezik, reszkethet a Lánchíd.

Karc FM, február 15.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.